Shock!

Régivágású hardcore-t játszik az amerikai Terror, mondjuk a nevük nem túl fantáziadús, de a zenéjük nem vészes, bár simán elfértek volna a nyolcvanas években is. Gyors, kapkodós, néha középtempós, csordavokálos zenéjükről az Agnostic Front és a Cro-Mags jutott eszembe, hasonló vonalon mozognak ők is (legalábbis az ismertebb nevek közül őket mondanám, undergroundabb zenekarokat nem nagyon hallgatok ebből a stílusból).

A Terror is kellően dühös, intenzív, abszolút rendben lévő dalokat bírnak írni a saját stílusukban, de akár azt is mondhatnám, hogy kiszámítható, tipikus dalszerkezetekkel bír a zenekar. A hangzás nem a mostanában a metalcore-ban divatos atomhangzás, annál nyersebb, szárazabb, mondhatni régimódibb, de pont ez fekszik nekik. A vokál is furcsán szól a modernebb soundhoz szokott füleknek, Scott Vogel mintha itt a szobában ordítana az ember fülébe. A metalos réteget is simán megfoghatják zenéjükkel, azért rendesen riffelős a zene, például a hatos dalban (Spit My Rage) remek headbangelős témát biggyesztettek a végére.

Ha jól tudom, a lemezen vendégszerepel Jamey Jasta (van manapság olyan hc vagy metalcore lemez, ahol nem bukkan fel a neve?), sajnos arról nincs infóm, hogy melyik dalban. Rajta kívül még olyan nevek üvöltenek pár sort, mint Freddy Cricien a Madballból és Lord Ezac valahol a cd-n, sajnos minden kritika mást ír, hülyeséget meg nem óhajtok írni, hogy hol teszik mindezt. Bő fél órás a cd, ennyi agresszióból bőven elég ennyi, rendesen lereszeli az ember fejét ennyi idő alatt is. Azért inkább hardcore arcoknak ajánlott.