Shock!

Igen meglepő módon az AWS Viszlát nyár című dala nyerte A Dal 2018 versenyt február végén, ami azt jelenti, hogy a zenekar képviselheti Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon májusban. A győzelem elég komoly hullámokat vert úgy a rockszíntéren, mint azon kívül, így természetesen kíváncsiak voltunk, miként élik meg a srácok az előzetesen igazából senki által sem remélt diadalt. A lisszaboni döntőre készülő AWS tagságából Siklósi Örs énekessel beszélgettünk.

Most már eltelt pár hét A Dal döntője óta. Mi a legjelentősebb változás az életedben?

Legfőképpen az, hogy sajnos nem tudok rendesen dolgozni! (nevet)

Állandóan csörög a telefon?

Egyrészt igen, másrészt most lettünk igazából teljes állású zenekar. Előtte, ha nem is hobbiszinten működtünk, de ehhez képest mindenképpen kisebb fordulatszámon pörögtünk. Így aztán mindenkinek van valami polgári állása is, mivel nem számítottunk rá, hogy Magyarországon ezzel a zenével érvényesülni tudnánk annyira, hogy megéljünk belőle. Hiú ábrándokat természetesen most sem kergetünk, nem gondolom, hogy valaha is fel tudnánk nőni a Tankcsapda vagy akár a Depresszió szintjére, de mióta megnyertük a versenyt, sokkal több dolgunk van a zenekarral is. Szóval most próbáljuk élni a normális életünket, meg elvégezni ezeket a feladatokat is úgy, hogy minden működjön.

Az idei fesztiválszezon szempontjából épp jókor jött ez a győzelem, nem?

Hát, korábban a VOLT-ra még valóban nem hívtak... (nevet) Nyilvánvalóan érdekes és jó érzés, amikor sikerül bejutnunk egy olyan fesztiválra is, ahol eddig még nem volt alkalmunk fellépni. De ahogy mondtam, nem kergetünk hiú ábrándokat: miattunk sehol sem fogják meg-változtatni a line-upot.

Sokan próbálták és próbálják megfejteni a győzelmeteket azóta is. Szerinted mennyiben volt mindez köszönhető a rockrajongók amúgy számos helyen szorgalmazott összefogásának, illetve mennyiben az úgymond szűz tévénézőknek, akiknek simán csak megtetszettetek?

Biztos vagyok benne, hogy a rockerközeg szavazott ránk, és az összefogás miatt sikerült megnyernünk A Dalt. Mondhatnám azt is, hogy itt most nem egy konkrét produkció, hanem egy szubkultúra győzött. Attól a rétegtől, amelyik előtte nem volt tisztában az efféle zenével, nem is vártuk, hogy szeresse. Igazából az átlag magyarországi hallgatóközeg olyan szinten lemaradásban van metaltéren, hogy nem is csodálkoztunk, amikor sokkolta őket a zenénk és a győzelmünk. Sokan egyszerűen nem is tudják, hogy létezik ilyesmi, és most szembesültek vele először... Miközben egyébként még csak azt sem mondanám, hogy a mi zenénk olyan nagyon a mostani metaltrendeket képviselné. Sokkal inkább az öt-tíz évvel ezelőtti vonalhoz állunk közel szerintem. De kifejezetten örülök neki, hogy így alakult. Ezt a lufit előbb-utóbb valakinek ki kellett pukkasztania.

És min múlhatott, hogy nem a Leander Kills, hanem ti pukkasztottátok ki?

Ezt nem tudom megmondani. A szerencse éppúgy belejátszhatott, mint a zsűri véleménye. De ha a Leander Kills nyer, annak is ugyanígy örültem volna. Nézd, a rádiók ettől még biztosan nem fognak hörgős zenéket nyomni, és az MTV Hungaryn sem Slayer meg Cannibal Corpse szól majd orrba-szájba. Ugyanakkor a zeneipar folyamatosan változik, hiszen nem lehet évtizedeken keresztül ugyanúgy elsütni valamit. Én úgy látom, világszerte is van némi változás, hiszen ha megnézi az ember a külföldi fesztiválok felállását, ott is igen nagy mennyiségben képviseltetik magukat a súlyosabb csapatok. De ha már szóba került az előbb a VOLT, idén Sopronban is tele vannak rockos és metalos fellépőkkel a nagyszínpadok és a kisebbek is. Szóval azt azért el tudom képzelni, hogy most megint egy felívelő szakaszban jár a rockzene. Simán lehet, hogy a következő években kicsit megint kinyílik majd az underground színtér, a mainstream pedig elkezd hajlani felé. Például az emo-korszakban az underground koncertekre is többen jártak, mivel a mainstreamben több rockos zenekar mozgott. Ebből a szempontból most tökmindegy, hogy ezeket adott esetben producerek kreálták, a hatás a fontos. De a két közeg persze sosem tud összemosódni. Ennek amúgy is az underground zenészek örülnének a legkevésbé.

Ami azt illeti, az underground rajongók egy része a ti győzelmeteknek sem nagyon örült. Eleve azon is megy a vita a kommentszekciókban, hogy egyáltalán metal-e az AWS, vagy sem...

Szerintem ez bármilyen fellépővel így lett volna. Amúgy meg teljesen természetes, hogy van, akinek tetszik a zenénk, míg másoknak nem. Mindenki azt gondol és mond, amit akar. Mi metalzenekarnak gondoljuk magunkat, de nem akarom feltétlenül bekategorizálni a csapatot. Ha valakinek ez metal, akkor tartsa annak, ha meg nem, akkor ne tartsa annak.

Más hazai zenekarok részéről érkeztek esetleg irigy megnyilvánulások, odaszúrogatások?

Zenekaroktól nem láttam-hallottam ilyet, sokkal inkább az volt a jellemző, hogy kiálltak mellettünk. Sőt, azok a zenészek, akik számítanak nekünk, mind gratuláltak és segítettek bennünket. Igazából csak pozitív megerősítést kaptunk a kollégáktól.

Az Eurovíziót rockzenekarként eddig egyedül a Lordi tudta megnyerni, és elég egyértelmű, hogy ők sem jutottak volna sehová a versenyen az imázsuk nélkül. Nyilván tisztában vagy vele, hogy Lisszabonban sem ti számítotok a legesélyesebbnek, pláne magyar nyelven. Mi lehet a cél ezen a megmérettetésen ilyen helyzetben?

Szerintem már az is nagy dolog, hogy a Lordi ott volt annak idején, hiszen addig ez a műfaj még nem tudta megmutatni magát ezen a versenyen. Ahogy mondod, reálisan nézve mi aligha nyerhetünk majd, de ettől függetlenül ugyanúgy indulunk neki Lisszabonnak is, mint A Dalnak: be akarjuk mutatni nagyobb közönségnek is ezt a zenét, és ki tudja, mi lesz belőle. Még arra is látok esélyt, hogy a közegünknek és a zenénkre nyitott nézőknek köszönhetően akár az első tucatban végzünk majd. Ami pedig a magyar nyelvet illeti, ez a műfaj mindig is az őszinteségről szólt, a mi zenénk pedig úgy tud őszintén működni, ha a saját nyelvén szólal meg. Nemrég mondjuk játszottunk Londonban az Alvinékkal, és megyünk a következő idő-szakban is számos európai nagyvárosba. De mivel magyarul zenélünk, olyanokat aztán végképp nem is gondolok, hogy külföldi karrierbe tudnánk kezdeni.

A háttere és a személyes hangvétele miatt érdekes választás erre a versenyre ez a dal. Vagy éppen ezért döntöttetek a Viszlát nyár mellett?

Nem volt ebben különösebb tudatosság. Kézenfekvően adta magát, hogy ezzel a dallal indulunk a versenyen, mert egyszerűen ez volt kész. Nagyon rossz attitűd lett volna, ha kifejezetten A Dalra írunk egy számot... A Viszlát nyár viszont szerencsére megvolt, és úgy alakult, hogy pont ezt tudtuk megmutatni.

Mik a közeljövő tervei?

Május 10-én lépünk színpadra az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjében, és remélhetőleg 12-én a döntőben. Utána pedig kezdődik a fesztiválszezon. Ezen túlmenően annyi, hogy 2018 végére szeretnénk kihozni a negyedik nagylemezt, amelynek már elkezdtük a felvételeit. Haladnak is a dolgok, csak ahogy beszéltünk is róla, jelenleg a normális hétköznapi életünkre is elég kevés idő marad, nemhogy lemezt írni! (nevet)

Az előbb azt mondtad, nem tudsz elképzelni magatoknak egy Tankcsapda- vagy Depi-szintű státuszt. Előbbi világos, de én azért a Depresszió szintjét simán kinézem belőletek...

Lehet, de én nem akarok erre alapozni. Lehet, hogy eljutunk valahová, lehet, hogy nem – de nem ez a lényeg. Mi azért zenélünk, mert szeretjük csinálni. Ennél populistább duma egyébként nem létezik a földön, de ettől még igaz! (nevet) Az viszont biztos, hogy az AWS sosem lesz showműsor-zenekar, és nem is kell annak lennie. Számunkra az a legfontosabb, hogy minél több jó koncertet adhassunk országszerte.