A Denevér Stúdió gondozásában jelent meg tavaly a Somewhere In Hungary. Cserfalvi "Töfi" Maiden-mániáját ismerve nem ért meglepetésként senkit, hogy Iron Maiden tribute lemezt készítettek.
Talán kicsit visszásnak tűnhet, hogy pont én írok róla, hiszen sokan tudják, hogy a Maident sosem szerettem, próbálkoztam vele egy időben, de nem bírtam megkedvelni valamiért. Viszont a tribute albumról sok jót hallottam, és kíváncsi voltam, vajon a magyar csapatok miképp formálták saját arcukra a vasszűz dalokat.
Amikor az ember kezébe fogja a cd-t, azonnal lapozgatni kezdi a bookletet, ilyen gyönyörű füzetkét rég láttam - persze Havancsák Gyula készítette - ami a legszebb az egészben, hogy akár a Maiden sorlemezek közé is be lehetne illeszteni, ráadásul tribute lemezeket nem szokás ilyen igényesen megcsinálni. Nos, van ilyenünk, legyünk erre büszkék.
A cd-t persze az Iron Maidnem (zseniális egy név, hehe, és csak nálunk lehet ilyen!) nyitja a Powerslave-vel, Bozsik Patrik hangját mindig kedveltem, annyira jól bírja énekelni a Bruce Dickinson dallamait, hogy néha úgy érzem, kénytelen vagyok megkedvelni a Maident. Utánuk jön a Fahrenheit, na, itt énekileg már nem az igazi a dolog, Maróthy Zolinak nagyon nincs hangja. Ehhez főleg nincs. A Two Minutes To Midnighot nyomják, a bőgőt tök jól kikeverték itt. A harmadik dal a lemez csúcspontja, ez a Stonehenge teljes mértékben sztónhendzsesített Flash Of The Blade-je. Vazz, ha ilyenek lennének a Maiden dalok, imádnám őket! Bátky "BZ" Zoli meg majdnem hörög. Ejha. Mikor pedig a "feel of the steel"-t énekli, na ott rájön az emberre a borzongás.
Utánuk a Demonlord játssza a The Troopert, meglepetésként ért, hogy Jurásek Balázs jobban teljesít, mint a saját lemezükön. A dob olykor elég pontatlan sajnos. Ötödikként a Nemesistől hallhatjuk a To Time A Landet - másik nagy kedvenc - ők is igyekeztek Nemesis-módra átformálni a nótát, nos igen, ha feldolgozás, akkor adjuk meg a módját vagy mi. A dal közepén a lassabb rész, az nagyon feelinges lett. A The Clairvoyantot az Obstruction játssza, elég magyaros angolsággal, valamint kicsit hamis és pontatlan olykor. Itt sajnos nincs meg a hang, ami méltó lenne az eredetihez. Hetedikként a Nottingham próbálkozik az Aces High-jal, a szinti hangja elég fura, kb. mintha egy ZX Spectrum játék szólna, több, mint érdekes... Az angolság itt is rémes, nem ez a legsikerültebb feldolgozás a cd-n. A Prowlert a Stainless Steel igyekszik eljátszani, itt is a pontatlanságot, magyar angolságot tudom említeni, és itt sincs meg a hang, amivel szakíthatna a nóta. Vérszegény lett a végeredmény.
A kilences dal a Perfect Symmetry által elkövetett The Evil That Men Do, ők is eléggé elszakadtak az eredetitől, mondhatni populáris lett a végeredmény, kövezzetek meg, de nekem tetszik! A Da Capo a Wasted Years című örökbecsűt formálta át, úgy látszik a prog zenekarok által elkövetett feldolgozások tetszenek a legjobban, mert ez a nóta is igencsak jól sikerült, ráadásul Nagy Norbert is sokkal jobban énekel itt, mint a bemutatkozó saját lemezükön. Súly lett ez a nóta és nem attól, hogy halálra riffelik az egészet! A tizenegyes egy rendkívül feelinges The Number Of The Beast az Iron Maidnemmel, viszont itt nem Patrik, hanem Rudán Joe énekel feelingesen. Eltékozolt tehetség. A borítón utolsóként feltüntetett dalt szintén a Maidnem játssza, Hallowed By Thy Name, itt már Patrikkal, aki kicsit erőlködik a magasaknál, ez a dal a jó sűrű szövegek miatt tényleg nehéz. De a vérükben van a Maiden! Van még két rejtett track is a korongon, Die With Your Boots On és a Flash... a Maidnemtől.
"Zeneileg" vegyes az összkép, de hál'istennek túlnyomó többségben jól sikerült feldolgozásokat sikerült összehozni a lemezre, szóval gratula a résztvevőknek! Maiden rajongóknak ugye mondanom sem kell, hogy szerezzék be, jó az, ha ott figyel a polcon a többi Eddie-s borítós cd mellett. Jöhet a part II.!
