Shock!

Bíró Icával még tavaly nyáron, a Pokolgép jubileumi koncertjén futottam össze, és azóta motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne kikérdezni a régi idők eseményeiről, mivel bár még manapság is elég sokat szerepel a médiában, zenei karrierjéről vajmi kevés szó esik. Az egykori Metal Ladyvel végül budai otthonában ültünk le, és a másfél órás beszélgetés során természetesen jövőbeli tervei is szóba kerültek.

Hogyan indult annak idején a modellkarriered?

Ruhaiparit végeztem, eredetileg pedig ruhatervezőnek készültem. Nem mertem azt mondani, hogy modell szeretnék lenni, mivel nem volt hozzá elég önbizalmam. Végül Király Panni néni, aki igazi szaktekintély volt a modellszakmában, azt mondta nekem, hogy ezzel a karosszériával hagyjam a tervezést, és legyek inkább modell. Ma is leginkább fotómodellnek vallom magam, bár divatbemutatókon is sokszor részt vettem, és a közönség is szeretett, hiszen én voltam a vizes pólós, szexi, bikinis lány. Rengeteg poszterem készült az évek alatt, körülbelül kétszáz van most is a gyűjteményemben, arra pedig külön is büszke vagyok, hogy ezek közül tizenöt-húsz darabot művészeti alkotásnak ismert el a Képzőművészeti Alap. A modellpályám csúcsán lettem anya, 1985. június 12-én megszületett a kislányom, és ekkor volt egy nagy visszatérésem, meg rengeteg munkám is, mert bár húsz kilót híztam a babával, a születése után három hónappal már újra én voltam a bikinis kifutók sztárja. A 171 centiméteres magasságomhoz meglévő 57 centiméteres derékbőség, 95-ös mellbőség és 95-ös csípőbőség akkor igazán mutatósnak volt mondható, sokan kérdezték is a formatartásom titkait már akkor. Még abban az évben én lettem az év manökenje is, ami a közönség szavazatainak köszönhetően nagy elismerésnek számított.

Hogy került be a képbe a modellkedés mellé később a zene?

Később a szakmában egyre inkább az aktfotózás került előtérbe, és mivel én egyáltalán nem akartam aktfotókon szerepelni, elkezdtem másfelé kacsintgatni. Tulajdonképpen a modellségből magától jött az is, hogy elkezdtem reklámokban szerepelni, majd befutottak szösszenetnyi filmes lehetőségek is. A következő lépés pedig az volt, hogy A néma című Szilvási-regényből készült filmben is szerepet kaptam. Ebben Nagy Feró volt a főszereplő, aki egy rocksztárt alakított, mivel pedig ruhaipari végzettségem miatt minden ruhát, jelmezt meg tudtam varrni magamnak, és igazság szerint jól is álltak a feszes bőrszerkók, szerintem kapóra jöttem a produkciónak. Ráadásul már modellként is kicsit extrémebben – bőrcuccok, fekete szegecses ruhák satöbbi – öltöztem, így nem állt messze tőlem az az énekesnői karakter, amire a filmhez szükség volt. A főcímdal mellett még egy számot kellett énekelnem, úgyhogy elmentem egy énektanárnőhöz, ahol rájöttem, hogy azért ez egy igen komoly szakma. Lélekből ment a dolog, de a technikám nem volt tökéletes. Nem sokkal később készült egy másik film, az Emberrabló lányok, ami már egy nagyobb produkció volt, sok hazai színészóriással és a Pokolgép tagjaival. Egy rockénekesnős, szerelmes sztori, egy könnyű, vidám történet. Még A némában volt egy jelenet, amit úgy vettünk fel, mintha épp koncerten lennénk: Feróék előzenekarát alakítottuk, a rendező pedig mindig mondta a közönségnek, hogy mikor kell csápolniuk. Ekkor férkőzött be az agyamba a gondolat, hogy milyen jó lenne ezt igazából csinálni, azaz ha nem vezényszóra csápolnának nekem. Úgy döntöttem, belevágok, így a modellkarrieremet kicsit háttérbe is szorítottam, és elmentem énektanárhoz, akivel szépen elkezdtük csiszolni a hangomat. Ezután jött az Emberrabló lányok felvétele, ahol a pokolgépes fiúk végig nagyon rendesek voltak velem, mindenben segítettek. Egy közös dalunk volt, az Egy falka, egy vér, amiben a verzéket felváltva énekeltük Kalapács Józsival, a refrén pedig közös volt. Igazság szerint nagyon meg voltam szeppenve, mert bár világéletemben szerettem a melodikus, de mégis kemény rockzenét, semmilyen zenekaros tapasztalatom nem volt. A Metallica fekete albuma meg a Deep Purple nagy kedvenceim voltak, vagy később a Tears Of The Dragon is Bruce Dickinsontól, de rockot énekelni azért igencsak komoly kihívást jelentett.

Hogy fogadtak a srácok?

Szerencsére azonnal bevettek a csapatba, és mindent megtettek, hogy jól menjen a dolog. A film végén látható koncertes jelenetet is egy igazi Pokolgép-bulin vettük fel, ahol szóltak a közönségnek, hogy filmforgatás is lesz. Ki is írták a plakátokra, meg Józsiék is bemondták, hogy mi lesz. Előtte összesen egy bulink volt közösen, Miskolcon, ahol dugig volt a csarnok, szinte egymás nyakában ültek az emberek. Ott Józsi úgy konferált be, hogy „Metál Ica", én pedig életemben nem izgultam annyira, mint akkor. Először álltam rockszínpadon, ráadásul rögtön egy Pokolgép-koncerten, rengeteg ember előtt. Ekkor is úgy adtuk elő a dalt, mint a filmen, azaz felváltva énekeltük a versszakokat Józsival, miután pedig elénekeltem a részemet, egy magas srác egyszer csak felugrott a színpadra, és felkapott, mint Tarzan az asszonyát. Hirtelen mindenki lefagyott, Kukoveczék is csak néztek, hogy itt mi lesz. A srác talán még meg is csókolt, én meg csak annyit súgtam a fülébe, hogy „Le ne dobj!" Neki persze esze ágában sem volt ilyesmi, és mire a roadok odaértek, szépen letett. Mondtam nekik, hogy minden oké, nem bántott, semmi gond. Innentől kezdve szuper volt a buli, tulajdonképpen ez volt a beavatásom, befogadott a közönség. Nagyon hálás vagyok érte a mai napig, óriási élmény volt, annak ellenére is, hogy nagyon be voltam rezelve. Még Feró is azt mondta később, hogy bátor dolog volt bevállalni.

Jól tudom, hogy az Emberrabló lányokat végül be sem mutatták?

A háttérdolgokról nincs információm. Szalkai Sándor, a producer sajnos meghalt nem sokkal a felvételek befejezése után, illetve a jogokkal is volt valami gond, ezért nem került végül moziba a film. Szerintem egyébként jó kis film, lehet rajta nevetni, van benne zene meg sok nagynevű, jó színész is, szóval szerintem szórakoztató. Már csak azért is be kéne mutatni, mert a nagy színészek közül sokan már nem élnek. Anno nagyon be volt harangozva: címlapokon, plakátokon szerepeltünk, de mivel Szalkai meghalt, fiókba került. A YouTube-on viszont fent van. A forgatásról amúgy sok fotóm van, mivel a Filmpremier, az első lemezem kiadója is benne volt a produkcióban, mint gyártó, az a villa pedig, ahol több jelenetet felvettek, a Filmpremier központja volt. A szerepet amúgy Gergely Robinak köszönhetem, mivel ő volt a párom a castingon. Bár nincs közös jelentünk a filmben, eredetileg úgy volt, hogy ő játssza majd Matyit, a filmbéli szerelmemet, a válogatáson pedig veszekednünk kellett. Robi úgy megszorította a kezemet, hogy totál bedühödtem, aminek köszönhetően olyan jól sikerült az előadásunk, hogy rögtön szóltak: be vagyunk véve. Végül aztán Robi a London Boys egyik tagjának szerepét kapta meg, talán azért, mert tudott angolul, vagy nem is tudom már, miért. Most is jóban vagyunk, saját színháza van, sokat dolgozik, többször meghívott, én pedig örömmel meg szoktam nézni a darabjait.

Szalkait ismerted amúgy személyesen? Pár éve megjelent róla egy cikk, amely szerint ügynökként igen buzgón jelentgetett egy csomó emberről.

Én erről nem tudok semmit, de úgy gondolom, hogy egy halottról könnyű bármit mondani, úgysem tud védekezni.

Hogy lett ebből lemez?

Az első elképzelés az volt, hogy Feró írja majd meg az első lemezemet, végül azonban a film kapcsán a Pokolgéppel kezdtünk dolgozni, a dalokat is ők szerezték. A megjelenés utáni első turnét aztán a Beatrice előzenekaraként játszottuk végig. Nem volt könnyű, de szerencsére mindenhol szerettek, sőt, voltak olyan helyek is – Nyíregyháza, Debrecen –, ahol még a Bíró Ica kórus is felcsendült. A Metal Lady nevet is Feró találta ki, de az omegás Elefánt is benne volt, bár ő még inkább Rock Ladynek akart elkeresztelni.

Ha jól tudom, legelőször, A némában még a Pál Utcai Fiúk játszott mögötted.

Tényleg, igazad van, velük viszont nem játszottam soha együtt koncerten. Jó haverok voltak, dumáltunk, tervezgettünk, de végül nem lett belőle más, csak a film. A főcím lassú szám volt, a másik pedig egy rockosabb téma, én pedig az énektanárommal szépen begyakoroltam az alapokat. A Pál Utcai Fiúkkal indult tehát a történet, aztán a Gép írta meg a lemezt, mivel azonban ők nem nagyon értek rá, kellett egy csapat, akik a fellépéseken odaállnak mellém. Ez lett először a Mister X (Jung Norbival, Andrics Lacival és Váry Zolival a felállásban – K.G.), akikkel csak pár élő bulit nyomtunk le, mert a saját zenekaruk miatt túl elfoglaltak voltak. Jó fej, kedves srácok ők is amúgy, a mai napig jóban vagyok velük, sokat segítettek, ők is a Metal Ladyvé válásom részesei. Később pedig jöttek az Árkádokból a srácok, a nagy turné csapata: Szűcs Norbi volt a gitárosom, a testvére, Mihály bőgőzött és Galántai Zsolt dobolt. Emlékszem, naponta száguldottam át a városon, hogy tudjunk próbálni, amikor csak lehet. Imádtam ezt az időszakot. Bár voltak olyanok is, akik fanyalogtak, elégedett vagyok ezzel az időszakkal, mert a koncertek mindig jól sikerültek. A turnét követően rengeteg diszkófellépésem is volt, ahol szintén mindig élőben énekeltem. Volt, hogy gyakorlatilag egy nagyobb széken állva léptem fel, vagy egy laktanyában a platós kocsi tetején, talán ez volt az egyik legemlékezetesebb élményem. Tisztára olyan volt, mint a filmeken: egy teherautó platóján álltam, miközben a kiskatonák őrjöngve mutatták a centijeiket, hogy mennyi napjuk van még hátra. Imádták a Kicsi katonám című nótát, úgyhogy azt kétszer is el kellett énekelnem. Néha a régi cimborák eszébe jutok, és hívnak egy-egy koncertre, én pedig persze szívesen elmegyek. Pár éve például Váry Zoli hívott egy bulira, de a tavalyi nagy Pokolgépre meg az azt megelőző próbákra például Kalapács Józsi hívott el. Mondtam is nekik a koncert után, hogy az Egy falka, egy vérre szívesen beugrottam volna. Arra viszont rájöttem azt a koncertet nézve, hogy igen kemény dolguk volt a srácoknak. Ott voltak ezek a remek torkok, én mégis sokszor alig értettem, mit énekelnek, annyira elnyomta őket a hangos zene. Ekkor döbbentem rá, hogy anno nő létemre milyen kemény fába vágtam a fejszémet. Az ordító gitárok között a női hangommal nem volt könnyű dolgom. Mivel az én időmben még nem volt ilyen technika, mint most, sokszor alig hallottam magam. Amikor még nem volt rutinom, ezt eléggé meg is szívtam párszor. A Hősök terén volt például egy koncert, ahol minden zenekar csak egy-két nótát játszott, én meg csak lestem: miért playbackelnek még a legnagyobbak is? Mikor aztán elkezdtem énekelni, leesett a tantusz! Nem hogy nem hallottam semmit, hanem ráadásul egy másodperccel később még vissza is verődött hozzám minden egyes hang a házfalakról. Azt se tudtam a nagy visszhangtól, hogy hol tartunk, így ott biztos énekeltem egész furcsa dolgokat is. Mire vége lett a műsorunknak, már abszolút értettem a profikat. Érdekes egyébként, hogy külföldre is eljutott a hírünk, a Bécs melletti Donauinsel Fesztiválon Ausztriában nagy sikert arattunk. Érdekes egyébként, hogy külföldön a Metal Ladynek is sokkal nagyobb a tábora, mint itthon. Az első Metal Lady-lemezt például két országban, Argentínában és Görögországban is kiadták kalóz CD-n, és elég borsos áron lehet hozzájuk jutni.

Magyarországon megjelentek ezek egyáltalán CD-n?

Az első csak bakeliten és kazettán. Tulajdonképpen ki lehetne adni mindent újra, megvannak ugyanis az anyagok digitálisan.

A második nagylemezt viszont már más gárdával készítetted.

Igen, a következő nagylemez már Trunkos Andrással készült el, aki tíz évig volt az élettársam. Az Azé a nő, aki megműveli címet is ő találta ki, erre pedig már az Ossian írta a zenét, és velük is óriási volt együtt dolgozni, a Maróthy Zolival előadott duett pedig máig az egyik kedvencem. Sajnos sosem tudtam elénekelni élőben vele, pedig nagyon szerettem volna, de Zoli nem volt benne a kísérőzenekarban. Ekkor már Vörös Gabi, Jung Norbi és Tobola Csaba kísért élőben.

Miért telt el négy év a két lemez megjelenése között?

Az első bakelit megjelenését követően egy ideig kiadót kerestem, de mikor aztán bejelentkezett egy, annak az igazgatója sajnos meghalt, így leállt a projekt. Ekkor ajánlotta Schuster Lóri Trunkos Andrást. Így a második korong rajta keresztül jelent meg Feró kiadójánál, a Rocklandnél. Gyakorlatilag ez a folyamat tartott négy évig. Erre a második lemezre az Ossian és Trunkos is írt dalokat, de azért sok szövegben benne vagyok én is, a mondandóimat szépen beleépítettem, és így lett igazán „nőiesítve" ez az album is. Itt már rutinosabbá váltam, hiszen a sok fellépés tapasztalata megedzett engem is. A lemez turnéját a Sex Action előzenekaraként vittem végig, akikkel szintén jó baráti a kapcsolatunk. A kör végére azonban besokalltam kicsit, ráadásul ekkor kezdett betörni a komputerzene is, és eléggé céltalannak, jövő nélkülinek láttam Metal Ladyt. Nőként a metalban valahogy nem éreztem, hogy merre is haladok. Ráadásul a társam kíméletlen kritizálós természete sem volt jó hatással az önbizalmamra. Besokalltam, és új utakat kerestem, de elsősorban magamat kellett rendberaknom testileg és lelkileg is. Ekkorra már a spiritualitás is megérintett, és a lelkemben úgy éreztem, hogy inkább ebbe az irányba akarok elindulni.

Ezután jött a fitneszes vonal, ugye?

Testileg is rám fért a megújulás, úgyhogy kidolgoztam egy komplett programot, amelyben először a napi edzéseken volt a fő hangsúly, és jött a fitnesz-korszakom. Egy év edzés után az első testszépítő fitnesz-kazettám országos sikert aratott, aztán két évre rá írtam egy háromszáz oldalas könyvet, a Testszépítők kézikönyvét, majd elvégeztem a TF-et meg a Nemzetközi Metafizikai Akadémiát, ahol spiritualitást és bioenergetikát tanultam. A második kazettámon a 11 éves kislányommal arattunk elismerést, az ország apraja-nagyja velünk tornázott. Utána jött a shaolin, a keleti mozgáskultúrák, a jóga, a hastánc. Rengeteget tanultam ezekből, például légzéstechnikát is, ami a hangképzésben is segített később. Pár évre rá megjelent egy lélekszépítő, meditációs lemezem is, amire az eddás Gömöry Zsolt írta a zenét, a szövegekben pedig Pataky Attila és Trunkos András mellett maximálisan benne voltam én is. Míg a Metal Ladyben egy kemény produkció volt, addig ezen a lemezen kizárólag visszafogott, szép és lágy dallamok vannak. Egy felemelő, meditációs anyag, amit terápiás célokra is fel lehet használni, és szerencsére sokat el is adtunk belőle. Az Enigma és Enya volt a minta, a végeredményre pedig nagyon büszke vagyok. Hiszem, hogy egy embernek több aspektusa van, és nem akarom, hogy beskatulyázzanak. Persze ha kell, metal is vagyok, de van egy nyugis oldalam is – anno ezerarcú modellnek is hívtak –, és vallom, hogy a lelkünkben rengeteg mondandó, önkifejezési forma elfér. Összesen kilenc DVD-m jelent meg, illetve egy 940 oldalas könyvem, a Megújulás titkai, avagy a test- és lélekszépítés bibliája. Ebben az energiákkal is foglalkozom, amelyek közül a zene is egy, így pedig hatással van az emberi testre, és természetesen a metalnak is megvan a maga ereje. A teremtés az Om hanggal indult, ez volt ugyanis az, amiből az univerzum kipattant. Mióta a spirituális dolgokkal foglalkozom, még inkább értem, milyen fontos a zene, és egyre jobban foglalkoztat is megint. Azon agyalok, hogyan tudnék egy olyan anyagot összerakni, ami energetikailag is pozitívan hat, de a lelkemet is megmutatja. Szerencsére ötleteim is vannak, tegnap például épp az egyik kiskutyámat vittem orvoshoz, és mivel nem érzi jól magát a kocsiban, dúdolgattam neki, hogy megnyugtassam. Fel is vettem ezt a kis dallamot, hátha egyszer majd jó lesz valamire, de verseket is írok, szövegötleteim is vannak.

Anno a dalszövegekbe mennyire szóltál bele? Azért kérdezem, mert némelyik határozottan csajos.

A szövegeket nem én írtam, de egy csomóban valóban benne volt a kezem nekem is. Volt, amihez egyáltalán nem nyúltam, volt olyan is, amiben csak pár dolgot javítottam, de akadt, amit jócskán átírtam, még ha nem is vagyok feltüntetve szerzőként. Általában úgy ment a dolog, hogy egy vagy több megbeszélés után hozták a dalszerzők a szövegek vázlatait is, azokba én beleírtam, ők meg leokézták. Minden lemezemnél belejavítottam a szövegek egy részébe, sőt, a Lélekszépítő anyagnál mindegyikbe. De Metal Lady-daloknál is volt, hogy komolyan átírtam valamit. Apukám anyukája a híres Báthory-család sarja, a harcosságomat valószínűleg tőle örököltem. A Legendák és meséket is kijavítottam, mert nagyon Báthory-ellenes volt a szövege, Báthory-ivadékként pedig nyilván nem tűrhettem az ilyesmit. Egyébként is koncepciós per áldozatai a Báthoryak, az egész sztorit a birtokaik elvételéért találták ki, amit történelmi szempontból már igazoltak is, csak ezt sokan nem tudják. A Nélküled szövege is nagyon én vagyok, ez ugyanis egy régi szerelmemről szól, aki meghalt autóbalesetben. A Kicsi katonámban is benne van a kezem. Pontosan át tudtam érezni, mit akar elmesélni ez a dal, hiszen az első férjemet, Bíró Antit mellőlem vitték el katonának. Lehet, hogy csak pár szösszenet erejéig, de picikét beletettem saját magamat is. Az Én világom száz százalékban Kukovecz-nóta, amit kifejezetten nekem írt. Készen hozta a szöveget és dalt is, ami nagyon megtisztelő volt számomra. Mindig ez volt a búcsúdalom a koncerteken. Az Azé a nő cím Trunkos ötlete volt, ami sok vitát is kavart, de úgy gondolom, hogy nem feltétlenül szexuális töltetű. Én inkább úgy vagyok vele, hogy azt jelenti, az a tiéd, amivel foglalkozol, amiért megdolgozol, mert mint nő, nem vagyok tulajdon, csakis a magamé vagyok. De benne vagyok én is ebben a dalban, ugyanis fiúnak vártak, és ezért később mindent el is követtem, hogy édesapám büszke lehessen rám. Oké, hogy lány vagyok, de nem akármilyen! Az Engedj el is a saját élet tapasztalata, a válás utáni, végleges elengedés fontossága. Az Élet, ítélet abszolút az én gondolataimat fogalmazza meg, mivel ez egy nagyon spirituális dal csakúgy, mint a Ha elfogyott minden szó is. A Túl késő, amiben fel is vagyok tüntetve társszerzőként, egy levél alapján született, amit az első lemezem után írt egy 16 éves lány arról, hogy öngyilkos akar lenni, mert kilátástalannak érzi a jövőjét. Az apja alkoholista volt, a bátyja drogos, az anyja meg prosti. Több oldalt írtam neki válaszul, próbáltam erőt, reményt és hitet adni, és nagyon boldog voltam, amikor pár hónappal később írt, hogy sikerült túljutnia a legmélyebb hullámvölgyön, és jól alakul az élete.

Gyakoriak voltak az efféle levelek?

Börtönökből is sokan írtak, köztük egy srác, aki mindent szét akart verni maga körül, merthogy már semmi sem érdekli. Neki is írtam, és később egy koncertem után találkoztunk is, ő pedig boldogan mesélte, mennyit segített neki a levelem. Óriási felelősség volt Metal Ladynek lenni, amit sokan nem tudnak, és én sem szoktam mondogatni, de úgy vagyok vele, hogy ha csak egy embernek is tudtam erőt adni, és jó irányban segíteni, már megérte. Valamelyik újságban volt egy Bíró Ica boszorkánypostája című rovat is, és oda rengeteg levél érkezett. Ezek a mai napig megvannak, nem dobtam ki őket, több zsák van tele velük. Sokan igen komoly témákban írtak, ezekre pedig mindig saját kezűleg válaszoltam, mert fontosnak tartottam, hogy ha valaki a problémáját megosztja velem, annak megpróbáljak segíteni. Szerintem a koncertek sikere is annak volt köszönhető, hogy érezték: szívből-lélekből éneklek. Technikailag nem voltam mindig kifogástalan, de a lelkesedés átjött, a közönség pedig érezte ezt.

Később aztán egy rövid ideig színházban is játszottál.

Igen, miután túl voltam a shaolinos DVD-felvételen, felhívtak a Ruttkai Éva Színházból, és felkértek A kaktusz virága című zenés darab címszerepére, én játszhattam Stephanie-t. Ebben a darabban többek között van egy Voith Ági által is híressé tett dal, A jamaicai trombitás, amibe eléggé bele kell állni. Nagyon sokat köszönhetek a színház énektanárnőjének, aki egész addig „kínzott" a hangképzéssel, míg végül nagyon is megszólalt a dal, még én is csodálkoztam, mennyire másként hangzik. Az esténkénti színházi előadásokhoz már komoly technikára volt szükség, de egyszer végre sikerült ráéreznem. Megjegyeztem, hogyan csináltam, és onnantól már mindig ment a dolog. Rájöttem, hogy a hangképzés technikáját meg lehet tanulni, az új módszerrel pedig rengeteget tudok javítani a megszólaláson. Ezt követően nem sokkal volt egy fellépés, ahol sokan énekeltek rajtam kívül is, én pedig A Jamaicai trombitást nyomtam. A technikai feltételek is nagyon jók voltak, rendesen hallottam magam, a teljesítményem hallatán pedig sokan gratuláltak. A nagyközönségnek nem tudtam még ezt bemutatni, csak a színházban, de ha az élet úgy hozza, és lesz, ami lázba hoz, szívesen kiállok énekelni. Nem vagyok képzett színésznő, de játszani nagyon szeretek. A kaktusz virágában nagy sikerrel játszottam többszázszor, ami a sikerélmények mellett önbizalmat is adott. Még nagy kritikus volt párom is elismerte, hogy nagyon megleptem. Később, a Nyolc nőben Pierrette-et, az Egyéjszakás kalandban pedig Ginát játszottam, ez egy klassz és sikeres korszakom volt. Sajnos aztán a színház rendezője, Nagy Miklós váratlanul meghalt, és a színház tudtommal most nem működik. Egyébként nagyon kritikus vagyok magammal, ismerem a korlátaimat, de ennek ellenére – vagy éppen ezért – igyekszem mindig a maximumot nyújtani. Még akkor is, ha százszor kell valamit újra és újra megcsinálnom. A fanyalgóknak sikerült kicsit elvenniük néha a kedvem, de mára már ezt sem veszem a szívemre, mert megerősödtem a testi-lelki terápiákban, és egyre tudatosabb vagyok, hiszek önmagamban.

Tervezel esetleg visszatérni mostanában a zenéléshez?

Nagyon sokféle zenét szeretek, a magyar népzenei elemeket is egyre jobban értékelem, és sok kelta muzsikát is hallgatok. Ha tehetném, valami ilyen nagyon különleges párosítást játszanék. Hangszeren sajnos nem játszom, csak dalolgatok. Többször felmerült már ez a visszatérés, de nem tudom. Annyi tehetséges fiatal van, nem gondolom, hogy rám várnak. Talán egy retro-bulin szívesen feleleveníteném a Metal Lady-dalokat, de nem akarok szimplán csak a régi számokkal nosztalgiázni. Ettől függetlenül volna mondandóm, de még nem találtam meg azt a csapatot, akikkel meg tudnám valósítani ezt a projektet. Jó lenne megint egy igazi zenekarral muzsikálni, de hiszek a sorsban: mindig az történik, aminek történnie kell. Én semmit sem erőltetek, de ha jön a lehetőség, élek vele. Nemrég volt egy fellépésem a Retro TV-ben, ahová kifejezetten azért mentem el, hogy az Ébredj felt című dalt elénekelhessem, hiszen most igencsak aktuálisnak tartom. A Rocksystem együttessel felvetődött tavaly, hogy pár nótát elnyomnánk közösen valamelyik koncertjükön, és ezeket meg is tanulták, próbáltunk is, de aztán végül elnapoltuk a dolgot. Az Édes Élet utolsó három hónapjában szerepeltem, pár jelenetben pedig látható is, ahogy a srácokkal próbálok, sőt, hanganyag is van erről, de sajnos egy csomó minden elterelt mostanában azoktól a dolgoktól, amiket szeretnék csinálni, így végül nem jött össze a meglepetés-fellépés. Sajnos engem is érint a devizahitel-probléma, és többször el is mondtam a véleményemet. Szeretném, ha összefognának a károsultak, és győzne az igazság. Ha kell, kiállok az emberi jogokért, mert egy hitelfelvétel nem végződhet teljes kifosztással, bankrabszolga sorssal. Az igazságérzetem és az emberek iránti empátiám nem nagy nyugodni. Ha valakinek ez nem tetszik, sajnálom, de magában keresse a hibát.

Mivel foglalkozol mostanában?

Az élet nagy dolgaival, például ezzel a bankelszámolás-dologgal, és nem örülök, hogy ennyi időt kell erre pazarolnom. A Moszkva téri klubom kialakítása miatt érint ez a csalás, azon a 240 négyzetméteren terveztem sok mindent, ami másoknak is hasznos programot nyújtott volna. Most más csinál ott programot, de szerencsére jót, és ez megnyugatat. Szerencsére jól alakulnak a dolgaim, és még a tér is megújul mostanában, ami nekem is jó. Hiszek benne, hogy mindig van megoldás, csak gyakorolni kell a pozitív gondolkodást. Leginkább a Nők Akadémiájával foglalkozom, a Nemzetközi Metafizikai Akadémia oktatóinak közreműködésével, ami arról szól, hogy testi, lelki és szellemi szinten átadjak mindent a hozzám fordulóknak, amit tudok a táplálkozás, a spiritualitás, a szépségápolás témájában, tehát minden téren, ami ahhoz kell, hogy ki tudjuk hozni magunkból a legjobbat. Az üzenet egyszerű: fejleszd az önbizalmad és csináld azt, amit szeretsz. Bontakozz ki benne, és virulj ki! A fiatalok nagy százaléka sajnos önbizalomhiányos, de ezen túl kell lépni, és meg kell találni azt, amiben ki tudod teljesíteni önmagad, ami örömet ad, ez pedig valószínűleg másnak is örömet okoz majd. Persze mindezt a tisztesség határian belül, csakis úgy, hogy a lelked tiszta maradjon. Tedd meg, amit a lelked üzen, és tegyél bele mindent, hogy a legjobbat hozhasd ki önmagadból, a lehetőségek mellett félelemből ugyanis nem szabad elmenni. A magam részéről újra elkezdtem gyúrni, azaz készülök a fitnesz-visszatérésre, és testszépítő órákat is tartok, ha hívnak, bárhová elmegyek. Egy ilyen óra alkalmával a shaolin chi kung-légzéstől a hastánc-elemekig a test összes izmát érintve szálkásítunk, jógázunk, meditálunk, és speciális masszázsra is megtanítom a résztvevőket. Meg akarom mutatni minden korosztálynak, hogy fel lehet állni, a kronológiai kor nem számít, és ha van lelkierő, szeretet és tudatosság, akkor biológiailag a külső pozitívan befolyásolható. Kicsit olyan vagyok, mit Rocky a filmben, hiszen bár padlóra kerültem, de talpraállok megint. Elképzelhető, hogy új mozgásanyagot is kiadok, van ugyanis pár igen komolyan kidolgozott programom.

Mi az élet értelme?

Szerintem azért jövünk, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, fejlődjünk, és ezzel a tudással próbáljunk másoknak is segíteni. Nem szenvedésre születtünk, hanem boldogságra, de meg kell tanulnunk a leckéket is. Hiszek a reinkarnációban, a karma törvényében, azaz abban, hogy ami kiárad belőlünk, az vissza is ér hozzánk. Én eszerint élek, azaz nem teszek olyat, amit nem szeretnék, hogy mások velem tegyenek. Ha az emberek ehhez tartanák magukat, máris sokkal jobb lenne a világ. Én akkor vagyok boldog, ha mások is jól vannak: a családom, a barátaim, az állataim, mindenki a környezetemben.