Shock!

A borítón mozgásban lévő zenekart elnézve rögtön sejtettem, hogy agresszív-brutális-elsöprünk mindenkit típusú zene az, ami itt lészen. És igen. Kár, hogy az ordibálóember Phil Anselmo akar lenni, nagyon is, szépen levette Anselmo jellegzetességeit. Vagyis mind a két vokalista, merthogy rögtön kettő is van belőlük, köpködik rendesen a mondanivalót, az igaz.

Nem, csak azért sem leszek annyira cinikus, pedig megtaláltam az első kapaszkodót, amit tovább lehetne görgetni, méghozzá azzal, hogy a zenét eléggé el is nyomja a szinte folyamatos ordibálás, a hangszeresek mintha csak a kiszolgáló-személyzet lenne, vagy csak a hangzást szúrták el, az arányok nem stimmelnek. Ha már zene, az olyan durvulós, egyszerű témákból összeállított, monoton, viszont húzós, és benne van a Sabbath is, keverték a modern brutalizálást az ősriffekkel, mint akár az utolsó Pantera, csak a most elemzett zenekar nem áll olyan magas fokon a hangszeres tudásban és persze a dalírásban.

Tulajdonképpen egész szórakoztató annak, aki ilyesmire vágyik, fel lehet dobódni tőle rövid távon, hosszú távon kicsit fárasztó, kell nekik még pár év, amíg beérnek. Az esélyük megvan, hogy igazán jók legyenek.