Shock!

Vegyél négy csúnya, nagy darab telefirkált embert, add nekik a Stuck Mojo nevet, hagyd, hogy az ötödik lemezüket jgy csinálják meg: harapós riffek, agresszív üvöltésből átváltó fülbemászó dallamok, meg néha egy kevés rappelés, samplerek módjával, érzéssel, túlkapás nélkül, hogy érezzük: ez metal még a javából. A dobos is figyelemre méltó. Ha egy szóval kellene jellemeznem a lemezt, az a húzós lenne.

És ezzel elárultam, a Stuck Mojo szórakoztatni akar, de úgy, hogy közben ők is jól érzik magukat. Az mondjuk kevésbé tetszik, mikor egy szám erejéig átmennek hip-hopba, de megbocsájtom, legyen ez egy zenei kirándulás. Jól áll nekik - szerintem - ha lendületes alapokra rádobják a dallamos refréneket, még több ilyet, egy kis hasas hörgéssel fűszerezve a legfinomabb.

A furcsa csupán az, hogy nekem úgy a harmadik hallgatás tájékán kezdett igazán tetszeni az anyag, még ütősebbet vártam, vagy nem is tudom, azért most már tetszik, és sokat pörög, itthon, utcán, munkahelyen, boldogítom a környezetem, ahogy illik. Nem alapmű, de szórakoztató, és jó az ilyen, szürkébb lenne a világ nélkülük.