Shock!

Keresve sem találhatott volna második lemezének címéül az Isolate-nél jobb kifejezést a VL45 alapjaira épült pesti banda, olyat, ami plasztikusabban ragadja meg a magunk mögött hagyott (és minden valószínűség szerint sajnos az előttünk álló) hónapokat. Igaz, eredetileg pont negatív éllel énekeltek a külvilágtól és mindenki mástól elzárkózva élő, saját magukba forduló létformákról, csak közben becsöngetett COVID-19 bácsi, és a korábban tán kárhoztatott magatartás-minta kívánatossá, sőt, elvárttá vált. De hagyjuk is a dolgot, úgyis mindenkinek tele van már a töke az egésszel, és alapvetően Szabó Dávidék is sokkal hangulatosabb zenét tolnak annál, mint hogy ezt juttassák eszünkbe.

Sokan leírták már, és én sem tudok mást mondani: a Slowmesh legnagyobb erőssége a beskatulyázhatatlanság. Ha akarom, olyan, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Zenei kaleidoszkóp, amiben ott keringenek a grunge, a stoner, vagy épp a punk rock összetevői, de ezek elég jelentős százalékban adják át a helyet a modern rock-, a country-, ad abszurdum a hajmetál-elemeknek. Ennek a rendkívüli sokszínűségnek persze ugyanúgy megvan a maga árnyoldala, mint pozitívuma, és én sem fogom azt hazudni, hogy a srácok egynémely negédesebb megoldásától már nem szaladt fel a szemöldököm, de amíg ilyen refréneket tudnak írni, mégpedig kivétel nélkül minden egyes dalba, addig bizony bánja a fene.

Az ajtót a szűk egyperces, meglepően tömény country/southern atmoszférát árasztó Add To Cart után a Sold Out fogja ránk rúgni, a lemez legenergikusabb, már-már punk rockos tétele, le is fut alig három perc alatt, miközben a VL45 legjobb pillanatait jeleníti meg. Különös módon aztán pont a hármas címadó a lemez legszürkébb darabja: mind szövegében, mind zeneileg százszor csócsált megoldásokat csócsálgat tovább, bár a refrént azért itt is elég bitang módon sikerült odatenni. Akkor már sokkal jobban sikerült az akár az egyszerre zúzós és dallamos Little Rock Nine, akár a modernebb vizekre evező Ladyguest. Ez utóbbiban amúgy a buttercupos Farkas Sarolta „játssza" az egy éjszakára maradó hölgyvendég szerepét, ritmusos szövegmondásra hajazó éneke az Isolate üde színfoltja.

A lemez igazi ékköve ezzel együtt is a szomorkás Out Of Reach, ami nagy részében zongorás balladának tűnik, hogy aztán a pofánkba robbanjon az egész. Ráadásul a szövege is kimondottan ütős, ha csak ezt az egyetlen refrént írták volna meg a lemezre, már megérte volna! Márpedig ezzel meg is kezdődik az album legjobb része, ugyanis mind az alapjaiban már korábbról is ismert, nem kicsit AC/DC-s alapriffre építő, slágeres Liquid Love, mind pedig a full Alice In Chains-hangulatot árasztó (ráadásul nem is a Layne-es érára, hanem az újabb kori Alice-re tessék gondolni) Just A Guy tízpontos tételek. Az Up To You ezek után egy fokkal jellegtelenebbül száguld át az emberen, még ha a refrén itt is ragad a fülünkbe bele.

És még csak ezek után jön az igazi slágernek tekinthető, nagyívű kórusokba és könnyedebb (majdnem azt írtam, hogy rádióbarát, aztán a magyar viszonyokat ismerve el is röhögtem magam) megoldásokba csomagolt Together Alone, amilyen jellegű dalokat magamtól nem feltétlenül hallgatok, de itt és most elismerően bólogatok rá. Dávid nagyon tud valamit, magyar szinten egészen kiemelkedő, amit művel, igaz, a többieket sem érheti panasz, pláne, hogy lezárásnak ott van még az Out Of Reach melletti másik favoritom, a Sunflower, azokkal az egészen stoneresen dohogó gitárokkal, meg a hol nekilóduló, hol elpihenő ritmusszekcióval, ami a zárlat morcosságát követően végül szépen adja át a helyét egy, a vezérmotívumot felidéző akusztikus-klasszikus gitáros levezetőnek. Ez utóbbi egyébként a produceri munkálatokat is egészen remekül ellátó Tari Szabolcs (Miserium) sokoldalú tehetségét dicséri, aki a másik említett darabban a zongoráért felelt.

Teljesen eltérő stílusokban ugyan, ám meglepően sok igazán kiemelkedő magyar lemez jelent meg idén, és a Mad Robots, a Trident, a Lazarvs, vagy épp az Ørdøg legújabb produktumai mellé ezennel örömmel helyezem oda az új Slowmesht is a képzeletbeli felsőpolcra. Mert oda illik.