Németország a sör hazája! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy székel Frankfurtban egy banda, mely a sör iránti rajongást állította munkásságának középpontjába, és több, mint két évtizede szórakoztatja a nagyérdeműt olyan tufa thrash nótákkal, mint a New Liver Please!, a Space Beer, a Stone Cold Sober, a The Morning After, a Die With A Beer in Your Hand vagy a Need Money for Beer!
Így van, kitaláltátok, a Tankardról van szó (egyébként Londonban létezik egy Tankard nevű kocsma is), akik ráadásul úgy teszik mindezt, hogy évről évre nem kiugró, de kellemes thrash anyagokat pakolnak le az asztalra.
Jómagam a 2002-es, húsz éves jubileumot ünneplő anyaggal ismertem meg a Tankardot, és annak ellenére, hogy később visszaástam a munkásságukban, azt a lemezt tartom a mai napig a legjobb cuccuknak. A soron következő The Beast of Bourbon úgy robogott el mellettem, mint egy Gösser-kamion, így jutottam el a mostani, szintén vicces című (és zseniális borítójú) The Beauty and the Beerhez. Sok újdonságot persze nem érdemes várni, ezen az anyagon is az hallható, ami az eddigieken, azaz 10 egyszerű, varacskos, szövegköpködős thrash nóta. Tankardék Sodom oldalról közelítenek az európai thrashhez, azaz semmi cicoma, csak elsöprő lendület és agresszió, meg persze vicces szövegek.
A hagyományokhoz híven megint vannak igazi sör himnuszok, melyek közül a legkirályabb a We Still Drink the Old Ways (bár szövegkönyv hiányában azt sajnos nem tudom megmondani, mi a különbség a régi illetve az új utas ivászat között). Marha jó még a MetaltoMetal, melynél nagyobb himnusz még nem született a rock történelmében. (A refrén überelhetetlen: Metal to Metal and guts to guts. No Techno, No Hip-Hop...)
Az egész lemez nagyon vicces és szórakoztató egyébként, nem egy emelkedett muzsika, de bulizáshoz kiváló. Viszont eléggé egyformák a nóták, így el tudom képzelni, hogy annak, aki nem megveszekedett tresser, kissé unalmas. (AFM szokásokhoz híven ez a promo is egymásba keveri a nótákat, ami kifejezetten idegesítő! Köszönöm szépen!)
