Akármennyire is a Rush, a Marillion és a Pink Floyd a nagy példaképek a belga illetőségű Neo-Prophet tagjai számára, tehát értelemszerűen klasszikus prog rockról beszélhetünk, a nyitó dalban (The Truth) mégis inkább egy hatalmas Magellan-kori Savatage téma köszön vissza, persze ez egyfelől köszönhető annak is, hogy a Sava sem vonhatta ki magát az említett nagyok hatása alól; másrészt pedig Hans „Mac" Six basszer-énekes rekedtes hangja cseppet emlékeztet Jon Oliváéra.
|
megjelenés:
2009 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
A kettő között pedig van minden, ami a csövön kifér: a 2005-ben alakult, de ábrázatra nem éppen zöldfülű csapat belead apait-anyait, hogy elszórakoztassa a klasszikus prog rockra vevő vájtfülűeket.
Bizony, elszórakoztat a muzsika, mert a belgák nem az agyas feléről közelítik meg a témát, hanem már-már slágeres témákat, énekdallamokat írva bizony a stílus „kommersz" iránya mellett törtek lándzsát. Ezzel együtt baromi igényesen, de kissé vérszegény (ha nem tudnám, hova valósiak, azt mondanám, „magyaros") hangzással szólaltatják meg kedvenceik hatására írt játékos, aprólékos hangszerelésű, helyenként virtuóz elemekkel operáló, olykor keményebb hangvételt megütő és ami a legfontosabb: minőségi zenéjüket. 60 percet a magam részéről kissé soknak érzek, de jól ismerem a fanatikus proggerek lelkivilágát, akik a Neo-Prophethez hasonló bandákat vadásszák folyamatosan. Nekik tetszeni fog, azt garantálom.
