Csaknem három év telt el az utolsó Replika album, a Nem hiszek megjelenése óta, mely egy igazán tüskés, végtelenül súlyos és dühös lemez volt. A 2004-es Durva élet könnyed dallamossága után meglehetősen éles váltást is jelentett. Annak ellenére, hogy az utolsó anyaguk igazán jó kis lemez volt, én a dallamosabb Replikát szeretem igazán, így az ismét elég komoly melodizmust hozó Élvezetek Földjén első hallásra közelebb is állt hozzám, mint elődje, később azonban sajnos előjöttek a gyengéi.
Az új anyag tehát sokkal közelebb áll a Durva élet/Másik világ kapujában vonalhoz, semmint a Nem hiszek dühös agressziójához. Bár vannak kifejezetten súlyos megoldások is (Mindenki ugyanolyan például), Csató Peti énektémái még az olyan sötétebb darabokat is egészen „áthangolják", mint például a nyitó Holnap megváltozom. Ezúttal csak ritkán bukkannak fel a jellegzetes üvöltések, rekesztések; összességében érezhető azon igyekezet, hogy szemben az előző lemezen hallottakkal, minél több legyen a dallamos énektéma.
Mindez kifejezetten jó hír, akad azonban egy-két, már-már túlságosan is ragadós dallam, kissé rágógumi ízű refrén is. Eklatáns példája ennek a XXI. századi városlakó, melyről a Depresszió megoldásai ugrottak be, ami részemről semmiképpen sem tekinthető dicséretnek.
Érdekes kettősség jellemzi összességében a lemezt, hiszen a zene kifejezetten vészjósló olykor, komoly feszültséget rejtenek a gitártémák, és ezen alapra érkeznek Csató ragadós, fogós megoldásai. Annak ellenére, hogy Peti világnézete közismert, eddig sikerült elkerülni a szájbarágós, papoló szövegeket, ezúttal viszont sajnos van pár necces megoldás is. Alapvetően nagyon jó szövegírónak tartom, és ha jártál valaha Replika bulin, netán hallottad az Igazi kép koncertanyagot, akkor azt is tudod, hogy a koncerteken sem prédikál, de ezúttal kissé elvetette a sulykot.
Bár a negatívumokkal kezdtem, Az élvezetek földjén azért egyáltalán nem rossz lemez. A zenei oldalt már dicsértem, de a Replika talán legjobb balladája is itt található. Az Ilyen vagyok egyszerű, szép kis nóta, Csató pedig iszonyat jókat énekel benne. Ezen kívül is tele van a lemez jobbnál jobb pillanatokkal, lásd pl. Ha velem vagy, Szép emlék vagy épp a Körbe jársz, az Amiben élünk ráadásnak felpakolt akusztikus verziója, pedig egymaga magasan veri az akusztikus lemez teljes anyagát.
Kicsit felemás tehát a Replika új lemeze, hisz bár alapvetően tetszik a dallamos megközelítés, néhány halványabb megoldás is felkerült rá. Ettől függetlenül, ha szereted az újkori Replikát, nagyot nem tévedhetsz vele!
