Iszonyú mocskos, ragyás, szúrós, varacskos anyaggal rukkolt elő a Replika három évvel legutolsó stúdiókorongjuk, a Durva élet után. Jó pár éve, talán még a debütáló lemez, vagy még inkább a demók idején voltak ennyire kemények, súlyosak Csatóék, amely - ismerve az elmúlt 5-6 év lemezeit – annak ellenére is meglepő, hogy már jó előre egy kemény, dühös korong volt beharangozva.
Nyoma sincs az olyan könnyedebb, szellősebb, hogy azt ne mondjam, slágeresebb daloknak, mint az előző korong Valami vár itt rám vagy Egyedül nincs esély tételei, és ezúttal keleti hangszereknek sem tűnnek fel a lemezen. Mindezt csak tetézi a hangzás, mely erőteljes, ám kellően mocskos is egyben.
Elég nagy tehát a váltás az előző koronghoz képest, így jó sok időbe és hallgatásba telt, míg sikerült az anyagnak utat találnia hozzám. Meglehetősen nehéz, nyomasztó ugyanis a lemez, néha jólesne némi kis lazítás a masszív zúzdában, de ilyen luxust nem enged meg hallgatóinak a gárda. Emészteni, rágni kell a lemezt sokat, azonban ha rászánjuk az időt, beérik rendesen.
A szövegekben is lényegesen kevesebb lett a vallásos elem, sőt, nyugodtan kijelenthető, hogy ha nem lenne köztudott, Csató „krisnássága", ebből a korongból nem is nagyon derülne ki. Ismerve korábbi szövegeit illetve világnézetét, tetten érhetők azért tipikusan csatós gondolatok, képek, fordulatok, de jelentősen hátrébb húzódva, mint korábban. A végkicsengés tehát mindenképpen pozitív és az iránymutató, a „szemfelnyitó" szándék is megvan, épp csak nem olyan direkt a kommunikáció, mint eddig.
Zeneileg a kezdetek óta nem volt ilyen erős a thrash hatás, azon belül is leginkább a Machine Head párhuzam, mint most. Iszonyat mennyiségű, marcona riff sorakozik az albumon, a dalok legtöbbje gyors, tekerős karakterű. Kőkemény thrash tempókkal van tele a korong, Gergő iszonyat remek dolgokat dobol. Már az előző anyagon is nagyon nagyot alakított a figura, de amit itt összehoz, az tényleg a hazai színtér élmezőnyében helyezkedik el, ráadásul talán még sosem használta ennyit a duplázót.
A lemezt nyitó Menekülök a világtól nagyon faja, húzós, fogós dal, tökéletes kezdés, egyébként pedig a Pantera gitáros Dime-nak állít emléket, csakúgy, mint a második tétel a Magányos harcosok. Ebben található a lemez egyik legjobban eltalált refrénje, a végén hallható, Trendkilles Pantera utalás pedig totális telitalálat. A Nem kell visszavesz a lendületből, középtempón döhög végig, alig-alig gyorsul be, felvonultat viszont egy király gitárszólót meg egy korrekt Kerry King riffet is.
Kiemelkedő aztán a címadó, amely iszonyú nagyot fog ütni élőben; marha nagy groove van benne ugyanis! A legtipikusabb Replika téma a Körbe értben hallható, mellesleg ennek is király a refrénje. A hatodik Érezhessem-ben olyan középtempós riff van, ami bármelyik Machine Head albumon megállná a helyét, a végén hallható málházós leállás is király. A soron következő Fogadd el-ben is erős, vijjogós MH téma van, de az ikergitáros rész is eléggé oda lett téve; korábban ilyen sem nagyon volt a Replika-repertoárban. A Melyik a nekem való néhány hangos, konkrétan Roots-korszakos Sepu témával indít, amit Falat rövid basszus-kiállása követ, maga a dal pedig a lemez legkönnyedebbje, legfogósabbja. A kilencedik Úgy fáj is jó kis géppuskázós klasszik thrash lenne, a dallamos énektémák viszont kifejezetten rosszul sikerültek; Csató ennél a hamis vernyákolásnál sokkal jobb dolgokat is összehozott már korábban.
Az egyik kedvenc nótám a Harcolnod kell, már-már death metalba hajló riffel és a lemez egyik legjobb, ugrálós refrénjével, valamint ismét csak egy kellemes Falat-kiállással. Az Érted harcolok-ban megint remek a szóló, és a refrén is pofás. A záró, Aki megmondja (mit csinálj)-ban lényegesen jobbak a dallamos énektémák, de még így is neccesek kissé, a dal vége viszont a legnagyobb királyság a lemezen. Egy elég egyszerű, nem is túl eredeti, ám nagyon húzós, zúzós téma, ami a zenekar legnagyobb koncertnótái közé fogja emelni ezt a dalt. Gyönyörű lesz együtt üvölteni Csatóval!
Ismét csak egy remekművel rukkolt elő tehát a Replika, a pontszám egyedül csak a néhány gyengébb Csató-dallam, illetve az általam azért hiányolt, könnyedebb témák mellőzése miatt nem maximális. A zenekar pályafutása során először, ezúttal angol nyelven is rögzítette a lemezanyagot, mely így dupla cd formátumban, az ősrégi klasszikus, Testek című dal angol nyelvű bónuszával kiegészítve kapható.
