Shock!

Speciális felállásban, trióban készítette el hét év óta első nagylemezét az észak-karolinai Raleigh-ből származó Corrosion Of Conformity. A legendás hardcore/crossover/stoner/doom alapbanda jelenlegi leosztásában a basszusgitáros/énekes Mike Dean, Woody Weatherman gitáros és Reed Mullin dobos zenél, vagyis a legsikeresebb korszak frontembere, Pepper Keenan énekes/gitáros nincs velük, de ha hihetünk az aktuális nyilatkozatoknak, ez csak kényszerűségből alakult így, és a legnépszerűbb felállás újonnani összejövetele is csupán idő kérdése. A hármasfogatból Mike Deannek nyílt alkalmunk feltenni kérdéseinket a zenekar nevét viselő, a C.O.C. összes korszakát felidéző új anyagról és az aktuális fejleményekről.

Kezdjük az elején: hogyan állt össze pár évvel ezelőtt a trió felállású Corrosion Of Conformity, és miként került vissza a képbe Reed Mullin?

2010 nyarán jöttünk ismét össze. Ezelőtt Reed már megkeresett engem, hogy rakjunk össze egy csapatot Jason Browninggal. Ez egyébként meg is történt, a formáció neve Righteous Fool. Ezután nem sokkal Pepper mindnyájunkat megkeresett, mert befutott hozzá pár fesztiválos ajánlat a C.O.C.-vel kapcsolatban. Mindez jól hangzott, ám a végén pont ő nem tudott részt venni a dologban... Ha viszont már így összejöttünk, mi hárman egymásra néztünk, hogy mi lenne, ha így hárman aktivizálódnánk újra.

Mikor dőlt el, hogy albumot is készítetek így hárman?

Gyakorlatilag azonnal elkezdtünk új dalokon dolgozni. Tudod, számunkra nem igazán képzelhető el más indok a létezésre, mint hogy új dalokat írjunk és élőben is eljátsszuk ezeket. Az, hogy meglovagoljuk a nosztalgiahullámot, és csak régi nótákat nyomjunk, engem személyesen például egyáltalán nem érdekel.

Nem volt nehéz visszaállni triómódra azután, hogy a C.O.C. a '90-es évek nagy részében és az előző évtizedben is négyes felállásban zenélt?

Nem, sőt, igazából sokkolóan egyszerű volt, bár ez a zenekar nyilván nem ugyanaz, amelyik huszonhét évvel ezelőtt az Animosityt készítette. Nem vagyunk már tizenkilenc évesek, vagyis ma már nem tudunk mindent a világról! Viszont kicsit több zenei trükköt ismerünk, mint akkoriban, és több élettapasztalattal is rendelkezünk. Ugyanakkor annak a hangzásnak egy jelentős szelete ma is benne van abban, amit csinálunk.

Számomra száz százalékos C.O.C. ez az album, de nem úgy szól, mint a négyes felállás, és nem is az Animosity második része. Milyen célkitűzésekkel fogtatok bele az elkészítésébe?

Mindössze annyi célkitűzésünk az volt, hogy mindent természetes módon csináljunk, minden a lehető legjobb legyen, és rengeteg energia feszüljön a zenében, ami megszületik. Akartunk pár Animosity-típusú számot is, de egy pillanatra sem akartunk megfeledkezni róla, hol tartunk és kik vagyunk napjainkban.

Hogyan írtátok a dalokat? Volt valami különbség ezen a téren ahhoz képest, amikor a '80-as években dolgoztatok trióként?

Nem igazán, tulajdonképpen minden ugyanúgy zajlott. A dalok felénél vagy tőlem, vagy Reedtől jött egy majdnem kész ötlet, ami később már nem is igazán változott, a témák másik fele pedig közös munkából formálódott ki. Az Animositynél, sőt, gyakorlatilag az összes C.O.C. lemeznél így dolgoztunk.

És az emberi oldal mennyire változott hármótok között az Animosity időszakához képest?

Semmiben, még mindig meg akarnak ölni! (nevet)

Mit gondolsz, a Deliverance-korszakos C.O.C. híveinek bejön ez az album?

Pepper roppant tehetséges és karizmatikus egyéniség, és sokan soha nem lesznek képesek túltenni magukat azon a tényen, hogy ő nem szerepel ezen az albumon. Ezzel mind tisztában vagyunk az elejétől fogva. Eközben viszont a négyes felállás korszakának rajongói közül is sokaktól kaptunk igazán jó visszajelzéseket, hiszen annak a négyesnek a háromnegyede továbbra is itt zenél, és amit most játszunk, abban is benne vannak az említett időszak jellegzetességei, még ha nem is teljesen ugyanarról van szó.

Melyek a kedvenc dalaid a lemezről?

A River Of Stone, a The Doom, a Your Tomorrow és a Leeches.

A '90-es évek közepén a C.O.C.-nak minden esélye megvolt arra, hogy sztárbandává váljon: a Columbia kiadónál dolgoztatok, a Metallicával turnéztatok, de végül mégsem történt meg a nagy áttörés. Mit gondolsz, miért nem?

Az, hogy egy nagy kiadónál dolgozol, roppant előnyös abból a szempontból, hogy szélesebb nyilvánosságot kapsz. Ezzel egy időben viszont a teljes művészi inspirációdat aláaknázhatja, hogy folyamatosan meg kell felelned egy ilyen hatalmas cég elvárásainak, és illeszkedned kell az ő műveleteikhez. És ugyebár mind az elvárások, mind a műveletek a negyedéves eladási eredmények körül összpontosulnak... Ami pedig a Metallicát illeti, habár sokan így hiszik, távolról sem az a sztársághoz vezető út, hogy egy hasonló bandának nyitsz. Ebben a minőségben csak és kizárólag nyitószám lehetsz a Metallica előtt. Fél évet turnézol úgy, hogy valaki más árnyékában tevékenykedsz, és ebből a szempontból teljesen mindegy, jól játszol-e vagy rosszul. A mi célunk mindig is az volt, hogy a zene legyen a középpontban, és lehetőleg meg is éljünk ebből. Azzal sosem foglalkoztunk, mások mit mondanak arról, hogyan lehetnénk celebritások...

A Deliverance utáni korszak albumairól mi a véleményed?

Szerintem az újat leszámítva az In The Arms Of God sikerült a legjobban abból az érából. De addigra túlságosan is lelassította a dolgainkat, hogy Pepper egyre többet foglalkozott a Downnal, és persze Reed távolléte sem könnyítette meg a helyzetet.

Úgy tudom, beszéltetek már Pepperrel arról, hogy a jövőben négyesben is zenélnétek majd. Szerinted mikor történhet meg ez?

Holnap éppúgy, mint holnaptól számítva két évre. Rengeteg tényezőt kell számításba venni. De folyamatosan kapcsolatban állunk vele.

Reednek és a C.O.C. régi énekesének, Karl Agellnek volt pár éve egy Corrosion Of Conformity – Blind néven futó formációja, ami kizárólag a Blind album anyagát játszotta élőben. Létezik még ez a banda?

Karl és Reed mindenképpen nyomni szerette volna azokat a gyilkos nótákat élőben, ezért hozták össze azt a csapatot. Ez azonban nem olyasmi volt, amiben Woody vagy Pepper részt akart volna venni... Hogy most dédelgetnek-e terveket ezzel kapcsolatban, nos, erről inkább Karlt vagy Reedet kellene kérdezned, én nem tudok semmit a témáról.

Mik az aktuális terveitek?

Minél többet koncertezni, és minél jobban megismertetni az új anyagot a közönséggel. Most éppen a Pronggal közösen turnézunk, aztán ismét Európába vesszük az irányt néhány fesztiválra. Utána pedig ismét egy amerikai turné következik, erről azonban egyelőre nem árulhatok el bővebb információkat...

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Lehet, hogy holnap mást mondanék, de ma azt mondom, számomra a Black Sabbath Paranoidja, Jimi Hendrix Electric Ladylandje és a Led Zeppelin IV a legjobbak.

Mi az élet értelme?

Most komolyan egy basszusgitárost kérdezel az élet értelméről? (nevet) Fogalmam sincs, de amire eddig rájöttem, annak alapján megpróbálom élvezni a dolgokat, és közben nem ártok senkinek. Nem moralizálásból mondom ezt – megtanultam, hogy nagyon szerencsétlen dolog feleslegesen ártani valakinek.