Shock!

A tunéziai Myrath surranópályán nőtt az utóbbi években szabad szemmel is elég jól láthatóvá. Jelenségről egyelőre nem akarok beszélni, annyi azonban biztos, hogy a hagyományos, dallamos-progos heavy metalt arabos-keleties ízekkel vegyítő zenekarban bőven rejlik még potenciál a jövőre nézve. Magyarán szólva simán válhatnak még a jelenleginél is nagyságrendekkel sikeresebbé, és a friss Shehili album hallatán határozottan úgy gondolom: nemcsak tisztában vannak ezzel, hanem egyenesen be is célozták a még komolyabb státuszt.

Miért is mondom ezt? Mert noha a Myrath eddig is nagyon könnyen fogható, azonnal emészthető muzsikát játszott, most az előzményekhez képest kissé visszafogták a karcosabb ritmusgitárokat, illetve a progosabb témázgatásokat is. Persze nem nagyon, és nem is mindenütt, de azért érezhetően. Viszont az ember igazából nem foglalkozik ezzel, amikor egy olyan szám jön szembe vele, mint mondjuk a You've Lost Yourself, amely Zaher Zorgati baromira eltalált dallamaival, szárnyalóan nagyívű refrénjével, okos hangszerelési megoldásaival simán válhat a jövőben a csapat egyik emblematikus szerzeményévé. De ugyanez a Dance-re is áll, amely szintén hatalmas sláger, és azonnal messzire repíti a hallgatót. Vagy a masszívabb riffelésű, dús zongorás színesítésekkel, óriási szólókkal ellátott Wicked Dice-ra. Vagy a szép ívet leíró, a vastag riffelést arabos melódiákkal, szárnyaló dallamokkal vegyítő Monster In My Closetre. Vagy a Mersal részben arab nyelvű, megamelodikus karavánszeráj-metaljára. Vagy a monumentális, záró címadóra. Tényleg nem sorolom fel az összes dalt, valamiért igazából mindegyik jó. Az összhatás meg végső soron nem változott, ha eddig szeretted őket, most is tetszeni fognak.

Tulajdonképpen az elejétől fogva úgy gondolom, hogy kissé csalóka ez a zenekar. Az egyik oldalról nézve rejlik bennük valami már-már röhejesen kommersz, sőt, néhol még a kertitörpés giccsfaktor sem áll tőlük távol. Emellett olyan orientális elemekkel keverik a metalos paneleket, amelyek önmagukban véve éppúgy nem igazán különlegesek, mint ahogyan a fémes összetevőket is ezer és egy helyen hallottuk már az elmúlt évtizedekben. Viszont a két világ vegyítése ebben a formában pont annyira érdekes és szokatlan a nyugati fül számára, hogy egyből felkapja rájuk a fejét az ember. Ráadásul ezek az arcok átkozottul profi dalszerzők, tényleg süketnek kell lenni ahhoz, hogy ezt ne hallja valaki, és kiválóan zenélnek is. Zorgati például elsőrangú énekes a mai mezőnyben: bámulatos dallamérzékkel rendelkezik, és még kellemes hangszíne ellenére sem hiányzik a torkából a kellő dögösség. De a főnök Malek Ben Aria gitárszólóit is csak dicsérni tudom. Szóval hiába élnek bennem bizonyos fenntartások velük szemben az elejétől fogva, valahogy mégis bekajálom, amit elém tesznek. Ki érti ezt?

Persze lehet, hogy igazából baromira nincs is mit érteni a dolgon, sőt, hülyeség is mindig mindent túlelemezni. Főleg, hogy a Myrath most is telerakott jó dalokkal egy teljes nagylemezt, és úgyis ez a lényeg. Magasabb pontszámot ugyanakkor nem adok, mert egy teljes albumnyi dózisban a végére mindig besokallok náluk az ingmegtépéstől, a bombasztikus melodrámától. Mint ahogy hiába szeretem a baklavát, abból sem bírok sokat enni, mert annyira töményen cukros és édes, hogy bizonyos mennyiségen felül óhatatlanul elcsapnám vele a gyomromat. A banda ugyanakkor még ezzel együtt is üde színfolt a mai mezőnyben: pont így senki sem játssza ma ezt a zenét, az ilyesminek pedig mindig örül az ember. Szóval ha még sikeresebbek lesznek, megérdemlik.

A Myrath november 13-án Budapesten koncertezik a Beast In Black társaságában. Részletek itt.