Shock!

Vannak olyan esetek, amikor a lemezborító tökéletesen kifejezi a zene lényegét. Nincs ez másképp a The Shadow Theory esetében sem: ránézel és már tudod is, hogy ez valami sötét, misztikus, netán kingdiamondi felhangokat sem nélkülöző beteges muzsikát rejtő konceptlemez.

Ha ehhez az a többletinfó is megvan, hogy mindez - a most már újra Psychotic Waltz és ezek szerint egykori DeadSoul Tribe frontember –, Devon Graves (régebben Buddy Lackey) agyszüleménye, amelyet éppen ráérő prog veteránokkal valósított meg, szinte már feleslegessé is válik minden további szószaporítás. Nos, igen, Devon/Buddy stílusa összetéveszthetetlen, és bármire rányomja a bélyegét. És igaz ugyan, hogy ezen projekt ötlete már jóval a Psychotic Waltz reunion előtt megfogant barátunk tarkopasz fejében, a jövő évi Power Of Metal buli(k)ra készülve nem is lehetne jobb ráhangoló zenét találni – leszámítva persze a klasszikus PW lemezeket. Miért is?

Mert a Shadow Theory sokkal waltzosabb, mint a DeadSoul Tribe valaha is volt, ráadásul Devon dallamai gyakran nem is a későbbi, letisztult Waltzot, hanem egyenesen a korai időket idézik: a The Sound Of Flies vagy a meglepően tradicionálisan induló By The Crossroads például már a Social Grace-en is rajta lehetett volna. De vannak más dalok is, ahol ugyanez a szellemiség uralkodik, persze a fent említetteknek megfelelően némi misztikummal kiegészítve, sőt lényegében az egész album ilyen. Mintha csak a Waltzot kereszteztük volna King Diamonddal, a Beyond Twilighttal, az Outworlddel, netán az Evergrey-jel vagy hasonló, horrorisztikus progmetalt játszó csapatokkal, kinek mi jut eszébe.
Bár a ritmusszekció Kristoffer Gildenlöw-ből és Johanne Jamesből áll, a Pain Of Salvation és a Threshold világa nem annyira köszön vissza – mindazonáltal a ritmusok kellően izgalmasak és komplexek. Az ismeretlennek számító Demi Scott billentyűst és Arne Schuppner gitárost is dicsérnem kell, díszítéseik ötletesek, szellemesek, viszont egyáltalán nem tolakodóak, maximális mértékben kiszolgálják Devon elképzeléseit. Arne Complex 7 nevezetű bandájáról mindenesetre hallottam már és utána is fogok bizony nézni, tudomásom szerint egy korrekt német prog bandáról van szó – az itt hallottak alapján mindenképpen érdekes lehet.

Hogy ne csak a metalos oldaláról nézzük a dolgot: Devon fuvolája már a nyitó I Open Up My Eyes-ban előkerül, és nem ez az egyetlen alkalom. És ha már fuvola: bónusznak nem átallottak egy Jethro Tull feldolgozást a lemezre rakni, ami kissé ki is lóg a lemezről, igaz a „hivatalos" zárónóta, a Symphony Of Shadows pedig Tim Burton szellemében fogant – ez viszont aligha lehet meglepő a fenti zenei világ leírásának tükrében. Amúgy is meggyőződésem, hogy King mester horrortörténetei hasonlóan groteszk tőről fakadnak, mint Burton agymenései. De érdekes tétel a torzításmentes Selebrate is, itt is a 70-es évek progrockja köszön vissza, dehát ebből pedig a Waltz merített nagyon sokat. A Candle In The Galleryre meg nem is tudom, hogy mit mondjak, de ez is mélyen a 70-es években gyökeredzik, az tuti.

Az, hogy ez a lemez lehet-e valaha egyenrangú a Psychotic Waltz életművel, azt majd az idő eldönti, mindenesetre ha a Shadow Theoryt valamiféle Devon Graves szólóalbumnak vesszük, elmondható, hogy bár közelebb áll az anyabandához, mint a DeadSoul Tribe, de a Strange Mind Of Buddy Lackey-nél jóval messzebb merészkedik annak világától. A reunion miatt mindenesetre kellően el fog sikkadni ahhoz, hogy irigyeljem és utáljam azt a pár szerencsés arcot, aki majd elcsípi ezt a formációt a kb. ötállomásos német klubturnén. És sajnos ahhoz még a Waltz fényében is túl jó ez az anyag, hogy csak úgy eltűnjön a süllyesztőben – reméljük, sokan mások is így gondolják majd!