Számomra mindenképpen a vasárnap ígérkezett legerősebbnek az idei Sziget napjai közül. Nem elég, hogy két nagy favoritom, a német Brainstorm és a brit Saxon is fellépett aznap, de még a szülinapomat is velük ünnepelhettem. A tortán a gyertyát a Saxon legendás énekesével, Biff Byforddal készített interjú jelentette.
Szia Biff! Duplán nagy öröm számomra, hogy itt ülhetek most veled! Egyrészt régóta szeretem a muzsikátokat, másrészt a szülinapomat is ma ünneplem, tehát mondhatjuk, hogy te vagy az ajándék!
Komoly?! Na, akkor megünnepeljük, boldog szülinapot! Kérsz egy kis bort?
Köszi, az jólesne.
Jörg, tölts már nekünk egy kis bort! (Jörg neki fél deci bort tölt, tőlem viszont nem sajnálja) Nagyon vigyáz rám!
(Mosolyog Biff, majd elkezdjük a csevejt. Sokat nem teketóriázhatok, mögöttem ugyanis már sorban áll a többi médium, képviselteti magát például a Színes Bulvár Lap is!!!)
Tavaly sajnos le kellett mondanotok a szigetes fellépést, mert komoly baleseted volt! Teljesen meggyógyultál?
Igen, minden rendben, lezuhantam a színpadról és tropára ment a hátam. Annyira azért nem volt komoly, pár hét alatt rendbe jöttem.
Mi a helyzet dobos fronton? Úgy tudtam, ma már Nigel Glocker játszik a Saxonban, de amint látom még mindig Jörg Michael van itt veletek.
Jörgnek ez a mai a buli az utolsó fellépése velünk, így különleges az este mindannyiunk számára. Sajnáljuk, hogy visszamegy a Stratovariusba, de azért nem szomorkodunk nagyon, Nigel ugyanis régi jó cimbora, imádunk vele koncertezni. Egy nagyon dinamikus, erőteljes dobos, akire ráadásul a fiatal rajongók nagyon kíváncsiak is.
Ha jól tudom, neki is egészségügyi problémái voltak, azért lépett ki pár éve...
Neki is a hátával volt probléma, de vele nagyobb gondok voltak, így ki kellett hagynia egy kis időt. Szerencsére már teljesen rendbe jött, így 100%-osan számíthatunk rá.
Legutolsó lemezetek, a Lionheart nagyon jól sikerült, véleményem szerint vagy 10 éve nem írtatok ilyen jó lemezt. Milyen reakciókat kaptatok rá?
Köszönöm, én is nagyon elégedett vagyok vele! Szerencsére csak pozitív visszajelzést kaptunk, az embereknek nagyon bejött az, hogy visszatekintettünk a gyökereinkre, a legklasszikusabb lemezeinkre. Mindig is egy heavy banda voltunk, a 80-as években egyike a legnagyobbaknak és meg akartuk mutatni, hogy ez még mindig így van, semmit sem változtunk.
Azt hiszem, minden Saxon lemez más kicsit, mint az előzőek. Fontosnak tartjátok, hogy mindig legyen valami újdonság? Van egyébként előre kialakított koncepció, mikor stúdióztok?
Nincs kitalált koncepciónk, mikor leülünk dalokat írni, egyszerűen csak olyan nóták születnek, amik akkor épp kikívánkoznak belőlünk. Egyébként igen, fontosnak érzem, hogy mindig legyen valami kis újdonság, és szerencsére ez nem is esik nehezünkre, egyszerűen csak hat ránk mindenféle még mindig és így folyamatosan tudunk újítani. Ha megnézed az utolsó pár lemezünket, a Metalhead egy vérbeli metal anyag volt, sötét, kemény. Az utána következő Killing Ground sokkalta szellősebb, visszafogottabb volt és most a Lionhearttal ismét bekeményítettünk, de ezúttal a múltunkat is igyekeztünk megidézni.
Mi inspirál, mikor leülsz szövegeket írni?
Leginkább a mindennapi életben látottak, de szeretek sárkányokról meg mindenféle heavy metal dologról is írni. Ugyanakkor nagyon érdekel a történelem is, foglalkoztatnak ezek a témák, azt hiszem ez a Lionheart lemezből ez is elég világosan kitűnik.
Ha már itt tartunk, nem kerülhetem meg a kérdést: Milyen most angolnak lenni a londoni robbantások után, hogy éltétek meg, ami történt?
Én már hosszú évek óta Franciaországban élek, de azért a gyökereim, a múltam, nagyon sok minden köt Angliához, így eléggé kiakasztó, ami történt. Nem tudok semmilyen mentséget arra, igazolást ilyen tettekre.
Mi a helyzet egy új Saxon lemezzel, vannak már kész dalaitok?
Nem még nincsenek kész dalok, egyelőre alig van pár ötletünk, az új lemez még elég messze van, ezért sok mindent nem is tudok mondani róla.
Ennyi év után mi visz még előre, miért érzed úgy, hogy kell csinálnod még egy lemezt, még egy turnét?
Csak a rajongók, miattuk csinálunk mindent. Tőlük viszont annyi pozitív visszajelzést, energiát kapunk, hogy fel sem merül, hogy leálljunk. Ezt csak így érdemes csinálni.
És mivel tölti az idejét Biff Byford, amikor épp nem a Saxon ügyeit intézi?
Általában a családommal vagyok. Van két gyerekem és igyekszem minél több időt velük tölteni. Szerencsére mindketten totál benne vannak a metalban, megvan a közös nevező! (nevet) Csodálatos egyébként, mennyire időtálló ez a műfaj. A tizenéves srácaim is odavannak az AC/DC-ért, és te is itt vagy, pedig jóval a Saxon indulása után születtél.
Mielőtt elfelejtem: A Rock the Nations lemezen Elton John is zongorázott két nótában, az hogy jött össze?
Mikor vettük fel a lemezt, lenn volt a stúdióban Elton is meg még egy rakat másik banda. Épp a Party 'till We Puke nótát vettük fel, amikor kitaláltunk egy evő versenyt. Az volt a móka, hogy minél több, minél drágább kaját kellett elpusztítani. Szegény Elton nem tudta, hogy mi ingyen zabálunk, ő meg elfalatozott vagy 30.000. amerikai dollárt. (nevet) A végén már nagyon készen voltunk, amikor elkezdett játszani és ezt használtuk fel. Később a Northen Lady klipforgatására is elhívtuk – abban is játszik ugyanis – de nagyon sokáig nem tudta, hogy a Partyban is szerepel! (nevet)
Utolsó kérdés: Mit gondolsz, mi az élet értelme?
42.
Douglas Adams... A filmet is láttad?
Persze, jó kis film, de a könyv persze jobb, mint mindig. Na meg így utólag belegondolva az az angol TV sorozat is jobban tetszett. De azért tényleg nem rossz kis film, délutáni szórakozásnak kiváló!
