Shock!

Heroes címmel jelenik meg május közepén a svéd Sabaton új, sorrendben hetedik nagylemeze. A zenekar az utóbbi bő évtized egyik legfényesebb karrierjét futotta be az európai heavy metal színtéren, sokaknak talán meg sem fordul a fejében, hogy a két alapember, Joakim Brodén énekes és Pär Sundström basszusgitáros cseppet sem volt könnyű helyzetben, amikor nekifutott az album munkálatainak: a legutóbbi, két évvel ezelőtt Carolus Rex óta a teljes zenekar lecserélődött körülöttük, és ugyan a turnézásban nem volt kiesés, gyökeresen más körülmények között kellett ráfordulniuk a folytatásra. A Shock!-nak adott interjújában ugyanakkor Pär azt mondta: minden a lehető legjobban alakult.

Mivel rengeteget koncerteztek, nyilván eléggé összerázódott már a mostani felállás, de albumot készíteni azért mégis más tészta...

Igen, ez pontosan így van. A Heroes az első lemezünk az új felállással, így aztán az első perctől kezdve pontosan tudtuk, mekkora jelentősége van a pályánkon ennek az anyagnak. A nyomás is nagy volt, ezt sem akarom tagadni, de miután megkezdődött a dalszerzés, már nem aggódtunk. Az elejétől fogva azzal álltunk neki a munkának, hogy kicsit hozzuk vissza a Sabaton régi, nyersebb hangzásvilágát. Nem mintha gond lett volna a Carolus Rex epikusabb, kórusos, nagyzenekaros megközelítésével, de most kicsit lecsupaszítottuk a dolgokat, és ismét egy gitárorientáltabb, klasszikus hard rockos, heavy metalos lemez készült. Nincsenek állandóan fullos támadásban a kórusok, a szimfonikusok... Viszont ennek ellenére is elég friss és főleg roppant jó hangzású albumot készítettünk.

Mennyire vontátok be Joakimmal az újabb tagokat a dalszerzésbe?

Abszolút mértékben, és tudnod kell, hogy a Sabaton történetében soha korábban nem fordult még elő hasonló. Nem azért, mert mi bárkinek is megtiltottuk volna, hogy ötletekkel hozakodjon elő, hanem mert a mostani tagok jóval aktívabbak és elkötelezettebbek, mint az elődeik. A mostani tapasztalatok alapján határozottan úgy gondolom, hogy a jövőben ez a folyamat még jobban kiteljesedhet, vagyis a következő Sabaton albumon simán elképzelhető, hogy még jobban belefolynak majd a kreatív munkába. Ezzel most egyébként nem akarok semmi rosszat mondani a régi tagokról, tehetséges zenészek voltak ők is, de tény, hogy a próbáink is teljesen mások, mióta megújult a felállás. Feszesebben, jobban szól a banda, mint korábban.

Egy doboscserétek azért megint volt időközben...

Robban Bäcknek a családi kötelezettségei nem tettek lehetővé olyan mennyiségű turnézást, ami a Sabatonra jellemző. Nem sokkal azelőtt lett apa, hogy bekerült hozzánk, és már az akkori helyzet is gondolkodásra késztette, amikor pedig közben kiderült, hogy már a második srác is úton van, nos, az mindent eldöntött. Vagyis nem zenei okok álltak a háttérben, Robban egyszerűen kilépett. Azt mondta: bocs, srácok, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy egy évben legalább százötven napon át úton vagyok. Tökéletesen meg is értettük az indokait.

Mielőtt bevettétek volna Hannes Van Dahlt, Snowy Shaw ugrott be hozzátok egy rövid időre. Ez azért nem lehetett olyan rossz... Nem próbáltátok rávenni, hogy maradjon végleg?

Nem, eleve csak úgy vállalta a dolgot, hogy ideiglenes kisegítőként csatlakozik. Egyszer mondta is egyébként, hogy valószínűleg hatalmas hülyeség a részéről, hogy nem lép be a Sabatonba teljes állásban, de rengeteg mindent meg szeretne még valósítani, mielőtt megöregszik, és a zenekar elfoglaltságai miatt akkor minden efféle projektjét csúsztatnia kellene. Így aztán keresnünk kellett valaki olyat, aki nem foglalkozik egyszerre millió másik dologgal. Persze ez a keresés relatív, hiszen Hannes korábban dobtechnikusként melózott a zenekar mellett, és amikor előállt ez a helyzet, egyből jelezte, hogy őt érdekelné az állás. És remekül be is vált.

Snowytól mit tanultatok ebben a rövid közös időszakban?

Teljesen egyéni módon közelíti meg a zenét, a zenélést. Soha életemben nem találkoztam még olyan dobossal, aki annyira mániákus lenne, mint Snowy, tényleg elképesztő, amit művel. Abszolút ösztönös zenész: egyetlen dalt sem játszott kétszer ugyanúgy, nem foglalkozott vele, milyenek az eredeti verziók, csakis a saját zsigerei után ment. És valami egészen félelmetesen elkötelezett. Azt hiszem, talán 46 éves lehet most, de ennek ellenére halálkomolyan képes teljes napokat átdobolni csak a dobolás kedvéért, a zenélés élvezetéért. Előfordult, hogy próbák után mondta: ő még maradna, ha nem gond, szeretne még dobolni... Igazi élmény és nagy megtiszteltetés volt vele együtt játszani ezekben a hónapokban.

Visszakanyarodva az albumhoz: a szövegvilág tekintetében is hamisítatlan Sabaton lemezt készítettetek...

Valóban így van. Már nem is tudom, kinek az ötlete volt, hogy ezúttal a hősöket helyezzük fókuszba: csupa olyan embert, akik a közösség, a többi ember érdekeit a sajátjaik elé sorolták. Vagyis a háborús vonal megmaradt, csak éppen most személyeken keresztül fogtuk meg a dolgot.

Melyik hősi sztori áll hozzád a legközelebb?

Az Inmate 4859, ami Witold Pileckiről szól. Lengyelországban igazi nemzeti hős, aki a második világháború során titkos, földalatti ellenállási mozgalmat szervezett odahaza. A leginkább azonban mégis arról ismert, hogy önként fogságba esett, és ő szolgáltatott először információkat Auschwitzből, sőt, a lágerben is ellenállást hozott létre. A cím is innen ered egyébként, ugyanis ő volt a tábor 4859-es számú foglya. Tulajdonképpen a Pilecki által kijuttatott információk voltak ez elsők, amiből a szövetségesek értesültek róla, mi történik Auschwitzban. Később aztán megszökött, és részt vett a varsói felkelésben is. A legdurvább, hogy a világháború után mindezek ellenére lengyelek, konkrétan a lengyel kommunista rezsim végeztette ki, mivel a szovjet háborús bűnök feltárásában is az elejétől kezdve részt vett, és ennek során együttműködött az angol titkosszolgálatokkal. Óriási hatással volt rám a története, ahogy utánaolvastam és belemélyedtem.

A borítóról mit kell tudni? Azért is kérdezem, mert kaptatok érte hideget-meleget a neten...

Nyilván tudod, hogy egy magyar srác, Sallai Péter készítette. A koncepció alapvetően az övé volt, mi csak körülbelül adtunk instrukciókat arra vonatkozólag, hogy nagyjából mit szeretnénk. Amikor elénk tárta az első verziót, azt mondtuk: hűha, ez baromi erőteljes! Ezek után nem is kellett tovább gondolkodni a dolgon. A bírálatok különösebben nem érdekelnek, nekünk tetszik a borító, és ez a lényeg.

Gondolom, most sem fogjátok majd vissza a turnézást...

Valóban nem. Ezúttal Észak-Amerikában indul a menet az Iced Earth vendégeként, aztán Európa következik a fesztiválszezonban. Megyünk megint hozzátok is. Lesz majd persze önálló európai kör is, de arról még nem tudom a pontos részleteket, jelenleg is formálódik a dolog. A turnézás állati fontos, nem szabad elhanyagolni. Ahová csak lehet, megyünk, és a bevált állomások mellett megpróbálunk olyan helyekre is eljutni, ahol azelőtt még nem jártunk. Az első pillanatoktól kezdve halálosan komolyan vettük a koncertezést. Nem volt olyan, hogy csak szórakozni akartunk, meg nem foglalkoztunk vele, hanem tényleg tudatosan terveztünk, építkeztünk a kezdetektől fogva ezen a téren. Ez a tudatosság egyébként is jellemző a zenekarra: sosem teszünk valamit csak úgy, mindig körültekintően átgondoljuk, hogy mi lesz egy adott döntés következménye. A turnézás tekintetében ez egyébként messze túlmutat azon, hogy sokat játszol, mert például azt is mérlegelni kell, hogy minden régióban, minden országban mások az igények, mások a lehetőségek. Tök jó, hogy Németországban kapsz egy adott összeget a bulidért, de ugyanazt a pénzt Magyarországon már nem kérheted el. Vagyis elkérheted, csak vagy nem fogják kifizetni, vagy kifizetik ugyan, de senki sem fog elmenni a koncertre olyan drága jegyárakért. És ilyenkor nem lehet az a válaszod, hogy „de értsétek már meg, hogy ennyibe kerülök!", mert ma ez már nem így működik. Ahhoz persze, hogy az ember rugalmasan tudjon mozogni ezekben a helyzetekben, szoros kontroll szükséges a dolgaid felett. Nálunk ez adott, hiszen a menedzselési feladatokban is vétójogunk van, és minden döntés meghozatalában aktívan részt veszünk.

Szerinted lehettek még népszerűbbek?

Egyértelműen úgy gondolom, hogy igen. Tudod, Svédországban ma már tényleg nagyon nagy a zenekar, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az ország legnépszerűbb heavy metal csapata vagyunk. Ebből kiindulva azt kérdezem: ha otthon sikerült elérnünk ezt a státuszt, máshol miért ne sikerülhetne? Elvi szinten tehát mindenképp adott a lehetőség, aztán az meg már nagyon sok tényezőn múlik, a gyakorlatban sikerülhet-e mindezt valóra váltani. Többek között például rajtunk is. De ha össze is jön a dolog, az sem egyik napról a másikra történik majd. Lehet, hogy tíz vagy akár tizenöt év is beletelik majd.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Az Iron Maidentől a The Number Of The Beast, a Helloweentől a Keeper Of The Seven Keys II, és a Twisted Sistertől a Stay Hungry.

Mi az élet értelme?

Hogy érezd jól magad. Ha nem érzed jól magad, akkor igazából nem is élsz.

A Sabaton az idei pécsi Rockmaratonon is fellép.