Shock!

Március 20-án ismét Budapesten koncertezik a Satyricon. A norvég színtér egyik alapzenekara a szeptemberben megjelent Deep Calleth Upon Deep albumot mutatja majd be a Dürerben. Mindezt ráadásul egy erős összeállítású minifeszt keretében teszik majd, ahol rajtuk kívül ott lesz még a Suicidal Angels is, a másik teremben pedig – összehangolt kezdési időpontokkal – az Insomnium és a Tribulation lép fel. Kjetil-Vidar Haraldstaddal, azaz a dobos Frosttal, a zenekar kreatív magjának egyik felével beszélgettünk.

Kezdjük a legaktuálisabb hírrel: azt mondjátok, a nyári koncertek után nem játszotok többet Észak-Amerikában. Miért?

Képzeld el azt, hogy valahol koncertezni szeretnél, és folyamatosan nehézségekbe ütközöl, állandóan harcolnod kell, mindig rengeteg plusz erőfeszítéssel jár a dolog. Az amerikai koncertezés előkészítése rendkívül bürokratikus folyamat, és még akkor is bonyolult, ha közben mondjuk biztosra veheted, hogy megkapod a szükséges engedélyeket. A mi esetünkben viszont ugye ez sem megy mindig simán. Vagyis belefektetsz egy csomó felesleges munkát valamibe, ami aztán lehet, hogy össze sem jön, te nem tehetsz róla, hogy így alakult, mégis mindenki téged hibáztat majd miatta... Ha ehhez még hozzávesszük a mai zeneiparban uralkodó kemény körülményeket, meg persze az amerikai piac kiszámíthatatlanságát is, mindenki megértheti, miért tűnt számunkra az évek során egyre kevésbé vonzónak az ottani koncertezés. Szóval most még belefektetjük a szükséges energiákat a szervezésbe, nekifutunk megint, de utána már nem szeretnénk többször szélmalomharcot folytatni.

Mitől ilyen nehéz a helyzetetek? Még mindig a te vízumodat adják ki ennyire nehezen amiatt a '90-es években történt kocsmai bunyó miatt?

Ez is közrejátszik, de semmiképpen sem kizárólag  az én vízumproblémáim szoktak akadályt jelenteni. Hogy csak egy példát mondjak, a jelek szerint az amerikai kormányzat a miénkhez hasonló esetekben, közvetett módon szerintem inkább azt erőltetné, hogy amerikai zenészekkel játsszunk. Legalábbis a munkavállalási engedélyek beszerzése valami brutálisan nehézkes... Dokumentumok sora, amiket aztán oldalról oldalra kielemeznek, és ezekből évről évre több van, mostanra már tényleg valami egészen nevetséges mennyiségben. Vagyis akkor is bonyolult lenne az ügy, ha soha nem lett volna semmiféle vízumproblémám. Nem is csak minket érint amúgy ez az egész téma, más zenekaroktól is rengeteg panaszt hallok mostanában...

A mostani turnén ismét Vörös Attila gitározik. Mennyire illeszkedett be a Satyriconba Attila?

Nagyon jól. Tudod, elég válogatósak vagyunk, amikor a turnézenészeket kiválogatjuk, és most úgy tűnik, ismét találtunk egy minden szempontból megfelelő gitárost. Nem elég, ha valaki jó zenész, a megfelelő hozzáállásra, elhivatottságra is szükség van... Attila nagyszerű gitáros, aki remekül bedolgozta magát a csapatba. Noha más zenei háttérrel rendelkezik, mint mi, és fiatalabb is, maradéktalanul képviseli a színpadon a Satyricon szellemiségét. És persze az is fontos, hogy emberileg is megtaláljuk vele a hangot. Ráadásul folyamatosan egyre jobb és jobb is, szóval örülünk, hogy itt van velünk, és reméljük, így is marad most sokáig.

Szerinted nehéz amúgy együtt dolgozni veletek?

Hogy is mondjam... Szóval mindig is az volt a kiindulási pont, hogy a Satyricon magját két ember adja, Satyr és én. Ha nem így lenne, nem tudnánk művészi szempontból irányítani a folyamatokat, vagyis nem lennénk képesek megfelelően működni. A koncertezéshez persze szükség van további zenészekhez is, így magunk köré építettünk egy komplett csapatot. Mi a magunk részéről mindig társként kezeltük ennek a csapatnak a tagjait, amennyiben méltónak bizonyultak erre a teljesítményük révén, de az említett zenekari mag zárt, oda senkinek sincs bejárása. Konkrétabban: a dalszerzésbe senkit sem veszünk be, mert ez a zenekar egyszerűen így működik. A többiek a koncertbanda tagjai, és az a szerepük, hogy a koncerteken a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák. Amennyiben ez a kapcsolat nem bizonyul kellően gyümölcsözőnek, általában véget vetünk neki, mert ez a jó megoldás. De azért szerintem annyira nem nehéz kijönni velünk, hiszen nem olyan nagy azért a fluktuáció. Steinar Gundersen például lassan húsz éve gitározik a turnéinkon...

A kettőtök dinamikája mennyiben változott Satyrral az említett zenekari magon belül?

A korai években kitapasztaltuk és megértettük, hogy eltérő a szerepünk a csapatban – ennek köszönhető, hogy ma is közösen dolgozunk. Nyilvánvalóan Satyr a zenekar mögött álló agytröszt, aki a színpadon is demonstrálja mindezt frontemberként, én pedig mindenben segítem. És ahogy évről évre jobban megértem, merre is tart Satyr, illetve mit is jelent mindez, úgy lesz hatékonyabb és hatékonyabb az együttműködésünk. Mivel az irány minden lemezen más és más, van is lehetőségünk fejleszteni mindezt. Vagyis az én feladatom elsősorban az, hogy kövessem az útján. Őszintén úgy gondolom, hogy az utóbbi tizenegynéhány évben egyre elkötelezettebben csináltam mindezt.

Satyr ma már elsősorban közismerten a borvállalkozásából él, ráadásul akadtak elég komoly egészségügyi problémái is az utóbbi években. Úgy gondolom, számos rajongóban felmerült már a gondolat a fentiek fényében, hogy a Satyricon sem működik majd örökké. Szerinted mennyi van még bennetek?

Ezzel kapcsolatban csak a személyes érzéseimről tudok beszélni, és én határozottan azt gondolom: még van bennünk zene. Vagyis szerintem megyünk tovább, és készítjük a további albumokat, de semmit sem veszünk magától értetődőnek. Azt pedig már rég eldöntöttük: azért soha nem fogjuk működtetni a bandát, mert esetleg valamelyikünk számára nincs más alternatíva. Szóval az örökkévalóságig történő létezés valóban nem cél. Ameddig szeretnénk folytatni, addig csinálni fogjuk. De mint mondtam, nem tekintünk semmire sem adottságként, főleg, hogy mindketten rengeteget dolgoztunk annak érdekében, hogy zeneileg, illetve egyéb tekintetben is eljussunk oda, ahol most tartunk. Sikerült természetesen fejlődnünk, és eközben nemcsak a zenekar szellemiségét, hanem a motivációnkat is megőriztük. Biztosan elérkezik majd a nap, amikor a befejezés lesz majd a legmegfelelőbb döntés, de most még nem tartunk ott. Főleg, hogy a Deep Calleth Upon Deep lemezzel most nagyon elégedettek vagyunk. Satyr általad is említett egészségügyi problémái miatt nagyon nehéz volt számunkra az utóbbi pár év, de most rendkívül jó a hangulat a csapatban, és eltökéltek vagyunk a folytatást illetően. Ami természetesen továbbra is mindig másmilyen lesz. Ameddig van mit mondanunk, folytatni fogjuk.

Neked van esetleg olyan mellékvágányod, mint Satyrnak a bor?

Abban a léptékben semmi. A másik zenekarom, a 1349 kapcsán volt egy sörös projektünk, ezzel szívesen foglalkoztam, és az eredmények is kedvezőnek bizonyultak, de számomra a zene az elsődleges. Tehát a zenei munkák azok, amik igazán számítanak nekem, és minden döntésemmel azon vagyok, hogy ez továbbra is így legyen.

Új 1349-lemez mikor lesz?

Már megkezdtük rajta a munkát, és idén valószínűleg fel is vesszük. Az eddig elkészült dalok fantasztikusan szólnak, de jelenleg nem nagyon tudok ezzel foglalkozni, hiszen elszólít a Satyricon.

Már csak egy kérdés a végére: a Jonas Åkerlund-féle Lords Of Chaos filmet meg fogod nézni?

(nevet) Nem, biztosan nem. Egyáltalán nem érdekel.

A Satyricon március 20-án a Dürer Kertben koncertezik. Részletek itt.