Shock!

Ugyan májusi megjelenésű a Rain Paint Nihil Nisi Mors c. albuma, de csak nemrég jutott el hozzánk. Három finn srác zenél itt, gótikus/doom/stb. metalt játszanak, amelyben megtalálható az Anathema, a Katatonia fájdalma, a Sentenced szirupossága olykor, meg a My Dying Bride ős-magánya. Csak valahogy nem olyan mélységesen, mint az említett csapatoknál.

Az első dalban pl. a vokalista Aleksi Ahokas (aki amúgy gitározik és basszusgitározik is a lemezen) hangjára valami effektet raktak, amitől talán nem tűnik fel, hogy a magasabb tartományokban olyan kis reszketeg, hamiskás a hangja. Érdekes módon itt annyira nem zavaró, talán mert ebben a műfajban vannak hamiskás és reszketeg hangok, amiket szeretünk. Van ám hörgés is, már a második dalban, egyszerre a dallamokkal. A harmadik számban meglepnek egy pergőbb gitártémával, kétlábdobbal, változatosabb dalszerkezettel. Kicsit mintha el is csúsznának a hangszerek, belezavarodnak saját dalaikba. A negyedik dalban a vokalista már Ville Vallo-t idézi egy-egy hanggal, szeretnének hatni a női szívekre is úgy tűnik. A hatodikban már egyenesen Peter Steele szeretne lenni hősünk, próbál mélyen búgni, de nagyon nem egy ez neki. Az ötödik nótában visszatér a hörgés, nem kellene, borzalmas orgánuma van az illetőnek, rekedt öblös üvöltés, nulla érzelmi töltés. Nem az igazi. Az énekhang sem, az is semmilyen.

Ígéretesen indult a lemez, de valahogy ellaposodott a végére. A lassú témákat inkább vontatottnak érzem, mint érzelemgazdagnak, a gyorsabbak meg simán elmennek a fülem mellett. A nagy ősök árnyékában ez tényleg csak egy halvány árnyék még. Egy-két helyen nem mondom, hogy nem érzelmes, de hosszú távon ez még kevés. Ráadásul a végén jöttem rá, hogy mi idegesített még: a pergő túl hangos, éles kopogása. Meg persze szép lassan arra is rájön a hallgató, hogy a gitártémák egyike sem egy nagy megfejtés, sőt. És az is egyre jobban irritál - főleg a hetedik nótában -, hogy irdatlanul hamis az ének. A sok-sok perc után elrejtett pár másodperces zajocska meg főleg fölösleges. Szóval ez nem az igazi még...