Amellett, hogy szép lassan eljutunk odáig, hogy minden valamirevaló filmklasszikusnak van már remake-je, előzménye, folytatása vagy újragondolása, gyakorlatilag a metalszíntéren sincs olyan alapcsapat, akikből ne lenne újabb verzió, vagy ha úgy jobban tetszik, kópia. Nyilván nagyjából mindenki tudja, kikre gondolok, ha azt mondom: van már kis-AC/DC, kis-Maiden meg kis-Metallica, hogy a tucatnyi kis-Slayerről már ne is beszéljek, de ez a tendencia természetesen nem csak az igazán népszerű, mainstream zenekarokra igaz. Engem eleve nem zavar az ilyesmi, ha pedig egy fiatal és tehetséges csapat egy évek óta tetszhalott előadó munkásságából merít, akkor végképp nem tudok rájuk haragudni, akkor sem, ha túlzottan nagy kanállal, netán az ízléstelenség határát súrolva teszik is ezt.
Ha belehallgatsz a Portrait zenéjébe, akár csak futólag is, kapásból lejön, hogy esetükben komoly King Diamond-mánia diagnosztizálható. Mivel pedig King mester kerek egy évtizede nem adott ki új nagylemez, tulajdonképpen még kapóra is jött a rajongóknak a svéd ötös megalakulása és 2008-ban megjelent első nagylemezük. A Portraitnél pedig nem is titkolt szándék, hogy a King Diamond által megálmodott univerzumban alkossanak, amit csak még egyértelműbbé tesz az első Diamond-nagylemezre utaló nevük is.
Itt tehát a sötét, okkult hangulat, a jellegzetesen dallamos gitárszólók és riffek, meg persze az énekhang is mind a Mercyful Fate-tel kult figurává avanzsáló Diamond diszkográfiáját idézik. Szerencsére kifejezetten jól. Ez így volt már a 2008-as bemutatkozáson is, és természetesen semmit sem változott az idén negyedikként megjelent Burn The World érkezésével sem. Per Lengstedt ugyan nem képes annyira szélsőséges és ezerszínű vokalizálásra, mint példaképe, de magas hangja teljesen rendben van, ráadásul ő is sokszor játszik vele, illetve bújik különböző karakterek személyiségébe, ahogy az például az új lemez Likfassna dalában is hallható. A zenekar pedig tökéletesen hozza a Mercyful Fate- és a korai King-anyagok okkult hangulatvilágát, nyakatekert riffelését, úgyhogy a foglalkozás a Portrait esetében simán eléri a célját: amíg Kim Bendix Petersen pihen, addig a fanok csillapíthatják éhségüket a Portrait lemezeivel.
Az új pedig kifejezetten erősre is sikeredett: a rövid instrumentális intró után érkező címadó, a Mine To Reap, a rockosabb riffelésű Martyrs, a pörgős To Die For vagy az epikus zárótétel Pure Of Heart mind erős és szórakoztató dalok. Egyéniség persze nem sok van bennük, de aki beszerez egy Portrait-cuccot, az nem is feltétlenül vágyik többre a jól megszokott hangzásvilágnál.
Hozzászólások
na igen, eppen erre akartam kilyukadni, hogy a mostani eresztes nagy resze eleve csak ezen a tengelyen elhelyezheto, ahol nem igazan lehet allast foglalni, mert annyira azert nem jo a lemez (vagy mar ezerszer hallottuk ugyanezt), de kozben nem is kifejezetten rossz, csak eppen semmi mast nem lehet elmondani rola. ezert mondtam vegul is, hogy erdemes lehet korbenezni kevesbe tradicionalis szintereken, sot emiatt hoztam fel multkor a Perturbatoros vonalat is. tudom, akkor meg mar nem lenne ugyanaz a shockmagazin, de esetleg egy specialisan erre a celra fenntartott rovat kereteben nem lennenek eluldozve azok a konzervativabb olvasok, akik mas esetben keresztre feszitenenek titeket, mert le lett pontozva a szent tehen.
a foallasos dolgot illetoen tippeltem csak, habar volt egy olyan sejtesem, hogy tenyleg senkinek nem ez az :D
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
ezzel kapcsolatban azt vettem eszre, hogy nagyon kemenyen foleg akkor pontoztok le egy lemezt, ha mar bejaratott banda, de elmarad az irrealisan magas elvarasoktol. persze az is evidens, hogy viszonylag uj/ismeretlen banda relative szar albumarol nem irtok meteres lehuzos cikket, annak tul sok hozzaadott erteke nem volna. csak azt furcsalltam, hogy be lett jelentve annak idejen, hogy akkor innentol valtozatosabb pontozas lesz, de ez a kritikak alapjan nem igazan jon at. szerintem eleve a 10 pontos rendszer tul sok, jelen keretek kozott nem kihasznalhato, de egy 5 pontossal lehetne realisabban osztalyozni (ha mar az olvasok amugy is csak 5-os skalan ertekelhetnek).
btw nem tervezitek egy az oldal mukodesevel es fejlesztesevel kapcsolatos topic/rovat beuzemeleset?
Van igazságod abban, amit mondasz, bár egy ponton biztosan nincs: nemhogy nem mindenki, de senki sem tolja ezt közülünk főállásban. :)
A 7 pont amúgy sajnos pont reális egy csomó lemezre, és valahol az egész mai színteret jól jellemzi: okés, okés, korrekt, de nincs benne igazi plusz. Ahogy te is mondod. Mindenesetre az észrevételedet mindenképpen megszívleljük, és köszönjük.
igazabol ez csak annak fenyeben gyasz, hogy megelozi 3 bekezdesnyi magyarazkodas es csak a kritikabol soha nem ertenem meg, mitol is 7 pont ez a lemez.
egyebkent bocsi shockmagazin, tudjatok, hogy imadom a honlapot meg minden, de ha jol emlekszem tavaly tisztaztatok le ezt a 10 pontos ertekelesi rendszert, mondvan ne legyen mar minden album kotelezoen 7-8, hiszen ennel azert nagyobb a szoras a piacon meg valtozo idoket elunk, megis pont azota egyre gyakrabban latom nalatok, hogy egy aktualis album kap egy nagy neutralis 7-est azzal az indoklassal, hogy a banda tulajdonkeppen nem is rossz. nem azt mondom, hogy ez lett a standard, de hetrol hetre belefutok ilyen kritikakba.
es egyre tobbszor az jon le a kritikabol, hogy igazabol a cikkiro is csak probalja es probalja jora hallgatni azt a szerencsetlen albumot, de az istennek sem megy neki, mert egyszeruen semmi erdekes nincs benne, de ciki volna egy 3/4/5 koruli pontot adni neki, hiszen a hangzas meg a zene van olyan jo, mint barmelyik kult-/alapbandanak 20-30 evvel ezelottrol vagy tucatbandanak a mostani szinterrol, hiaba teljesen ingerszegeny kozben az anyag.
es nem lehet nem eszrevenni, hogy vegul a legtobb cikk csak-csak oda lyukad ki, hogy az album pontosan a semmi kulonleges kategoriaban fut, de egeszen "okes" meg "korrekt" az a lemez vagy nincs benne semmi kivetnivalo, es lenyegeben erre van kihegyezve egy amugy nyulfarknyi cikk.
meg egyszer bocs, nem bantasbol irtam, ettol meg az irasok szinvonala tenyleg nagyon magasan van nalatok. azt is tudom, hogy 2017-ben nagyitoval kell keresni az igazan kiemelkedo rock/metal bandakat, amelyek ugy isten igazabol rarugjak az emberre az ajtot es az is vilagos, hogy nem foallasban toljatok itt a legtobben es talan nincs kapacitas vegighallgatni minden zenet es meg irni is roluk. megis, amikor olvasom a hasonszoru (foleg kulfoldi) blogok/ portalok cikkeit, azt latom, hogy meg a kisebb hirekbol is oriasi lelkesedessel csinalnak musort, mert vannak odakint kifejezetten erdekes bandak es szinterek, amikrol itt nekunk fogalmunk sincs, mert "egeszen okes" 7 pontos bandakkal vagyunk elfoglalva.