Nem hiszem, hogy az Eidolon név túl sokat mondana itthon bárkinek is, a kanadai csapat ugyanis csak most került nagyobb kiadóhoz, ahol sorrendben a harmadik lemezük jött ki Nightmare World címmel.
A zenekarban rendhagyó módon a dobos - Shawn Drover - írja a zenét és dalszövegeket, így természetesen vele beszélgettem az új lemez kapcsán.
Nem sokat lehet tudni a zenekarról nálunk, mesélnél egy keveset a kezdetekről?
Persze! 1996-ban kezdődött a történet, amikor az első lemezünket, a Zero Hourt rögzítettük, amit saját kiadásban hoztunk ki. Európa egyes részein, Japánban és Észak-Amerikában is hozzá lehetett férni, és elég jó kritikákat kaptunk a magazinokban, meg mindenfelé. A következő évben, 1997-ben, Seven Spirit címre hallgató második albumunk látott napvilágot, amely ugyanúgy szerzői kiadású volt, és ugyanazokon a helyeken lehetett hozzáférni. De mivel minél több embert szerettünk volna elérni a zenénkkel, ezért a mostani lemezünkkel, a Nightmare Worlddel már egy nagyobb kiadóhoz szerettünk volna menni, és ekkor kerültünk kapcsolatba a Metal Blade-del, akik felajánlottak egy szerződést, tehát most itt vagyunk! Pont ma jelent meg a lemez, és nagyon örülünk neki!
Glen (Glen Drover gitáros - V.Sz.) ugye a testvéred?
Igen.
Idősebb vagy fiatalabb nálad?
Fiatalabb.
Ha jól tudom King Diamondnál is gitározik. Nem nehéz összeegyeztetni a két zenekar munkáját?
Nem igazán, hiszen King Diamondnak is két zenekara van, a King Diamond és a Mercyful Fate. Amikor King a Mercyful Fate-tel dolgozik, felvesz valamit, vagy éppen turnézik, akkor Glennek rengeteg ideje van az Eidolonra. Tulajdonképpen minden teljesen rendben működik, semmi probléma nincs ezzel.
Sajnos az előző anyagaitokat nem hallottam, csak az újat. Mit tudnál azokról mondani?
Az első két lemezre elég nehéz rábukkanni már. Stílusban nagyon hasonlítanak a Nightmare Worldhöz, ami ugyanúgy heavy metal maradt. A második lemez, a Seven Spirit egy konceptalbum és akár a King Diamond lemezek, egy történetet követ végig. Olyan túl nagy különbség nincs köztük és az új lemez között, azok is heavy metal lemezek egy jó énekessel, és remélhetőleg a Metal Blade újra kiadja őket valamikor a következő évek valamelyikében. Ezt még meg kell beszélni velük, majd meglátjuk mi lesz.
Azért valahogy hozzá lehet jutni az előző anyagokhoz?
Igen, a Seven Spiritet Amerikában meg lehet találni az interneten keresztül, a Zero Hourst viszont elég nehéz beszerezni, de remélhetőleg a Metal Blade újra kiadja őket, mint említettem.
Mit jelent az Eidolon név?
Egy szellemet. Láttam egy képet valami könyvben egy szellemről, ami marha jól nézett ki, olyan kis gonosz kisugárzása volt, meg minden, és az volt a címe, hogy Eidolon. Megnéztem egy szótárban, hogy mi lehet ez, szellem a jelentése a szónak, gondoltam jó lesz majd egy becenévnek, vagy valami, végül aztán ezt választottuk zenekarnévnek.
Te zeneileg hova sorolnád az Eidolont?
Leginkább heavy metalnak mondanám. Persze vannak benne részek, amik nem annyira HM-osak, inkább power metalosak, más részek meg durvábbak, mint a HM, de az egész zenekarra és a lemezre a legjellemzőbb a heavy metal jelző.
Szerintem inkább valamiféle power metal, mint tisztán heavy metal...
Igen, de szerintem az énekesünk nem igazán power metal torok, mint mondjuk a Panterás énekes, inkább heavy metalos. Persze egy csomó gitárriff meg sokkal keményebb, mint a power témák, de ezzel az énekessel inkább HM banda vagyunk. Azért a powert is szeretem, semmi bajom vele!
Tényleg te vagy a szerzője az egész lemeznek?!
Igen, az összes szöveget én írtam - ez mindig az én dolgom volt - és a legtöbb dalt szintén. Csupán azért, mert Glen a King Diamondban is játszik, és egyszerűen nincs elég ideje erre is, nekem meg rengeteg időm van minderre. Még sosem volt ebből problémánk.
Azért nem túl megszokott egy dobostól, hogy az egész albumot egyedül írja meg...
Ez igaz, egy kicsit különös, de hozzá kell tennem, hogy jó pár éve gitározom is, szóval nekünk ez nem gond, persze sokan furcsának tarthatják. Elég régóta működik így és megfelelően.
A többieknek azért volt valami beleszólásuk a dalszerzésbe?
Mindig van véleményük, Glen például néhány nótában segített, pl. az utolsó dalban, a Dreamscape-ben és a Majestic Interlude-ot - ami egy instrumentális dal -, azt ő írta teljesen. Minden dalt, amit írok, azt mindig megmutatom Briannek és Glennek, és megmondják, ha valamit változtatni kellene rajta, szóval naná, hogy hozzáadják a személyes véleményüket a dalokhoz.
Ki a kedvenc dobosod?
Neil Peart a Rushból. Ő a kedvencem. Persze van még sok dobos, akit kedvelek, de ő a nagy kedvenc.
A borítón azt olvastam, hogy '98 decemberétől '99 decemberéig készültek a felvételek. Hogy is van ez pontosan?
Igen, elég sok időt elvettek a felvételek, több mint egy évet. A King Diamond turné miatt várakoztunk, hogy legyen egy kis szünet, tényleg elég sokáig tartott a lemezt befejezni. Aztán a Metal Blade-nél is időzött egy darabig, amíg megcsinálták a borítót hozzá, meg minden mást, ami megint egy csomó időt elvett, de maga a lemez már régóta kész van tulajdonképpen.
A Dreamscape c. dalban Adrianne Marcucci vokalozik. Ki ő?
Az énekesünk barátnője, egy kórusban énekel, és nagyon jó hangja van. Mikor a Dreamscape-et írtam jött egy ötlet, hogy egy női hang milyen jól passzolna a dalba, aztán Adrianne eljött és felénekelte, méghozzá szerintem nagyon jól.
Vannak új számaitok?
Igen, a következő lemez már teljesen megvan. 72 percnyi zene, a dobokat fel is vettük, és kész is van a következő lemezhez. A gitárrészeket kell majd megcsinálni, meg a többit, és kész is, a következő év elején ki is jön. Szóval már teljesen megvan a következő lemez is.
Miben különbözik a két lemez?
Nem túl sok mindenben, még mindig ugyanaz a heavy/power metal dallamos énekkel, nem akartunk mást játszani, akkor már egy teljesen más zenekar lennénk. Maradtunk heavy metal banda.
Milyen zenekarok voltak rátok a legnagyobb hatással?
Húha! Minden, a Black Sabbathtól, a Rushon keresztül. A Judas Priest, az új zenekarok közül, pl. a Primal Fear, a Nevermore. Nagyon sok zenekar hatott ránk, leginkább európai zenekarok.
Lesz turnétok mostanában?
Most nem igazán. Először meglátjuk, hogy fogadják ezt a lemezt Európában, aztán ha minden jól megy, akkor talán lehetséges lesz egy európai turné, most inkább csak ülünk és várjuk mi lesz. Persze szeretnénk minél hamarabb átmenni Európába.
Kanadában ti mennyire vagytok ismertek?
Nem túlzottan, mert ez az első lemezünk, ami világszerte kapható, az első kettőt mi magunk jelentettük meg, úgy elég nehéz bármit is elérni. Talán most egy kicsit népszerűbbek leszünk Kanadában. Itt az Annihilator és az Infernal Majesty a legnépszerűbb.
Egyáltalán milyen a kanadai metal élet?
Egyre jobb, persze nem olyan jó, mint az európai, ott zeneileg elég jól mennek a dolgok. Kanadában most kedvezőbb egy kicsit a helyzet, de tudom, hogy sosem lesz itt olyan minden, mint Európában, ahol a heavy metal most nagyon népszerű.
Szerinted hozzátok elér majd valamikor a nagy heavy metal láz?
Valamennyire biztos. Egyre több európai zenekar lesz népszerű itt Kanadában, mondjuk itt nincs is túl sok metal zenekar, persze van néhány, de még mindig az Annihilator és társai az ismertek, amik Európában is. Itt friss zenekar nincs túl sok, de remélhetőleg ez hamarosan változni fog.
És amúgy mit gondolsz erről a hullámról?
Szerintem óriási dolog! Egy csomó tehetséges zenekar kap teret és ez dicséretes. Jönnek a Stratovariusok, a Primal Fearek, tonnányi jó zenekar van most jelen! Én is rengeteg európai csapatot hallgatok, szerintem ez csak jót tesz a heavy metalnak. Itt van az Iron Maiden is, akik egy nagyon jó lemezzel jöttek ki, Bruce Dickinson visszatért a zenekarba! Szerintem a heavy metal igenis jót tesz a színtérnek.
Vannak baráti kapcsolataitok más csapatokkal?
Jelen pillanatban nem nagyon. Kanada elég fura ebből a szempontból, mert maga az ország hatalmas és nehéz bármiféle kapcsolatot kialakítani más metal zenekarokkal. Pl. az Annihilator is négyszáz mérföldre van innen, szóval elég körülményes ilyen zenekarokkal megtalálni a kontaktot. Remélem, ha valamikor a jövőben tudunk turnézni Európában, talán egy másik kanadai zenekarral, akkor biztos, hogy lesznek itteni barátaink.
