Shock!

Június 1-jén Budapesten lépett fel a Manowar alapfelállásának szólógitárosa, Ross „The Boss" Friedman és zenekara, akiknek programja a New York-i heavy metalosok életművére – és érthetően korai, Ross által fémjelzett korszakára – épül. A négyesfogat tagjai között még egy ex-manowarista található Kenny Earl Edwards, azaz Rhino személyében, aki pár éve, a Death Dealer zenekar War Master albumán már együtt zenélt Ross-szal, a basszer nem más, mint Mike LePond a Symphony X-ből, az énekes pedig Marc Lopes (Let Us Prey, Meliah Rage). A Dürerben megrendezett buli előtt nekünk is alkalmunk nyílt leülni egy kicsit a rendkívül barátságos gitárossal.

Hihetetlen, de zenészként először járok Magyarországon, annak ellenére, hogy a családi gyökereim miatt sokszor látogattam már ide. Apám családja ugyanis magyar származású; 1908-ban költöztek Amerikába Ungvárról, ami ha jól tudom, ma Csehországhoz tartozik. (Ukrajnához – K.G.) Apám és a feleségem is magyar.

A nyelvet is beszéled valamennyire?

„Beszél magyar. Igen." Mikor az országban vagyok, mindig beugrik pár dolog, és jobban is megy a nyelv ilyenkor, mint otthon. De ugyanígy szeretnék Németországban németül, Spanyolországban meg spanyolul beszélni. Bárcsak ismernék egy csomó nyelvet, de sajnos az egyetlen nyelv, amin igazán jól ki tudom fejezni magam, az a gitározás.

Annak ellenére, hogy két szólólemezed is megjelent Ross The Boss név alatt, most mégis egy speciális, kizárólag Manowar klasszikusokból álló programmal vagy úton. Hogyhogy nem játszotok semmit a szólócuccaidról?

Az egész a 2016-os Keep It True fesztiválon kezdődött, ahol hatalmasat robbantottunk egy ilyen speciális programmal. Az emberek hallani akarták, milyen az igazi Manowar-hangzás, ami anno híressé tette a bandát, és tulajdonképpen én voltam az egyetlen, aki képes volt nekik ezt megmutatni. Ezen a bulin a srácaim kísértek, de úgy voltam vele, hogy egyszerűen muszáj turnéznom is ezzel a programmal, úgyhogy összeszedtem egy csapat profi muzsikust. Így került hozzám Rhino, Mike LePond a Symphony X-ből és Mark Lopes a Let Us Prayből. Összeraktam ezt a felállást, azóta pedig meg sem álltunk. Wacken kíváncsi volt ránk, a többi fesztivál is kíváncsi volt ránk, szóval miért is ne? Ez persze nem azt jelenti, hogy örökre csak Manowar-számokat fogunk játszani ezzel a csapattal, hiszen az AFM-nél nemsokára kijön a harmadik lemezünk, szóval lesz új zene is, most viszont még a Manowar-programmal turnézunk, és mágikus az egész. Úgy adjuk elő ezeket a klasszikusokat, ahogy az én véleményem szerint mindig is szólniuk kellett volna. Ahogy régen szóltak, csak a sok baromság nélkül.

Ha már baromságot említesz, mindig is kíváncsi voltam, hogy a Manowar bizonyos kinyilatkoztatásait, az olyan szövegeket, mint a Death To False Metal, vagy a Posers Leave The Hall, tényleg komolyan is gondoltátok, vagy azért ezek egy része csak poén volt?

Igazából azután kezdtél el túltolni ezt a dolgot, hogy kiléptem, és így tényleg egy kicsit butává vált. Anno is zavart egy kicsit, mivel én a The Dictatorsből, a bronxi punkrock-színtérről jövök, és sosem gondoltam úgy, hogy a színpadon fel kell pumpálnom magam, hogy a közönség szeressen. Úgy voltam vele, nekem csak az a dolgom, hogy gitározzak. Viszont ha ma visszatekintek arra a körítésre, ami a Manowar-számokkal együtt járt, azt kell mondjam, hogy kibaszott zseniális az egész. Persze joggal teheted fel a kérdést, hogy mégis, mi a fasz értelmük van ezeknek a szövegeknek, de az is tény, hogy ezeknek is köszönhetően vált kultikussá a zenekar. Másrészről viszont ezzel egyfajta zártkörű, „members only" jelleget is kapott a csapat, ami persze sokaknak bejött, de még több embert riasztott el. Enélkül a Manowar akár akkora csapat is lehetett volna, mint a Metallica.

Kapcsolatban vagy bárkivel is a Manowarból?

Pillanatnyilag senkivel. A régi tagok közül Scott Colombusszal voltam jóban, sőt, egészen a haláláig velünk is turnézott. Élete utolsó koncertje is egy RTB-buli volt. Egy finn fesztiválon lépett fel utoljára.

Annak idején gyökeresen eltérő magyarázatokat lehetett hallani arról, hogy hogyan is került ki Scott a Manowarból: kilépett vagy kitették? Tudod, mi történt közte és Joey között?

(hosszas csend) Scottnak nagyon súlyos problémái voltak, többek között a drogokkal és az alkohollal is. Joey helyében én betettem volna egy elvonóra, de sajnos az az igazság, hogy menthetetlen volt. Nem hiszem, hogy bárki vagy bármi segíteni tudott volna rajta. Én is próbáltam. Bevettem a csapatba, hagytam, hogy triggerek nélkül doboljon, hogy természetesen játsszon, ahogy mindig is szeretett, és ahogy remekül is szólt. És tényleg volt pár nagyon jó bulija. De már túl késő volt. Hiába próbáltak neki sokan segíteni, köztük én is, már nem volt visszaút. Tiszta szívemből szerettem őt, mindent megpróbáltam, de nem lehetett megmenteni...

Akkor beszéljünk kicsit a korai időkről! Azt tudom, hogy a Shakin' Street tagja voltál, és akkor ismerted meg Joeyt, amikor a Black Sabbath előtt játszottatok, de hogy alakult meg végül a banda?

Angliában találkoztunk, és elkezdtünk együtt játszani. Ekkor még se nevünk, se énekesünk, de még dobosunk sem volt, én viszont jó kapcsolatot ápoltam az EMI kiadó egyik A&R-osával, aki korábban mondta, hogy ha valamibe bele akarok kezdeni, csak szóljak neki. Szóval Joeyval kettesben játszottunk neki, és ugyan csak riffeket dobáltunk egymásra, annyira hangosak voltunk, hogy szinte hallotta a dobot. Joey ismert egy Eric nevű énekest, és végül őt vettük be. Ő lett Eric Adams, akit én neveztem el így. Eredetileg nem ez a neve, viszont van két fia, Eric és Adam, én pedig elneveztem utánuk Eric Adamsnek.

És mi a sztorija a te becenevednek?

Mint Amerikában rengetegen, gyerekkoromban én is baseballoztam, és ott ragadt rám ez a név. Szóljatok Rossnak, a bossnak. (nevet) Semmi köze tehát a zenéhez, mikor viszont bekerültem a The Dictatorsbe, pont kapóra jött. Érted, a Ross Friedman nem egy igazán rock and roll név. Nem olyan, mint a Keith Moon vagy a Keith Richards. Mivel pedig a többieknek is hozzám hasonlóan béna nevük volt, felvettük ezeket a király művészneveket: Top Ten, Handsome Dick és Ross The Boss.

A The Dictators aktív még?

Abszolút! Áprilisban volt egy komoly turnénk is. Folyamatosan koncertezünk, novemberben pedig Európa-turnénk is lesz. Szó van arról is, hogy kiadunk egy új dalt. Nagylemez viszont nem hiszem, hogy lesz.

Más projektekben is benne vagy, mint a például a Death Dealer.

A harmadik Death Dealer-lemez is érkezik, de a legfontosabb az, hogy jön a harmadik RTB is, amivel fel fogjuk forgatni az egész világot és a teljes heavy metal színteret. A felállásunk piszok erős, és komoly az érdeklődés is irántunk, a harmadik RTB pedig egy fantasztikus lemez lesz.

A Blood Of My Enemiest miért adtátok ki újra felvéve?

Volt egy tök jó felvételem, amin Rhino ennek a számnak az alapjait dobolta. Egyszer csak beugrott, hogy kavarjuk meg kicsit a dolgokat, mutassuk meg a világnak, mit tudunk. Mike LePond feltolta a basszust, és remekül szólt az egész. Friss volt, izgalmas és az AFM-nek is tetszett, úgyhogy meg is jelent.

Igaz, hogy amikor Rhino belépett anno a Manowarba, elégette a régi dobcuccát?

(nevet) Én is hallottam ezt a sztorit, de nem tudom, igaz-e. Nem voltam már a bandában, fogalmam sincs.

Ironikus, hogy bár sosem voltatok egyszerre tagok a Manowarban, most mégis együtt játszotok. Ez hogy jött össze?

Nem is tudom. Miután már egyikük sem volt a csapatban, valahogy elkezdtünk dumálni, aztán láttam őt az Earthshaker fesztiválon, és végül nagyon összebarátkoztunk. Mikor aztán kiderült, hogy a gyerekeim nem tudnak velem jönni turnéra, úgy voltam vele, hogy erre a feladatra csakis egy ember lehet megfelelő: Rhino. Ráadásul a menedzserem egyengette az ő útját is, szóval adta magát a dolog. Ketten pont kiteszünk egy fél-Manowart.

Rhino miért lépett ki a Death Dealerből az első lemez után?

Komoly magánéleti zűrjei voltak, többek között a feleségével. Az ilyesmi gyakran megesik, de mára rendeződtek a dolgai.

Ha csak egy dalt választhatnál, ami valamely személyes okból a legfontosabb számodra, melyik lenne ez és miért?

Mindössze egyetlen dalt az egész karrieremből? Kemény kérdés, sosem gondolkodtam még ezen. Az igazság az, hogy a kedvenc számom napról-napra változik, de ma a Manowar című dalt mondanám. Méghozzá azért, mert ebben minden benne van, ami a Manowart jelentette akkor. Én írtam a zenét, Joey a szöveget és tökéletesen kifejezte azt, amiről ez a csapat szólt. (felmondja az első versszakot) Ez egy remek szöveg.

Joey-t milyen személyiségként tudnád jellemezni?

(hosszas csend) Joey egy egyedi személyiség.

Hallottad amúgy az utolsó Manowar-albumokat?

Bizonyos részeiket igen. A Battle Hymns és a Kings Of Metal remake-ekhez is volt szerencsém, de csak egyszer, mert szerintem borzalmasak. Semmi értelme nem volt ezeket újra felvenni.

És mi van a The Triumph Of Steellel, amely az első lemez volt nélküled, Rhino viszont ezen az egyen dobolt?

Azon van egy csomó minden, ami tetszik, illetve jó néhány ötletem is felkerült még rá.

Ezek szerint van olyan dal, aminek a megírásában részt vettél, de már nélküled jelent meg?

Így van. A Courage és a Brothers Of Metal például még akkor született, amikor a csapatban voltam.

Biztos hallottad, hogy a Manowar hamarosan búcsúturnéra indul...

Igen, ami akár tíz évig is eltarthat! (nevet)

Bő tíz évvel ezelőtt, az Earthshaker fesztiválon te is felléptél a csapattal. Van róla szó, hogy ezen a turnén is felbukkanj valahol?

Nem, jelen pillanatban teljesen kizártnak tartom ezt.

Van olyan kérdés, amire mindig is szerettél volna válaszolni, mégsem kérdezte senki?

Nem, azt hiszem, elég jól körbejártam már mindent az interjúk során. A leggyakrabban persze azt kérdezik, miért szálltam ki a Manowarból, az igazság azonban az, hogy nem én léptem le, hanem felkértek, hogy szálljak ki.

Miért?

Volt valaki, aki mindent szeretett volna egymaga iránytani: minden döntést egyedül meghozni, minden pénzt egyedül kezelni. Ennek a valakinek egész más volt a hozzáállása a dolgokhoz, mint nekem. Viszont nem fogok róla semmi rosszat mondani, mert remek munkát végez azzal, hogy azóta is életben tartja a bandát. Mindent kifacsar belőle, amit csak lehet, anélkül, hogy bármi igazán lenyűgözőt alkotott volna vele. És ez óriási teljesítmény, úgyhogy minden tiszteletem az övé.

Mi az élet értelme?

(egészen belehajolva a diktafonba) Az élet értelme számomra az, hogy minden reggel úgy keljek fel, hogy hű vagyok magamhoz, a családomhoz, a barátaimhoz. Ezek közül pedig egyértelműen az a legfontosabb, hogy magadhoz légy hű. Én egész életemben erre törekedtem, amikor 15 éves voltam, már akkor is tudtam, mit akarok csinálni. És semmi mást nem voltam hajlandó elfogadni. Csak a zene számított, és az, hogy zenész lehessek. Mindegy volt, mennyi szarságon kellett átmennem. Pedig milliószor prédikáltak nekem, de nem voltam hajlandó feladni a céljaimat. És tudod mit? Nézd, ki van itt! Még mindig zenélek, még mindig van saját csapatom. Ha feladom, nem lett volna amerikai punk, nem lett volna power metal. Ha nem vagyok hű magamhoz, ha szerzek egy normális melót, akkor nem lett volna se The Dictators, se Manowar. Az én életemben semmire sem volt garancia. Mindig a magam feje után mentem, és nem voltam hajlandó eltérni a céljaimtól.