Shock!

BLACK SABBATH REUNION FESZTIVÁL

Ezt a fesztivált is csak akkor mertem elhinni, mikor már vége volt. Ekkora nagyságok egy nap! Álom...
Rekkenő hőségben kezdődött a nem mindennapi külsővel rendelkező Coal Chamber bulija, és már az első hangoknál sikerült ledöbbennem a brutálisan megszólaló bőgő + lábdob sound miatt - a többiről már nem is beszélve.

Érdekes, hogy előzőleg (otthon) mennyire nem fogott meg a zenéjük, lazán besoroltam őket a Korn-kópiák közé, akik csak 3 hangot képesek megszólaltatni az egész albumon. Mindez a visszájára fordult, mert élőben lehengerlő volt a zene és az előadás egyaránt. Amilyen pici Dez Fafara, olyan nagy egyéniség színpadon, rendkívül szuggesztív módon tolmácsolta a nótákat, igazi előadó, remek frontember. A többiek is kitettek magukért, volt, hogy a gitáros - Meegs - a kontrolládáján húzkodta a gitárját, így csalt elő a hangszerből egyre betegebb hangokat vagy felugrált a ládákra és úgy pengetett. Rayna pedig elképesztő arcokat vágva ugrált, pörgött, himbálta a feje tetején lévő két copfot, meg persze néha elmosolyogta magát, amikor nem volt olyan homályos a tekintete.

A buli közben a színpad oldalánál ismerős arcokra lettem figyelmes, először Vinnie Paul jött ki nézni a bulit, majd Phil Anselmo is csatlakozott hozzá. A közönség is összegyűlt már nagyjából a korai időpont ellenére, szerintem Dezék nem is számítottak rá, hogy ennyien fújják majd kívülről a szövegeket. Úgy látszik jó választás volt Sharon Osbourne részéről a Coal Chamber bevállalása. Az albumról elhangzott legjobbak mellett két új nótát is bemutattak, utolsóként pedig a legnagyobb "sláger" döngette a hangfalakat, a Loco.
Bármikor bármennyiszer meg tudnám nézni őket újra, hibátlan koncert volt. Azóta mindennapos és többszöri vendég a hallójárataimban a C.C. albuma. Nagyon remélem jönnek még önállóan Magyarországra!!!!

A Coal Chamber koncertje után letáboroztam az interjúsátor közelében és vártam, hogy mikor lehet megejteni az ígért beszélgetést. A nap egyre erősebben tűzött, senki nem tudott semmit, tehát minden "OK" volt. Nagy nehezen előkerültek a C.C. tagjai és a sátrat vették célba. Én sem voltam rest, start utánuk, s perceken belül "meg is kaptam" Dez Fafarát és Meegset egy kis csevelyre. Kölcsönös bemutatkozás, Dez még a hogylétem felől is érdeklődött, amitől hirtelen szóhoz sem jutottam. Még ő kérdezi meg, hogy én hogy vagyok?! Udvarias és szimpatikus gesztus volt a részéről. Meggyőződhettem róla, hogy tényleg nem túl daliás termetűek, közel egy szinten voltunk függőleges kiterjedésünkben. Leültünk egy asztalhoz, velem szemben Dez Fafara, Sesame Street feliratú pólóban, immáron smink nélkül. Néhány apró kék dobókocka függött az arcába aggatott karikákon - extrabizarr!! Mellette a kockás inges gitáros, mindketten napszemüvegben és enyhe alkoholszagot árasztva várták kérdéseimet.

COAL CHAMBER

Fáradtan - kezdte Meegs.
Igen, elég fáradtak vagyunk, de úgy érzem maga a koncert remekül sikerült. A közönség visszajelzése csodálatos volt. Az első ittlétünk kiválóan alakult és várjuk, hogy újra eljöhessünk - folytatta Dez lelkenDEZve.
Csak sajnos nagyon korán játszottunk és a nap alaposan megizzasztott bennünket - vette át a szót a gitáros.
Este azért jobban szeretünk játszani, de a mai buli hatalmas volt, és a srácok tényleg fantasztikusak - fejezte be Dez.

Elég sokfelé játszottatok már, és most is jó néhány helyen megfordultok e turnéval. Gondolom ez a sok fellépés elég jó lehetőség a zenekarnak, hogy megismerjék a zenéteket Európában is minél többen.

Igen, ez nagy lehetőség a számunkra, hogy folyamatosan turnézhatunk - így Dez.
Amerikában játszottunk mindig - mondta Meegs - és ez nagyon jó, hogy átjöhetünk Európába...
és különböző helyeket megismerhetünk - fejezték be teljesen egyszerre.

Európában merrefelé jártatok?

Itt még nem, még nem turnézunk sosem keleten - mondta Dez.
Voltunk Angliában, Lengyelországban - sorolta Meegs - Németországban - tette hozzá Dez - de Mao-on még soha - ismételte a gitáros.
Spanyolországban is jártunk - vágtak egymás szavába - és még néhány helyen.

Dolgoztok már a következő albumotokon?

Már írtunk új dalokat, kettőt játszottunk ma is - közölte Meegs.
Igen, játszottuk őket, az egyiknek Not Living a címe, a másiknak pedig ... (ezt nem értettem pontosan). Már hét dal készen van nagyjából - egészítette még ki az énekes.

És mikor jelenik meg?

Nem tudjuk, talán egy év múlva, de lehet, hogy korábban - felelt Dez.
Az új lemez? - kérdezett vissza Meegs.
Igen, kint lesz egy éven belül - ismételte Meegsnek is Dez. (Lehet, hogy ez neki is újdonság volt?)

Milyen változások lesznek az új dalokban?

Úgy érzem - kezdte a tájékoztatást Meegs - sokkal...
Három dimenziósabb lesz - súgott neki Dez.
Három dimenziósabb lesz - ismételte Meegs jó diák módjára és folytatta - sokkal strukturáltabb...
És sokkal több rétegből áll majd - egészítette ki Dez.
Több lesz az ének, több a gitár, ahogy kell - fejtegette tovább Meegs. Keményebb lesz mindenképpen.

 Az image-etek elég szélsőséges, különleges itt Európa keleti részén szerintem...

Mi? - kérdezte Meegs.
Image - mondta be a kulcsszót Dez.
Ja! Igen, de ezt szeretjük - reagált rögtön Meegs.

Tulajdonképpen honnan ered ez az egész?

A bensőnkből - mondta és mutatta is az énekes. A külsőnkkel is azt akarjuk megmutatni mindannyian, amilyenek belül vagyunk. Ennyi az egész. Mindenki ki szeretné mutatni a belső érzéseit, mi ezt így tesszük meg.

Olvastam, hogy fodrászként dolgoztál valamikor. Te szoktad vágni a többiek frizuráját?

Néha, de ezt könnyű vágni, inkább csak borotválni kell. De voltam kőműves is. Az eddigi életemben a legtöbbet építkeztem, mert az apám ács volt, csak fájt tőle a hátam és így lettem fodrász - mesélte el önéletrajzát Dez.

Tulajdonképpen miért lett Coal Chamber a zenekar neve? Van valami különleges jelentése?

Csak szerettünk volna valami sötét és kemény hangzású nevet, és Dez-nek tetszett a Coal, nekem pedig a Chamber és összeraktuk a kettőt - kezdte Meegs. Ez jól hangzik így együtt. Nem definiáltuk a jelentését, de ha valaki ezt hallja, biztosan valami sötét dologra gondol.
Valami sötét helyre, ahova mehetsz. Egy kis sarokra, ahol jól érzed magad - árulta el Dez.

Közben szemet szúrt Dez karján egy-két nem mindennapi ábra.
Látom szereted a tetoválásokat...

Ó, igen - vigyorgott Dez.
És a rajzfilmeket is - mutattam a jobb alkarján lévő Kengyelfutó gyalogkakukk tetoválásra.
Igen, ez a Roadrunner Records - nevetett Dez (gy.k.: a kengyelfutó gyalogkakukknak "magyarították" a roadrunner-t a rajzfilmben - a szerk.). Imádom a rajzfilmeket, és minden nap nézem a Cartoon Network-öt - folytatta egyre vidámabban. Ez az egyetlen dolog, ami angolul megy mindenhol a világon.

Mi tudtok Magyarországról? - tettem fel az utolsó kérdést, mivel hallottam az előző éjszakai bulizásukról.

A múlt éjszakánk fantasztikus volt! - mesélte az énekes.
A lányok gyönyörűek - merengett Meegs.
Ó, igen! Csodálatosak! - értett egyet a gitárossal Dez. Múlt éjszaka metróztunk, meglátogattunk két klubot, iszogattunk, az árak is alacsonyak voltak, nagyon jó napunk volt - összegezte dióhéjban Dez.
A lányok nagy hatással voltak ránk - ragadt le Meegs az előző témánál.
Igen, rengeteg gyönyörű lány van itt - ecsetelte tovább Dez.

...és mivel mások is vártak rájuk, befejeztük a beszélgetést. Szerettem volna egy fotót készíteni róluk, de végül maguk közé invitáltak. Majd elköszöntünk, én rohantam vissza a nézőtérre, hátha a Helloween-ből elcsípek még pár percet. Az utolsó 1/4 órát figyelhettem csak meg, amennyi édeskevés egy egészséges vélemény kialakításához, így ezt a beszámolót ki is hagyom.

PANTERA

Az ezt követő átszerelés alatt beköltöztem a színpad elé, mert egy másodpercet sem szerettem volna lemaradni életem első Pantera bulijáról. Phil Anselmo egy üveggel a kezében szemlélte az utolsó munkálatokat, melyet meg-meghúzott, majd mivel a tömeg már alaposan beindult, kijött előre és úgy vezényelte a srácokat. Mit nem mondjak, elég szakadtan nézett ki, a haja is csimbókosan lógott a nyakába. Vinnie Paul is előkerült pár perc múlva, beült a dobcucca mögé, a többiek is követték - csak úgy besétált mindenki bármiféle fakszni nélkül - s kezdődött a Walk. Pár másodperc alatt izzó hangulatot teremtettek, amit csak tetézett elöl a reflektorok forrósága, a hátam mögött pedig tömeg hője. Anselmo rövid időn belül bedobta a közönség közé a mikrofonját - valami nagyon nem tetszett őkelmének -, és nem ez volt az utolsó mikrofongyilkolása a buli alatt. Többször a mellkasához csapdosta a kütyüket - ami effektnek nem volt rossz -, ám ezzel nem elégedett meg, mert a földhöz is vágta a mikrofonokat sorban: hogy ne unatkozzanak a technikusok se. Viszont az összes allűrje - és részegsége - ellenére hibátlanul üvöltözte végig a számokat. Sajnos Vinnie Paulból nem sokat lehetett látni a dobcucc miatt, de olykor-olykor a félelmetes precizitása mellett némi koreográfiát is bemutatott, pl. a This Love-nál ugyanazt előadta, mint ami a klipben látható. Ez az ember félelmetesen pontos! Le a kalappal a tudása előtt. (Biztos, hogy csak 4 végtagja van?!)

Pillanatok alatt ledarált mindenkit a Pantera gyilkos gépezete. Ahogy a Coal Chambert figyelték Philék oldalról, úgy most a Panterát leste Dez és Meegs. A This Love refrénjénél Meegs először Rexhez, majd Dimebaghoz sétált be némi laza vokálra. Mókáztak is a texasi tehénpásztorok, egyszer csak egy Iron Maiden számot kezdtek el nyomni, amiből a Fucking Hostile bontakozott ki. Akadt még ezen kívül néhány ilyen dalváltás, némely nóta közepén valami teljesen másba fogtak bele, persze tökéletes átvezetéssel. A Dominationből - jó szokás szerint és ezt bármibe lefogadtam volna - már csak a leghúzósabb részt játszották. Phil még verselt is egyet: Hungary, Budapest, are you gonna kiss my ass. (Ez vicces?!) Dimebag Darrell szinte nótánként cserélt gitárt, persze mindegyik a szokásos formájú Washburn, melyeknek csak a festése pompázott szebbnél-szebb színekben és mintákban. A koncert végén - mikor szedték szét a motyót -, mókás volt, ahogy húzták ki egy hosszú állványon azt a rengeteg tökegyforma gitárt.
Sokat poénkodtak végig a bulin, pl. Phil megrángatta Dimebag - még mindig pink színben pompázó - szakállát. Rex is vigyorgott végig, miközben 5 húros hangszerén halálpontosan nyomatta a témáit. Jópofa volt az is, mikor egy vokálrésznél Dimebag orra elé tolták a mikrofont, miszerint most énekelni kellene, őurasága azonban nyakig elmerült a szólóban és látszott, hogy abban a pillanatban zökkentették ki a húrok bűvöletéből, pár másodpercig csak meresztette a szemét, nem tudta hirtelen, hogy hol is van és miért.
Egy szál ráadást adtak - a spórolósak! -, a Cowboys From Hellt, melyet már kezdtem hiányolni, amivel ha lehet még feljebb tolták az amúgy sem lapos hangulatot. Ezután következett az ajándékosztás, Dimebag kiszórt több doboz pengetőt, Vinnie a dobverőin kívül még a bőröket is kifrizbizte a tömegbe, ujjongott is mindenki e relikviák láttán.

A szünetben kiderült, hogy a Helloweenből valakivel most lehet interjúzni; irány a sátor. Andi Deris épp egy jókora szendvicset majszolgatott, így az ott mászkáló Michael Weikathot cserkészték be számomra.
Az idő őrületes sebességgel pörgött, így csak egy nagyon rövid társalgást ejtettem meg a germán gitárossal, mivel ő sem akart lemaradni a főzenekarról.

HELLOWEEN

Mikor tudtátok meg, hogy felléphettek ezen a fesztiválon? Számítottatok rá?

Ez az egész Black Sabbath fesztiválként indult, majd valaki megkereste a menedzsmentünket, ez az egész csak úgy jött, tudod, hogy megy ez.
 

Az általam olvasott összes magazinban eddig csak jó kritikákat olvastam az új lemezetekről. A rajongóitok is ilyen pozitívan fogadták? (Közben megszólalt a Sabbath intrója, én tűkön ültem, Weikath úgyszintén.)

Igen, nagyon-nagyon jól fogy az album.
 

Mostanában a heavy metal visszatérőben van ismét, ti is érzitek ezt a visszatérést a koncerteken?

Úgy tűnik Európa a központja a klasszikus heavy metal visszatérésének, de mindenhol máshol is érezzük ezt. Több koncertünk is lesz most a Black Sabbath-tal, majd koncertezünk a Gamma Ray, Blind Guardian, Hammerfall, Stratovarius társaságában. Mi és ezek a csapatok egy zenei áramlatot képviselünk és úgy látom belőlünk építkezik a többi feltörekvő együttes mostanában.
 

Hogy érzitek magatokat ezen a fesztiválon ilyen különböző stílusú csapatokkal?

Nincs ellenemre egyáltalán, pedig már 15 éve járunk fesztiválokra. Természetesen jó itt lenni, de nem olyan, mint egy rajongónak. Mi ezt a megélhetésért csináljuk.
 

Láthatunk titeket önálló turnén Magyarországon a közeljövőben?

Remélem. 1987-ben volt 3 vagy 5 koncertünk itt - nem emlékszem pontosan, hogy mennyi - amit nagyon élveztünk, és az egyik legjobb rajongótáborunk itt van. Ha lesz lehetőség itteni turnéra, akkor habozás nélkül jövünk.

BLACK SABBATH

E röpke beszélgetés után mindketten rohantunk, hogy minél kevesebb késéssel szemlélhessük az est fő produkcióját. Az átszerelés elején leeresztettek egy óriási fekete függönyt a színpad elé, hogy igazi meglepetés legyen a Sabbath, és 3/4 9-kor elkezdődött a csoda, felgördült a függöny, és amiről hosszú évekig csak álmodozni mertünk, a Black Sabbath ismét Ozzyval lépett színpadra. Sajnos Bill Ward dobos nélkül, kit Vinnie Appice helyettesített - valljuk be, nem is rosszul!

A mostanra ismét pocakot eresztett Ozzy a szokásos módon totyogott a színpadon, tapsikolt, ugrált, hozta a csak rá jellemző mozdulatokat, amit ha egyszer lát az ember, utána sosem felejti el. Persze a locsolkodást sem hagyta ki a repertoárból, egy jó nagy slagból rendszeresen hűtötte az első sorokat, egyszer egy technikust is elkapott, mikor bejött a színpadra megigazítani valamit. Esett az égi áldás mindenhonnan, az állványok tetejéről szintén megindult a vízözön nem egyszer. Plusz még vödörből is kilöttyintett Ozzy mester néminemű H2O-t. (Valamivel csak kellett szórakoztatni a népet, mikor nem volt mit énekelnie!) Tony Iommi csak mosolygott a bajusza alatt - mint mindig -, lépegetett előre-hátra (jogvédett Iommi koreográfia) - mint mindig - és közben pengette hallhatatlan riffjeit. Szokás szerint Geezer Butler himbálta a fejét fiatalosan. A színpadi látvány kb. ennyivel ki is merült, ráadásként megcsodálhattuk Ozzy papa hófehér és nem túl feszes hátsó felét, ha buli, akkor legyen natúr, nemdebár?

Felesleges felsorolni milyen klasszikusokat szólaltattak meg, persze azért el tudtam volna még viselni néhányat. Az viszont egyszerűen félelmetes, hogy 20 év elmúltával is mennyi energia árad ezekből az iskolát teremtő csodákból. Ők is spóroltak a ráadással, csak egyet adtak, így a Paranoidra tombolhatott utoljára a közönség, miközben elöl és hátul 2-2 cső színes papírfecniket lövellt ki, és ez az égből potyogó szivárványszínű kavalkád a csillagok borította háttérrel búcsúztatta a zenekart Magyarországon.