2011-es, Union Black címmel megjelent lemezével elég komolyat robbantott a walesi Skindred. Negyedik cuccuknak – amely véleményem szerint egyértelműen a legjobb az életműben – köszönhetően gyakorlatilag az elmúlt három évet masszív turnézással töltötték. Többek között nálunk is tiszteletüket tették, méghozzá három alkalommal, és aki ott volt valamelyik bulijukon, az tudja, miért mutatkozik ekkora kereslet mostanában Benji Webbe csapata iránt. A Skindred ugyanis semmi mást nem akar, mint szórakoztatni, szuper-energikus élő produkciójuk, valamint reggae-t, elektronikát, zúzós, ámde fogós riffeket felvonultató zenéjük pedig tökéletes ehhez.
Ha az ember meghallja a Warningot, a Doom Riffet vagy az Emergencyt, önkéntelenül indul is a lába, amelyet a többi testrész is magától követ. A Skindred zenéje tökéletes önfeledt bulizáshoz, ugráláshoz, nem véletlen, hogy fesztiválokon működik igazán, hiszen egy rakás különböző stílus híveit képes megfogni, akár a rockon kívül műfajokból is. Ahogy Benjitől többször is hallhattuk élőben, szándékaik nagyjából ki is merülnek abban, hogy zenéjükre rockerek és ragga arcok ugyanolyan jót bulizzanak, mint mondjuk valamely gitárszegényebb műfaj épp arra járó hívei.
Tekintve, hogy a három év után jelent meg, már igencsak aktuális volt a Kill The Power, amely elődjéhez képest egy határozott lépést tett az elektronika felé, azaz egyértelműen kevesebb rajta a markáns riff, mint legutóbb, ami elsőre kissé furcsa is, de ha adunk néhány hallgatást a lemeznek, szépen leesik, hogy bár ez egy kissé eltérő megközelítésű Skindred cucc, gyengének semmiképpen sem nevezhető. Az ugyan igaz, hogy ezúttal nincs olyan elementáris erővel ható adrenalinbomba, mint a Destroy The Dancefloor vagy a fentebb már említett Warning, de a Kill The Power dalai annak ellenére is erősek, hogy azokban valóban sok esetben háttérbe szorul a gitár. A címadó – amely kezdése alapján akár egy Cypress Hill zsenge is lehetne – például tipikusan ilyen, de példaként hozhatnám akár a Playing With The Devilt is. Persze egy-egy egyszerű, de fogós riffet azért ezekbe is beépítettek, szó tehát nem érheti a ház elejét. Mindemellett természetesen akadnak hagyományosabb Skindred zúzdák is, mint a Ruling Force, a Worlds On Fire vagy a Proceed With Caution, a kedvencem azonban a két halmaz metszéspontján egyensúlyozó Ninja,a mely vélhetőleg sokáig a koncertek csúcspontja is lesz. Mellesleg meg van valami csodálatosan nemzetközi abban, ha egy feka énekessel felálló walesi ragga-metal banda a japán harcművészet régi mestereiről dalol. Van aztán még tökös duett egy Jenna G névre hallgató angol énekes/producer/dalszerző csajjal (Open Eyed), könnyed buli-himnusz (Saturday), marha hangulatos háromperces reggae-lazulás (More Fire), meg néhány töltelék is (a The Kids Are Right Now / We Live kettősre gondolok), de ezeket szerencsére kellőképpen ellensúlyozza a többi dal.
Szóval összességében ismét csak tök szórakoztató és változatos cuccot hozott össze a Skindred, és bár igazán nagy party himnuszt nem rejt, a Kill The Power így is egy pofás anyag. Abban pedig biztos vagyok, hogy ennek a dalai is sütni fognak élőben, szóval jöhetnének megint.
Hozzászólások