Ha van némi fogalmad az underground metalról, vélhetően nem kell külön elmagyarázni, kit tisztelhetsz az idén 48 éves Scott „Wino" Weinrich személyében, és legalább névről ismered ezt a Marylandből elszármazott gitáros/énekes/dalszerzőt.
Amennyiben azonban mégsem tudod, kiről van szó, akkor is jó esély mutatkozik rá, hogy valamelyik fanatikus rajongóját rendszeresen hallgatod, legyen szó akár a teljes Down, C.O.C., Crowbar legénységről vagy akár Dave Grohlról. Wino egyszemélyes doom intézmény, aki jellegzetes stílusával mindenre rányomja a bélyegét, akárkikkel is zenél: hívhatják a bandát The Obsessed-nek, Spirit Caravannak, The Hidden Handnek vagy bármi másnak, a végeredmény összekeverhetetlen lesz, még ha az összetevők arányában mutatkozhat is némi különbség.
Nos, a Punctuated Equilibrium a mester első saját neve alatt kiadott albuma, a minősége pedig egyenesen óriási: ha ismered Winót, nyilván hetek óta oda-vissza hallgatod a lemezt, de ha a második rétegbe tartozol, és valami ízes, őserejű feelingzenére áhítozol, akkor is kötelező megismerkedned vele. Kivesézhetném egyenként, hol kapja elő Scott a lególmosabb súlyú Tony Iommi ihlette riffeket, nyáladzhatnék afelett, hol hallható a legmágikusabb gitárszóló, és arról is értekezhetünk naphosszat, hol borulnak bele kenderillatúan utaztatós, fennakadt szemű jammelésekbe, de teljesen felesleges a szószaporítás. Ez a lemez csak és kizárólag a nagybetűs Zenéről, a feelingről szól, és ugyanúgy ott van benne az a kellemesen patinás, mégis örökzöld jelleg, amitől a '60-as évek végének, '70-es évek elejének rocklemezei a mai napig frissnek hatnak, Jimi Hendrixtől Grand Funk Railroadon át egészen a mindenható Black Sabbathig. Emellett roppant változatos is az anyag, az éjfekete, doomos himnuszoktól a lazán bluesos, ősrockos témákon át gyorsabb tempókig és improvizatív jellegű instrumentális nótákig mindenbe belekapnak. Wino óriási gitárjátéka, összekeverhetetlen hangja és dallamvilága azonban mindvégig összefogja a dalokat.
Semmi extra nem történt, egy underground legenda összegitározgatott egy óriási albumot, ami biztosan nem lesz sikerlemez, de garantáltan meg fogja találni a maga értő közönségét. Erősen ajánlott!
