A svéd Vomitory még 1989-ben alakult, 1996-os debütálásuk, a Raped in their Own Blood óta ez már a hatodik lemezük, mely idén áprilisban látott napvilágot, és ami több szempontból is változást hozott a zenekar életében. Talán a legfontosabb mind közül, hogy ezen anyagon mutatkozik be Peter Östlund, aki Ulf Dalegren helyére érkezett, még 2005-ben.
Szintén lényeges változás, hogy az ezer éve a banda mellett tevékenykedő Henrik Larsson helyett ezúttal egy új arc, Rikard Löfgren látta el a produceri teendőket.
Az infólap szerint fordulópontot jelent tehát a lemez, én viszont közel sem vagyok ebben biztos. A Terrorize, Brutalize, Sodomize ugyanis ugyanúgy kíméletlen, kompromisszummentes death metalt rejt, mint elődei, így annak ellenére, hogy a műfaj hívei élvezettel hallgatják majd, kötve hiszem, hogy új rajongók ármádiáját sorakoztatná föl a zenekar mögött. Ahhoz túl brutális, túl kegyetlen és túl tömény ugyanis. Maximális fordulatszámon, kíméletlenül legyalul az album, szemernyi pihenőt sem engedélyez a csapat. Néhány középtempós témán kívül szinte végig iszonyatos sebességgel szántanak a srácok, a nagy aprítás közepette csak itt-ott bukkan föl egy-két thrashes tempó.
Pici változatosságot jelent a negyedik The Burning Black, amely klasszikus Venom/Destruction jellegű thrash téma, a March into Oblivion doomos indítása, a Flash Passion dallamosabb gitártémái, illetve a Whispers from the Dead középtempója, egyébként viszont messze az olyan szélvész nóták túlsúlya érvényesül, mint a nyitó Eternal Trail of Corpses vagy épp a címadó.
Elvetemült death metal rajongók valószínűleg mind a tíz ujjukat megnyalják majd a Terrorize, Brutalize, Sodomize hallatán, az én gyomromat viszont kissé megfekszi.
