Az első demót 2005-ben rögzítették, melyen négy death metal dal hallható, a kicsi komplikáltabb, de azért még vehemens fajtából. A srácok nem csak alap zúzást hoztak össze, hanem igyekeztek odafigyelni a dalszerkezetre, gitárszólókra, váltásokra. A hörgés sem egysíkú, Földháti Csaba igyekszik torkából többféle brutális hangot kiereszteni - így is kell ezt ebben a műfajban. A második dalban még énekelni is próbál, torzítva a háttérben, ha az elcsuklások direktek, akkor nem szóltam, ellenkező esetben tessék jobban odafigyelni a kivitelezésre. A gitárokat meg hamisságmentesre behangolni.
Az első dal alap deathnek mondható, a második már egy málházósabb, hangulatosabb darab (kicsit ki is lóg a demóról), és itt jobban ki is jönnek a gyerekbetegségek (hangszerkezelés főleg). Egyébként ez a dallamos brutális irány nem lesz rossz, ha megtanulják uralni hangszerüket a srácok. Főleg olyan gitárszólókat nem szabadna bevállalni, amelyek hallhatóan nem mennek még.
A nótákat is meg lehetne kurtítani, az előbb említett második pl. túl hosszú, elveszti a fonalat a hallgató, egy tömörebb dalszerkezet hatásosabb lenne.
Itt említeném meg, hogy a zenekarban három gitáros működik - ennek sajnos túl sok nyomát még nem hallani, a helyükben irtózatosan ráfeküdnék a tanulásra, hogy ki tudják aknázni ezt a lehetőséget - amennyiben ez a cél. Három gitárossal hihetetlenül harmóniadús riffelést lehetne csapni.
A hangzás elég gyengécske, de azért kivehető a zene, megmutatja hol tart a zenekar, ennél több most nem is kell. Nem vészes demó, akad rajta már most néhány emlékezetes rész, itt tényleg csak az hiányzik, hogy baromi profin, feszesen és precízen tanuljanak meg zenélni, ahogy ezt a műfaj megköveteli, az ötletek úgyis jönnek maguktól (én nem bánnám mondjuk, ha a komplexebb témák felé indulnának el), addig is az érdeklődők egy ígéretes death csapatot ismerhetnek meg.
A cd egyébként rendes nyomdai borítót kapott - már ebből is látszik, hogy a srácok komolyan gondolják.