Ez pedig az évvégi listámon is szereplő darab, amelyet szintén a Kedvencek Temetőjéből túrtam elő, mert két szék közt a padlóra esett, amikor a szerkesztőségben egymás közt dobáltuk. Fura szerzemény ez a Szajha, ahogy egymást közt nevezik a tagok saját szüleményüket. Nem nullkilométeres srácokból állt össze a csapat, sőt, a frontember Danny Worsnop komolyabb név a durva zenék rajongóinak körében, hiszen az Asking Alexandria énekeseként turnézta szét a világot, a gitáros Jeff George Sebastian Bach oldalán taposta a színpadokat, a basszer Brian Weaver a Silvertide-ból érkezett, a dobos Bruno Agra pedig a Revolution Renaissance nevű formációban vállalt szerepet.
A banda megszületése Dannyhez és Jeffhez köthető, akiknek közös ügyvédjük volt, így futottak össze, s kerültek hamar barátságba. Én valahogy a YouTube-on angolnázva botlottam beléjük, és meglepődtem, mi ez a zene, mert nem tudtam hova tenni: egyszerre volt hippi, metal, rock, pop, punk, nagyon zabolátlan és mégis jólfésült. Annyira jólfésült, mint az első állásinterjújára készülő lázadó tinédzser, akinek mondták, hogy kell megjelennie, de minden porcikája tiltakozik a szabályozottság ellen. Na, ennek kifordítottja nagyjából a We Are Harlot, mert itt már beleszól a képbe a marketing: a srácok tudják, hogyan kell lázadónak kinézni, ám a retro és a mai pop/rock kívánalmainak is megfelelni egyidőben. Ha vannak jó melódiák és könnyen megragadó refrének, van karcos gitár, van lendület, és van mögötte hitelesség, akkor kész, a produkció el van adva. Elsőként a The One-t láttam-hallottam tőlük, egy színes, nagyon amerikai tévés világot megelevenítő videót. A szám jófajta táncos alapra épül, vastag a basszus, szellős a gitárriff, és belekerült egy csipetnyi Hammond-prüntyögés is, aztán meg az énekeltetős refrén, közben persze ledér lányok rázzák a feneküket, a recept működik. A másik klip a kevésbé hatásvadász oldalukat domborítja ki, ez a zajosabb, lendületesebb Harlot már, bár kétségtelenül ebben is ott lapul a házibuli-hangulat.
Worsnop hangja eléggé rekedtes, jól passzol a '70-es évek hangzását magában foglaló hangszereléshez, mert a gitárokat sem torzították szét, inkább az erős túlvezérlés uralkodik. George játéka nem tolakodó, a picikét hamiskás hangok még jól bele is simulnak a zajos hangvételbe, és ha engem ez nem zavar, akkor ott nagy gond nincs, mert többnyire háklis szoktam lenni rá. Persze a lírai oldala is megmutatkozik, méghozzá több dalban is. A „harmadik szám a lírai" kitétel törvényszerűségét követve a Someday köszön a hallgatóra, ami nem teljesen akusztikus, került ide elektromos gitár is bőven, de a tempó lassabb, mint az induláskor. Danny is kimozdul a kántálós-pentatonos dallamok közül, és önmagához képest magas tartományokba merészkedik. A fejrázós vonalról a Denial gondoskodik, ennek extraként készült egy dobozgitáros változata is, érdekességnek elmegy. A One More Night egy igazi koncertre való, beindulós dal, ráadásul a kezdése valamelyik Tankcsapda-számra emlékeztet (megfejtések jöhetnek hozzászólásban), és még némi acsarkodás is belefér ének címén. Megy a lábdob minden ütemre, zúzás van végig, a szóló pedig frankón nyers és virga. Apró bibi, hogy ezt a fekvést Worsnop sajnos élőben nem bírja, viszont a szobában meg az autóban minden oké, a hangmérnök meg sokaknak jó barátja.
A We Are Harlot erőssége a lendület és a fogós kórusok, ez a párosítás végigkíséri az albumot. Ennek jegyében a Never Turn Back is könnyen megmarad a memóriában, a csépelős ütemű verze ellenére is fülbemászó a szám. Nemkülönben a Love For The Night. Itt is muszáj bólogatni, bármit is csinál mellette az ember, vagy énekelni a refrént, vagy mindkettőt egyszerre, ahogy a szövege is mondja, I'm electric, és ez mindent el is árul. A búcsúzásként felhangzó I Tried egy countrys hangulatú dalocska, zongorakísérettel előadott akusztikus szerelmes merengés. A kórus miatt egy pillanatra még Zakk Wylde Book Of Shadowsa is beugrott, de csak éppen, pár tizedmásodpercre.
Mindent egybevetve ez egy nagyon szórakoztató lemez, univerzális felhasználású energiaszelet. Nem kell túlzásba vinni, de könnyen adagolható, könnyen felszívódó, finom.
Hozzászólások