Május elején egy kiváló önálló koncertet adott nálunk a finn Amorphis gárdája, melynek kezdete előtt az A38 hajó backstage-ében ültünk le Esa Holopainen és Tomi Koivusaari gitárosokkal egy kis csevejre, míg odakinn csendesen szemerkélt az eső.
Először is szeretnélek üdvözölni benneteket újra Budapesten, ezen a csodás napsütéses napon! Szétnéztetek kicsit a városban?
Esa: Sajnos csak a kocsiból. (nevet)
Ilyen időben nem is csoda. Egyébként eddig milyen a körutatok?
E: Igazából ez egy különálló buli, nem vagyunk most turnén, csak Finnországban voltak kisebb köreink nemrég. Nemsokára kezdődnek a nagy nyári fesztiválok, és azok közül elég sok helyen fellépünk majd, majdnem minden héten lesz bulink valahol. Arra várunk, hogy augusztusban kijöjjön az új lemez, majd azt jól megturnéztatjuk.
Hogyhogy egyedül érkeztetek, miért nem jött veletek más zenekar is?
E: Ez nem rajtunk múlik, úgyhogy nem tudom.
Körülbelül két éve, hogy az énekes Tomi Joutsen (ének) csatlakozott a zenekarhoz. Mit gondoltok, a közönség maradéktalanul elfogadta őt? Úgy értem, Pasi eléggé kedvelt figura volt, szerették a rajongóitok; elfogadták, hogy ezentúl Tomi áll a mikrofon mögött?
E: Azt hiszem Tomit mindenki, vagy legalábbis majdnem mindenki elfogadta. Úgy gondolom, ha látod őt a színpadon, valószínűleg nem fogod többé Pasit hiányolni. (nevet) Persze Pasi is jó volt, de Tomi teljesen más karakter.
Szerintetek mi kettejük között a fő különbség?
Tomi: Minden! (nevet)
E: Hú, hát a színpadon ég és föld a két ember, Tomi sokkal energikusabb, talán úgy foglalhatnám össze, hogy sokkal motiváltabb, mint Pasi valaha is volt.
Több mint egy éve már, hogy az Eclipse megjelent. Mit gondoltok róla most, és hová helyeznétek a karrieretekben?
E: Azt hiszem, az Eclipse egy új kört nyitott számunkra, egy új korszakot indított el. Úgy értem, hogy az első három lemezünk egy szerves egészet alkotott, ez volt az első kör, aztán az azt követő hármas volt a másik, és most az Eclipse-szel nyitottuk meg a harmadikat.
T: Tudod, kicsit elveszettek voltunk a Far from the Sun idején, nem tudtuk, merre akarunk továbbmenni, ráadásul Pasi is nagyon alulmotivált volt már. Ekkor találtuk meg Tomit, aki friss energiát hozott a bandába, és úgy gondolom, ennek köszönhető, hogy az Eclipse egy teljesen más irányba fordult. Tulajdonképpen újrakezdésnek istekinthető ez a lemez.
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem az Eclipse lemezt, talán a második kedvenc anyagom tőletek, úgy gondolom, ez az első olyan Amorphis korong, ami nem akartatok újat, mást csinálni, hanem helyette inkább összefoglaltátok az eddigi pályafutásotokat.
E: Azt hiszem, nagyon is igazad van. Tomi valahogy ezt hozta ki belőlünk. Annyira a régi lemezeink stílusa, hangulata volt benne, a death metal érzés, hogy mi is újra a keményebb vonal felé fordultunk. Ráadásul nem csak hogy nagyon jól énekel, de a hörgés is remekül megy neki. Tudod, nem olyan, mint egy csomó énekes, aki megpróbál hörögni, de röhejes lesz az egész. Korábban eléggé untuk már a hörgést, de amikor meghallottuk Tomit, egyből megjött hozzá a kedvünk újból. Annyi energia meg erő van benne, hogy az hihetetlen!
T: Amikor Tomi csatlakozott a bandához, épp le volt szervezve pár kisebb klubbulink. Hihetetlen jók voltak ezek a koncertek, nagyon élveztük Tomival előadni a régi számainkat.
Rögtön javítanom is kell önmagam, mivel van azért valami olyasmi az Eclipse lemezen, ami soha korábban nem volt még hallható tőletek, ez pedig a House of Sleepben hallható HIM-es téma.
E: Tudom, arra részre gondolsz a dal elején, hogy tatatata... Kicsit túl depis, mi?! (nevet) Az egész mögött igazából csak annyi van, hogy volt egy jó kis zongoratémánk, aminek több helyet akartunk hagyni a nótában. Ráadásul nem is tudtuk, hogy kislemez is lesz belőle. Nem akartunk szándékosan HIM-esek lenni.
Két kislemez is kijött az Eclipse-hez, megéri nektek még ilyesmiket kiadni?
E: Elég egyértelmű, hogy Finnországban miért van szükség ilyesmire, a House of Sleep teljesen finn piacra készült, főleg a rádiók miatt. Elég fontos nekünk, hogy otthon néha játsszanak minket itt-ott, és ehhez kellett a House of Sleep és a Smoke kislemez is. Mellesleg meg a gyűjtőknek is csemege az ilyesmi.
Beszéljünk az új lemezről, ami nyár végén jelenik meg. Nem túl gyors a tempó?
E: Nekünk mindenképpen gyors egy picit, de hasznos is egyben, mert most nagyon benne vagyunk a megfelelő hangulatban.
Mit tudhatunk róla?
E: Azt hiszem eléggé Eclipse-stílusú lesz, egyenes folytatásként is tekinthető. Ráadásul ugyanabban a stúdióban és ugyanazokkal az emberekkel vettük is fel. Lesz rajta dallamos ének és persze hörgés is.
A producerek megint ti lesztek?
E: Igen.
Mi a helyzet a szövegekkel? Az Eclipse ugye a Kalevalán alapult, de mi az ábra az új anyaggal?
E: Eredetileg Tomi egyik barátja írja a szövegeket, egy költő srác, aki nem messze lakik Tomitól. A Kalevala egyik történetét fogja elmesélni a sajátszemszögéből, ami az alvilágba való utazásról szól. Eredetileg minden szöveget finnül írt, amit mi ültettünk át angolra. Azt hiszem egyébként, hogy az új lemez picit sötétebb az Eclipse-nél.
Nem gondoljátok, hogy érdekes lenne egy finn nyelvű Amorphis dal?
T: Volt már egy ilyenünk egyszer,egy filmzenéhez vettük fel, de elég is volt. Azt hiszem, nem jönne át az embereknek az üzenetünk, ha finnül nyomnánk. (nevet)
Köztudott, hogy érdeklődtök a finn történelem és népművészet iránt, de mi a helyzet más országokkal? Vannak esetleg kedvenc történelmi korszakaitok, netán személyiségeitek?
T: Részemről az egész világ nagyon érdekel, foglalkoztat, hogy éppen hol, mi történik...
E: Igen, bár általában azok a kultúrák érdekelnek leginkább, amelyek nagy múltra tekintenek vissza, nem az olyanok, mint mondjuk az amerikai történelem, ami elég véres és eseménydús ugyan, de elég rövidke. Japán történelme például nagyon lebilincselő, az emberek ott nagyon büszkék a gyökereikre, a múltjukra, ráadásul nagyon műveltek is.
Mindig meg akartam kérdezni, hogy mért van minden egyes lemezeteken 10 dal?
E: (nevet) Természetesen az új lemezen is annyi lesz! Nem is tudom...
T: Talán a bakelit lemezek miatt kezdtük ezt el, de nincs mögötte semmilyen koncepció. 13-14 dalunk van úgy általában, de ebből párat kiszórunk, és valahogy végül mindig tíz marad.
Igencsak itt lenne már az ideje egy élő kiadványnak is, nem?
E: Azt hiszem, már évek óta aktuális lenne egy ilyen lemez. Most elég sok esély van rá, mivel van egy rakat anyagunk a Pasi-korszakból és a Tomis időszakról is. Azt hiszem, csak attól függ, mikor lesz rá időnk.
Király lenne egy dupla dvd, egy Pasi-korong kontra Tomi-korong jellegű anyag, úgyhogy legyetek kedvesek valami ilyesmivel előrukkolni!
E: Jaja, igazad van!
T: Túl lusták vagyunk! (nevet) Van vagy 200 órányi anyagunk, csak át is kéne nézni.
Mit fogunk ma hallani?
E: Mindent a Karelian lemeztől mostanáig. Csak a Far from the Sunról nem játszunk semmit.
Csak nem mostohagyerek az a lemez?!
T: Túl sok nótánk van, nem is tudom. A Day of Your Beliefs-et játszottuk, de aztán az is kipottyant valahogy.
Oké, már csak a tradicionális kérdésünk van hátra: Mi az élet értelme?
E: Valami nagyon bölcset mondjak? Fúú, halj meg boldogan. (nevet)
T: Ahh, az élet értelme...túl nehéz kérdés...
E: Ehhez már részegnek kéne lennünk! (nevet)
T: (hosszan gondolkodik) Nem tudom... Élj boldogan!
