Shock!

Az olasz Somniae Status még 1996-ban alakult, a korai években számos tagcserén estek át, míg 1999-ben megszületett az első igazán stabil felállásuk, 2002-ben pedig kihozták debütáló albumukat, a Cassandra címre keresztelt konceptlemezt, még Breeze Danieli énekessel.

Később Breeze személyes okok miatt elhagyta a bandát, helyét pedig Ivan Rave vette át, és már vele a mikrofon mögött készült el a Queensryche I don't Believe In Love-jának átirata 2004-ben egy olasz válogatásra, az Echoes pedig az első közös nagylemez, mely idén áprilisban jelent meg.

Ráadásul egy igazi csemege! Rendkívül igényes, ízléses muzsikát rejt a korong, melyen olyan progresszív metal csapatok hatása érezhető leginkább, mint a Fates Warning, az Enchant vagy épp a Without Warning. Mindközül talán az Enchant-befolyás a legnyilvánvalóbb, hiszen gyönyörű melodikus témákkal vannak tele a dalok, sok helyen finom dallamok, ízléses és szellős hangszerelési megoldások hallhatóak, csakúgy, mint a brit kollégáknál. Ennek legjobb példája a nyitó From Hell, mely címével ellentétben nem egy vadóc téma, sokkal inkább úszós, lebegős hangulatú dal, elegáns gitárjátékkal.

A gitárosoknál el kell időznünk picit, hiszen Alex Danieli és Randy Mion ezen lemezen nyújtott teljesítményük alapján az olasz mezőny titkos reménységei lehetnek. Nagyon okosan felépített, villantásoktól mentes szólókat eresztenek el a lemezen, nem mellesleg pedig rengeteg kiváló témát sikerült ezen ötven percbe belezsúfolniuk. A kettes Evil Thought például egy remek, kissé metalosabb riffel indul, a refrén viszont monumentális, és - köszönhetően Ivan Rave néhol kísértetiesen Terence Hollerre emlékeztető orgánumának – totál Eldritch, csakúgy, mint a soron következő Selling Souls.

Erős a gyanúm, hogy a srácok a nyolcvanas évek nagy hajbandáit is igencsak kedvelhetik, a B.T.T.W.-ben például nagyon érezni a Winger hatását, de a Dark City is eléggé hard rockos, annak ellenére, hogy alapvetően ez egy sötétebb hangulatú dal. Mellesleg nagyon szépen is szól a lemez, a Useless című szomorkás balladában például különösen tetszik a gitárhangzás. Annak ellenére, hogy ez egy egyszerűbb darab, természetesen írtak bele egy nagyívű refrént, amihez viszont picit már kevés Ivan torka.

Az On Your Skin egy leheletnyivel modernebb dal, effektezett énekkel, és a lemez egyik legzúzosabb riffjével; a bevezető és záró gitárkluttyogtatás meg a Fates Warning Disconnected lemezét juttatja eszembe. Az instrumentális Confurious 12 után érkező Echoes of Sin ismét csak egy finomabb, eldritches darab, a Catch it meg a lemez legmetalosabbja, jó sok duplázóval Fabio Tumiatitól.

Az egyik kedvenc dalom az Andrew Vekk finom bőgőzésére illetve Ivan énekére épülő rövid, szomorkás The Lake, melyet a You igazi prog zúzdája követ, s zárja is le az anyagot egyben. Igaz ugyan, hogy nagyon érezni néhol, honnan merítettek ihletet a srácok, ám ennek ellenére is ez egy kiváló lemez, és a csapat – hatások ide vagy oda – rendelkezik egyfajta sajátos hangulatvilággal, stílussal, melynek köszönhetően remélhetőleg még sok, az Echoeshoz hasonló szintű anyagot szállítanak majd le a jövőben! Nagyon kellemes meglepetést okozott a brigád, én drukkolok nekik!