Maratoni, hétéves kihagyás után jelentkezik a napokban, Harag és remény címmel friss albummal az idén harmincadik évét is betöltő Nevergreen. A hosszú éheztetésért cserébe karrierjük talán legsúlyosabb, legmetálosabb és – amennyiben ez egyáltalán lehetséges –eddig legsötétebb lemezével hálálják meg. Mindezek kapcsán a csapat két alappillérével, Matláry Miklós billentyűssel és Bob Macura énekes/basszusgitárossal beszélgettünk.
Hét év telt el az utolsó lemez óta, ami messzebb a leghosszabb, ami valaha előfordult nálatok,, eddig a legtöbb is három évben megállt. Tervezett volt ez a hosszabb kihagyás, vagy csak így hozta az élet?
Bob Macura: Így hozta az élet. Én kiköltöztem külföldre, nemsokára jött a hülye vírus, és két év pá-pá, kevesebbet is koncerteztünk... Igazából nem akartunk csak azért lemezt készíteni, mert ideje lenne. Megvártuk azt a pillanatot, hogy igazan jó lemezt hozzunk ki, és úgy érzem, hogy jól döntöttünk.
Mivel telt a köztes idő, a zenekar végig aktív volt azért?
Matláry Miklós: Az élet által okozott nehézségek ellenére mi dolgoztunk az új Nevergreen-albumon. Mindenki otthon, én, Nenad, a szólógitáros és Endre, a dobos is Szerbiában, Bob Németországban. Persze így lassabban megy a munka, és ha összejött, játszottunk pár koncerten is, hála a H-Musicnak és Hartmann Kristóf barátunknak, a Barba Negrában, Rockmaratonon, és láttuk hogy a közönség nem felejtett el minket. Köszönjük! Mert nekünk ez a dolgunk az életben, a mi helyünk az életben a színpadon van. Szeretnénk a jövőben sokkal több koncertet tartani – ez az egyik tervünk.
Zeneileg súlyosabb, vastagabb lett valahogy ez az album, a gótikus vonal helyett inkább a sötét, metálos doom került a fókuszba most. Ez direkt törekvés volt?
B.M.: Mint minden eddigi lemez előtt, most sem volt tudatos az irány. Nem hiszem, hogy lehet erőltetni tudatosan a stílust, legalábbis mi sosem dolgoztunk úgy. Ahogy múlik az idő mi is változunk, hatnak ránk a különböző stílusjegyek. Most épp ilyen hangulatunk volt, zeneileg súlyosabb es modernebb hangzású lemezt alkottunk.
Ezúttal bőven volt idő a dalszerzésre. Hosszú idő alatt érlelődött a lemez, vagy az utóbbi időben álltak inkább össze a friss dalok?
M.M.: Mindig jönnek az ötletek. Hét év alatt rengeteg ötlet volt, sokat el is vetettünk, pár meg az utolsó pillanatban ugrott be, mint például nekem a Nőj sötét magány, konkrétan a Rockmaraton után. Azóta is jönnek a dalok, amiket a jövőben folytonosan rögzíteni fogunk, mindenki a maga komputerén, utána jöhetnek a stúdiók: dob, ének, és a végén Nenad, a gitáros a saját NN ministúdiójában kikeveri. Az eredmény egy súlyos, nyers hangzás, ami nekünk nagyon megfelel jelenleg.
Ki volt ezúttal a fő(bb) dalszerző? Vannak arányok, vagy egyenlő mértékben adtatok az albumhoz?
B.M.: Általaban fele-fele arányban szokott eloszlani a dalszerzés, ám most debütált az új gitárosunk, Nenad Nedeljkovic is, aki hozott két dalt, plusz velem közösen még egyet, mint társszerző. Ennek örültünk is, ráérzett az Nevergreen vonalára, és friss vért is hozott az alkotói vénánkba.
M.M.: Boban és én négy-négy dalt irtunk az albumra, ám mivel Nenad is részt vett a dalszerzésben, eklektikusabb lett a lemez, érdekesebb. Megtalálható rajta pár „klasszikus" Nevergreen power–doom, és más, súlyosabb, majdnem HC műfaj is. És egy meglepetés feldolgozás.
Korábban sem a vidám hangulatú, könnyed témák voltak a Nevergreen jellemzői, ezúttal talán még komorabb a szövegvilág is. Ezt jól látom?
M.M.: Nem meglepő, hogy a Nevergreen-dalok súlyosak és sötétek, hiszem az utóbbi közel harminc évben a leginkább sötét dolgok történtek velünk és a világunkkal. A mi egykori országunkat, Jugoszláviát egy véres és értelmetlen háború robbantotta szét, ezt nem lehet elfelejteni vagy ignorálni. Érintett bennünket a háború szele, és ez mellett más apokaliptikus történések is, melyek az emberiség nagy részét is. A világ nem egy vidám hely, de ettől még persze az embernek nem kell elveszítenie az egészséges – fekete – humorérzékét.
Az valós lehet, ha úgy érzem, egy-egy ponton az orosz-ukrán háború árnyéka is rávetült a lemezre? A miénk a föld című dal például a cári utalással számomra ebbe az irányba tűnik mutatni.
M.M.: Lehet ezt a szöveget árnyaltabban és kevésbé árnyaltan is értelmezni, jelképesen is. A háborút mi jól ismerjük. Mint mondtam, Jugoszlávia, ahol születtünk és felnőttünk, egy értelmetlen, véres polgárháborúban esett szét. Azok a háborúk, amelyek most folynak a világban, nem igazságos háborúk, egyik oldalról sem. Az ukrán-orosz háború e dal esetében egy „trigger", egy szellemi revolver ravaszának elsütése. Egy „majdnem" világháború szélére sodródtunk, amely szerencsére csak majdnem, mert a mindenkori elit, és gondolok itt főleg a nukleáris hatalmakra, amiből bőven több van, nem csak kettő, nem fogja kockáztatni a jólétét és főleg az egzisztenciáját.
A jelenlegi, avagy mindenkori világpolitikát mennyire sikerül bevonni, avagy távol tartani a Nevergreen világától? Sötét és gonosz entitásként illene valahol a szövegeitek általános hangulatához.
M.M.: Valamilyen szinten természetesen a világpolitika kihatással van a szövegeinkre, a zenénkre. Lehetetlen, hogy ne legyen. Lehet ugyan struccpolitikát folytatni, és úgy alkotni, mintha körülöttünk nem forrna a világ, de ez nem túl reális, mintha egy mesterséges buborékban élnél. Viszont igyekszünk objektívek lenni, nem mindig „szókimondóan" kifejezni a gondolatainkat, mert az úgynevezett szókimondás sokszor csapdákat rejt, ami pont az objektivitás kárára mehet. Az igazság meg egy ködös kategória.
A lemez címe Harag és remény. Mi hozza számotokra a haragot és mi adja a reményt?
B.M: A lemez címe az egyik dalunk címe is, aminek a szövege tőlem származik. A világ az utolsó pár évben nagyon rossz irányba haladt, nagy cirkusz az egész. Néha nem hiszek a szememnek, hogy mik mennek. Ez nyilván dühít és haragszom is. Viszont reménykedek is hogy valamikor majd, talán nemsokára észhez tér, és valamennyire minden visszatér a régi, normálisabb kerékvágásba. Mert ugye, a remény hall meg utoljára.
Az előzetesen kikerült nóták, amiket eddig ismerhetünk, irányadónak mondhatók a teljes lemezt illetően?
B.M.: Mondhatjuk így is, produkcióilag mindenképp, viszont egészében azért eklektikus is a lemez, ahogy már megszokhatták tőlünk .
Több klip is készült már az előzetes dalok kapcsán, és épp ma is egy újabb klip forgatásán dolgoztok. Ezekről mit lehet tudni, az újat melyik dalhoz forgatjátok?
M.M.: Szabó Endre, a dobosunk kiváló klipeket készít, a Miénk a föld is az ő műve, ahogy a Hideg fém is. Az utóbbi Árpád Slancik horrorisztikus szobraival készült, egyfajta, majdnem Alien-filmes hangulata van, mert a világban rengeteg a tragédia, és ezt nem ignorálni kellene, ahogy egyes politikusok teszik, akik úgy beszélnek, mintha minden szép és jó lenne, mert ez nem realitás. A realitásokkal szembe kell nézni, hogy tehessünk a tragédiák ellen. Épp ma vesszük fel a legújabb klipet, a Haldokló világ dalra. Ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, elég megdöbbentő lesz. Tervben van egyébként még pár dal „klipesitése", létjogosultnak érezzük, mert tényleg jó az album.
Az új borító az egyik új animált videóban is felbukkan. Számomra az összes borítótok közül talán ez a mostani adja vissza legjobban a zenekar és az aktuális album hangulatát.
M.M.: A borító Köhler Ági műve, gyönyörű lett, összefoglalja a Nevergreen harminc évének történéseit. Benne van a Nevergreen-kereszt, Isten szeme allegória, ami ugye mindent lát, és a négy fekete sárkány a kereszt körül. Köszönjük neki. Az új animált videónkban is felbukkan, ami A Fény ha győz dalra készült, és egyelőre nagyon szépen halad.
Szabadkán vettétek fel a lemezt, vagy Magyarországon készültek a felvételek? Mennyi idő volt maga a gyakorlati munka a lemezen?
M.M.: Gyakorlatilag több helyen Európában. Bob Németországban vette fel az énekeket, Endre a dobokat egy zentai stúdióban, ahol Nenad is részben a gitárokat, ő a másik részét otthon a házi mini stúdiójában, én Szabadkán, az én komputeremen a szinti sávokat. Végül Nenad az otthoni ministúdiójában kikeverte.
Harmincéves lett a Nevergreen, ennek kapcsán 9-én szombaton lesz egy jubileumi koncert is Budapesten. Itt mi várható? A jubileum kapcsán szokatlanabb, vagy hosszabb program, rég hallott dalok esetleg?
B.M.: Négy zenekar lép fel a koncerten, most 70 percünk lesz összesen, és ennyi idő kevés egy átfogó opuszra, de eljátsszuk a legnagyobb slágereinket, egy-két új dallal megspékelve.
A régi tagokkal van bármilyen kapcsolatotok? Dula Sanyi például az első két lemez idején emblematikus pont volt, őt sokáig hiányolták is utána a rajongók. Nem merült fel, hogy őt (vagy a régiek közül bárkit) meghívjatok erre a jubileumra?
B.M.: Különböző városokban élünk és eléggé begyorsult az élet, nehéz lenne összehozni a próbákat. Bár személy szerint szeretném, ha egyszer összejönne.
Ha visszatekintetek erre a harminc évre, hogyan osztanátok korszakokra a zenekar történetét?
M.M.: Mindenképp egy rendkívül súlyos gothic–doom metallal kezdtünk: Game Over, Az Éj szeme, Ámok, utána kicsit enyhült a hangzás az Új sötét korral, Ezer világ őrével, amelyek inkább dark rock albumok voltak. Aztán jött egy újabb súlyos metállemez, az Ősnemzés, utána egy kis szünet, amelyben mindketten, Bobi is és én is saját projektumokkal dolgoztunk Green Division és Ámok néven. A visszatérés egy sötét gothic-doom metal albummal történt, ez volt az Erős, mint a halál. Erős lemez volt, de underrated, ahogy az angolok mondják, több volt ebben az albumban sokkal, mint gondolják. Utána az egyik legsikerültebb Nevergreen-album készült el, a klasszikus gothic power-doom vonalas Új Birodalom, rajta Madonna Frozenjével gothic metalban. Ez a legsikeresebb átdolgozásunk és egyben dalunk is, több mint háromszázezres nézettséggel, ami még Roberto Cavalli figyelmét is felkeltette, igy Naomi Campbell is a Nevergreen Frozenjére vonult be Milánóban a catwalkon. Ezen a lemezen jelent meg Simon Valentina, mint női háttérvokalista, aki a következő power doom albumokon több teret is kapott, a Karmageddonon, az O Fortuna szimfonikus metálfeldolgozásban, valamint a Vendetta CD-n is. Miután elhagyta a zenekart, mert felhagyott az énekléssel, kiadtuk a Monarchiát, ami mai füllel is egy jól sikerült power-gothic-doom album. A Vendetta Vári Gábor munkáját dicséri, az utóbbi albumok súlyos és minőségi hangzása az Új Birodalommal kezdve viszont Nikola Mijicnek, az egyik hangmérnökünknek köszönhető, aki manapság a Serious Black énekeseként is ismert. És végül itt az új album, a Harag és remény, ami a „legkeményebb" zeneileg is, hangzásban is, mert amíg más metálzenekarok a korral „puhulnak", mi inkább „keményedünk". Így a Nevergreennek a harminc év alatt elég sok korszaka volt, kicsit eklektikusan jött össze, és reméljük, hogy még lesz ugyanennyi.
Amikor indultatok, ez a dark-gót-doom stílus sok tekintetben a reneszánszát élte. Mondhatjuk, jókor voltatok jó helyen. Harminc év alatt generációk nőttek fel, szinte más világot élünk. Nehéz a Nevergreenek a mai világban is helytállnia?
B.M.: Valóban, az egy jó korszak volt, sok jó zenekarral, rengeteg koncert lehetőséggel. Rengeteg új zenekar van manapság, leszűkült a tér viszont úgy érzem, hogy generációkon keresztül a Nevergreen helytáll, és még mindig kíváncsiak ránk. Nagyon örülünk, hogy egész sokan vannak a koncertjeinken.
Harminc évvel az indulás után, sikerült beteljesíteni, amit anno a Nevergreen útjának szántatok? A klasszikus szöveggel ellentétben, nem volt hiába felépíteni a kőkatedrálist?
M.M.: Ez a zenekar sok mindent elért, és sok mindent nem. A körülmények sajnos behatároltak minket. Lehettünk volna jóval népszerűbbek, és érzésem szerint ez a zenekar ezt megérdemelte volna, legalább olyan szinten, mint a '90-es évek végén, 2000-es évek elején volt, amikor a Nevergreen három-négyezres óriássátrakat töltött meg a Sziget fesztiválokon, és az egyik legnagyobb hazai metálatrakció volt. Megemlíteném itt még a Gothica fesztiválokat, megköszönvén ezeket a fő szervezőknek is, Hartmann Kristóf barátunknak, az akkori HammerWorld vezetőségének, Cselőtei Lacinak, Lénárd Lacinak, aki már sajnos nincs köztünk. A kőkatedrálist soha nem építed hiába, akkor sem, ha néha lerombolják, és újra kell kezdeni az egészet. A kőkatedrális egy életen át épül a lelkekben, és az építése soha nem fejeződik be. Mint Gaudí Sagrada Familia katedrálisa Barcelónában. Mindenkit szeretettel várunk november 9-én, a Barba Nagra Blue Stage-en. Naprakész információkat lehet találni a Nevergreen Facebook-oldalán.
