Ki tudja, hány évvel ezelőtt, még az Oláh Szabival felálló after@all előzenekaraként láttam a VL45-öt először. Azóta jó pár év eltelt, így nyugodtan kijelenthető, hogy ők is megküzdöttek rendesen, mire az első nagylemezük végre napvilágot látott.
Minden rosszban van valami jó, így leszögezhető, hogy bár való igaz, sokat kellett várni az albumra, a befektetett idő, illetve energia azonban nem volt hiábavaló, hiszen az Inside the Dice egy kerekre érlelt, kidolgozott anyag, mely nemhogy kezdésnek, de sokadik lemeznek is maximálisan megállja a helyét.
Már a nyitó Cementmixer megmutatja, mik a lemez legfőbb erősségei. Ötletes riffelés, remek énektéma, kiváló vokálok és egy hazai szinten kiemelkedő énekhang; Szabó Dávid erőteljes, karcos torokkal rendelkezik, de a dallamai is abszolút megállják a helyüket. A zene leginkább a modern rock kategóriába sorolható, és az tetszik benne legjobban, hogy bár alapvetően sok rokonságot mutat néhány amerikai rádiórock csapattal, az a kissé műanyag íz, ami sok tengerentúli kollégára jellemző, a VL45-nél egyáltalán nincs meg.
Annak ellenére, hogy kifejezetten egyik slágerbandára sem hasonlít a VL45 zenéje, mégis az a határozott érzésem, hogy ha az Atlanti-óceán túlsó partján születnek a srácok, komoly áttörést érhettek volna el ezzel az anyaggal. A jó értelemben vetten slágeres nótákban ugyanis pont olyan arányban sikerült vegyíteni a tökös riffeket és a fogós énektémákat, hogy az a mainstream siker mellett nem zárná ki az elismerést a rock-közönség részéről sem. Bár hazánkban jóval kevesebb tér jut az ilyesfajta muzsikának, bízom benne, hogy az olyan nóták, mint a Cementmixer, a Moleman vagy a Shoot-Shoot Song szélesebb körben is ismertté teszik a bandát, ezekben ugyanis tényleg megvan minden, ami egy rockslágerhez szükségeltetik.
Fentieken kívül komoly potenciál rejlik még személyes kedvencemben, az Eyes of the Wise-ban, mely egyértelműen a lemez leghúzósabb dala, illetve a kissé AIC-s The Guide-ban is, melyben Kowa vendégeskedése hallható. Szintén kiemelkedő a lemezt záró Cementremix, melyben Dávid egy szál zongorára énekel jókat, levezetve kissé a feszültséget a lemez végén. Egyedül a gitárszólókat hiányolom kissé, a riffelés mellé ugyan néhány színező megoldás még befért, de klasszikus értelemben vett szóló nem hallható a lemezen.
A VL45 bemutatkozása bitang erősre sikeredett. Remélem, szélesebb körben is megtalálják közönségüket a fiúk, dalaik alapján ugyanis maximálisan megérdemelnének egy kis sikert!
