Shock!

Október közepén ismét fergeteges koncertet adott Budapesten a connecticuti Fates Warning. Az elmúlt harminc év egyik legfontosabb progresszív metal zenekara idén ősszel kilenc évnyi szünet után tért vissza a színre a Darkness In A Different Light című remekül sikerült új albummal, amely az első hetek eredményei és visszajelzései alapján nem is okozott csalódást a tábornak. Joey Vera basszer pár hete már mesélt nekünk a lemezről, és mint azt Jim Matheos gitárostól megtudtuk a buli után, annyit akarnak turnézni vele, amennyit csak lehet. Matheos tarsolyában azonban más is rejlik - hogy mi minden, az alábbiakban kiderül.

Először is gratulálok a ma esti bulihoz, szerintem remekül sikerült.

Köszönöm, nagyon szeretünk Magyarországon játszani, mindig remek itt a közönség.

Frank Arestit ezúttal mégis otthon hagytátok. Miért?

Szerencsére Frank nem azért nem jött, mert valami problémája merült volna fel, egész egyszerűen csak nem tudott elszabadulni az állásából. Tudod, ő A&R-osként dolgozik, ami egy elég pörgős meló, és nem volt több szabija. Nekünk viszont döntenünk kellett. Kilenc év után itt az új lemez, amit promotálnunk kell, amivel turnézni akarunk, úgyhogy nem tudtunk Frankre várni. Szívás ez a szituáció, mivel nagyon szeretjük egymást, de ezt a döntést egyértelműen meg kellett hoznunk. Remélhetőleg a következő körre már ő is velünk tart majd.

Ki az a srác, aki helyettesíti őt a turnén?

Mike Abdow, akivel ugyanabban a városban élünk. Van egy feldolgozás-csapata és egy saját bandája is, a Last Chance To Reason (amelynek Mike igazság szerint már nem tagja – K.G.). Amikor kiderült, hogy Frank helyére kell egy beugró, egy barátunk barátjának a barátja javasolta, tudod, hogy van ez. Kipróbáltuk és működött a dolog.

Mike jóval fiatalabb nálatok.

Igen, először furcsa is volt együtt játszani vele. Mostanra viszont már könnyebb a dolog, hiszen túl vagyunk vagy tíz bulin. Nekem mondjuk marha fura volt, hogy átnézek Frank oldalára és Mike-ot látom ott, de hát Frankkel huszonöt éve muzsikálunk együtt. Viszont a bulik jól működnek, és ez a lényeg.

Beszéljünk egy kicsit az új lemezről, ami bár szerintem egyenes folytatása az FWX-nek, de mégis mintha kicsit visszatekintene a régi idők dallamosabb dolgaihoz.

Nos, számomra ez csak egy újabb lemez, nem tudom összehasonlítani sem az FWX-szel, sem a Parallelsszel, sem akármelyik másik lemezünkkel. Kilenc év telt el az utolsó album óta, és most ilyen muzsika jött belőlünk. Ha két éve írtunk volna egy Fates Warning lemezt, az valószínűleg teljesen más lett volna, mint ez. Nem ültünk le, és nem beszéltük meg, merre haladjunk tovább, térjünk-e vissza kicsit a gyökereinkhez, egyszerűen csak olyan dalokat írtunk, amilyenek jólestek.

Hogy álltak össze a dalok?

Majdnem ugyanúgy, ahogy mindig is szoktak. Otthon dolgoztam a dalokon, aztán a kész nótákat átküldtem Raynek, aki kidolgozta hozzájuk az énektémákat. Az egyetlen, ami másként született, az I Am volt, amihez egyszerűen nem voltak megfelelő ötleteim. Átküldtem Bobbynak, aki kitalálta hozzá a ritmusokat, és mutatott vagy hat-hét dobalapot. Végül ezekhez igazítottam a riffjeimet. Jó móka volt, bár még sosem csináltam ilyet korábban.

Mennyiben volt más Bobby Jarzombekkel dolgozni, mint korábban Mark Zonderrel?

Teljesen. Élőben már 2007 óta együtt muzsikálunk, szóval tényleg összeszoktunk, és úgy gondolom, vele súlyosabban is szólunk a koncerteken. Azt hiszem, ez befolyásolta azt is, ahogy a dalokat írtuk, és egyben az irányt is, amerre a Fates halad.

Bobby klasszikus heavy metal dobos, az új lemezen hallható játékában azonban szerintem erősen hallani Mike Zonder stílusát.

Ebben teljesen igazad van. Azt gondolom, Bobby is úgy érezte, van egy bizonyos elvárás, aminek meg kell felelnie, és úgy gondolom, ezért igyekezett kihangsúlyozni a játéka technikás oldalát.

Az utolsó néhány lemezt, kezdve mondjuk az A Pleasant Shade Of Grayjel, egyfajta szomorkás, hideg atmoszféra jellemzi. Lehet, hogy furcsa a kérdés, de ilyen melankolikus fickók lennétek?

(nevet) Sokan kérdezik ezt tőlem, és azt hiszem, van is ebben valami. Van egy ilyen oldalunk is, ami legtöbbször akkor jön elő, ha zenét írunk. Én például csak ebben a hangulatban tudok írni. Ha boldog vagyok és minden oké, egyszerűen nem jönnek az ötletek. Igen, azt hiszem, ha megkérdeznéd azokat az embereket, akik jól ismernek minket, egyetértenének ezzel. (nevet) Ettől függetlenül persze szeretjük az életünket, jól érezzük magunkat együtt, de ahogy mindenki életében, nálunk is van sötétség és fény is.

Mi inspirál a zeneszerzésre?

Ezt is állandóan meg szokták tőlem kérdezni, de fogalmam sincs. Olyan ez nekem, mint munkába menni. Lemegyek a stúdióba, fogom a gitáromat, de ettől függetlenül lehet, hogy két-három hétig egyetlen ötlet sem jön. Aztán egyszer csak beüt valami, amire azt mondom: ez érdekesen hangzik, és elkezdem kibontogatni. Szóval tényleg nem tudom, egyszer csak megtörténik, jön egy ötlet és kész. Régóta csinálom, de még mindig nem tudom, hogy csinálom! (nevet) Nem tudom kényszeríteni magam arra, hogy dalokat írjak, azok vagy jönnek, vagy nem. És igazából nem is szeretek sokat gondolkodni ezen, nehogy a sok agyalással kiöljem magamból ezt a képességet.

A '90-es években két szólólemezt is kiadtál. Ezek folytatását nem tervezed?

De, szeretném, az első kettő elkészítését is nagyon élveztem. Néhány hónap múlva kijön majd egy szólóanyagom, de az teljesen más lesz, mint az általad említett két lemez. Nem akusztikus, sokkal inkább elektronikus cucc lesz. Ettől függetlenül nagyon szeretnék az első kettőhöz hasonló önálló anyagot is kiadni, de amellett, hogy időt kellene szakítanom rá valamikor, még kiadót is kellene találni hozzá, ami viszont igen komoly feladat. Ez anno is nehéz kérdés volt, most viszont még inkább az. Lehet, hogy szerzői kiadásban kéne megcsinálnom, ki tudja... Valamikor a jövőben remélhetőleg összejön.

Már be is fejezted ezt az új elektronikus lemezt?

Igen, most épp terjesztőt keresek hozzá, de készülj fel rá, hogy teljesen más, mint az eddigi dolgaim.

Ilyesfajta zenéket hallgatsz mostanában?

Sokféle muzsikát szeretek. Van egy csapat, akiket ezen a turnén minden nap meghallgatok, a City And Colour. Semmi köze a metalhoz, inkább ilyen singer/songwriter cucc, csomó folk hatással. Aztán igen, rengeteg elektronikus cuccot szeretek, mint például a Tangerine Dream. Sok mindent hallgatok, de leginkább nem metalt.

Kik voltak rád a legnagyobb hatással, amikor elkezdtél muzsikálni?

Ez szintén egy elég széles kör a régi prog bandáktól, mint a Genesis, a Uriah Heep vagy az Emerson Lake And Palmer, egészen a metal csapatokig, mint a Black Sabbath vagy a Rush. Ezek voltak a kedvenceim, amikor gyerek voltam. Amikor pedig elkezdtük a csapatot, valószínűleg mindannyiunk legnagyobb kedvence az Iron Maiden volt, ezért is hangzott úgy a Night On Bröcken lemez, mint egy Maiden-klón. Aztán a Scorpions, az Accept, meg az összes NWOBHM banda is nagy kedvencünk volt.

Ha választanod kellene egy dalt, amelyik személy szerint a legfontosabb számodra a pályafutásodból, melyik lenne az és miért?

Egyet képtelen lennék választani, ahhoz túl sok dalom van. A Still Remains mondjuk nagyon fontos számomra zeneileg, és imádom játszani is. Szövegét tekintve pedig a Wisht választanám, ami nagyon sokat jelent nekem. Zeneileg is jó dal, a szövege pedig nagyon közel áll hozzám.

És mit tudhatunk az új album szövegeiről?

Ray írta a lemez szövegeinek nyolcvan százalékát. Előre meg is beszéltük, hogy ezúttal ő fog a szövegekre fókuszálni. Nagyon jó munkát végzett, ő írta a And Yet it Moves, a Kneel And Obey szövegét is, Kevin Moore pedig az O Chloroformét. Szerintem fontos, hogy egy énekes a saját szövegeit adja elő.

Mindig is meg akartam kérdezni: mit jelent az első lemez címében szereplő Bröcken szó?

Bröcken egy hegy Németországban. Azt hiszem, akkoriban éppen a Faustot olvastam, eléggé érdekelt a germán mitológia és folklór. Ez akkor annyira metal volt, hogy teljesen lenyűgözött.

Mesélhetnél egy kicsit a furcsa, origamis borítóról is.

Ahogy a zenénél, úgy a borító esetében sem beszélhetünk egy komoly, előre kitalált koncepcióról. Megmondtuk a lemez címét a művésznek, aki készítette, és ő küldött nekünk vagy tizenöt-húsz borítóötletet. Igazság szerint egyik sem nyerte el a tetszésünket, ez viszont megfogott minket. Valami olyasmit akartunk, amiről nem gondolsz rögtön a sötétségre, valami mást, valami érdekeset. A borító pedig pontosan ilyen is lett.

Milyen számodra egy tökéletes nap?

Valószínűleg kicsit esős, borús, én pedig otthon ülök, és senki sincs körülöttem. (nevet)

Mik a terveitek a közeljövőre nézve?

A lemez végre megjelent, szóval annyit akarunk turnézni, amennyit csak lehet. Élvezzük, hogy végre új dalokat játszhatunk a színpadon.

Mi az élet értelme?

(nevet) Ó, istenem. Ez egy nehéz kérdés. Sajnos nincs rá semmiféle briliáns válaszom, én is ugyanúgy keresem, mint mindenki más.

További fotók:
Fates Warning