Shock!

A Scorpions elvileg 2010-ben kezdte meg karrierzáró turnéját, amely aztán olyannyira elhúzódott és átalakult, hogy most már elég régóta senki sem beszél a zenekarból búcsúról – de ez végső soron érthető is, hiszen az ötvenéves jubileum, amelynek kapcsán manapság koncerteznek, valóban sokkal szebben hangzik. Minden idők legsikeresebb német rockzenekara február 29-én ismét eljut Budapestre is, nekünk pedig ennek örömére – akárcsak tavaly – ismét jutott egy szűk negyedórás telefonbeszélgetés Matthias Jabsszal. A szólógitáros saját bevallása szerint az idei évvel sem állna le, viszont elmondta: nem is nagyon terveznek most már előre.

Matthias, hat éve jelentettétek be azt a bizonyos sokat emlegetett búcsúturnét. Szerinted mennyi van még bennetek?

Fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy soha többé nem fogjuk azt mondani egyetlen turnéra sem, hogy az lesz az utolsó, mint ahogy hat évvel ezelőtt tettük! (nevet) Pedig hidd el, hogy tényleg komolyan gondoltuk... Csak aztán valahogy senki sem akarta, hogy valóban az legyen az utolsó kör: sem a rajongók, sem a szervezők, sem az MTV Unplugged műsor producerei, sem pedig mi. Aztán jött a Return To Forever lemez, közben felmerült ez az ötvenéves jubileumi turné is... Így aztán most már igyekszünk is kerülni ezt az egész kérdést, hiszen a zenekar működik, hamarosan indul az újabb turnékör, és egészen év végéig úton is leszünk. Ezt azért mondom ennyire biztosra, mert már a dátumokat is gyakorlatilag végig ismerem. Viszont nyitott kérdés, mi következik 2017-ben, ugyanis a jövő évre nézve még nincsenek terveink. A legutóbbi lemez címe sem véletlenül lett Return To Forever: tényleg akármi jöhet...

Oké, akkor úgy kérdezem: te szeretnéd folytatni 2016 után is?

Talán igen. A kiadónk elénk tolt egy szerződéstervezetet, ami elvileg még két további lemezre szólna, de ezt még egyelőre nem írtuk alá, és nem is igazán vitattuk meg, mert most a turnéra koncentrálunk. Szóval hidd el, hogy nem vetítek, jelenleg még tényleg semmi sem dőlt el. Senki sem tudja, mi lesz jövőre.

Rendben, akkor nézzük a turnét! Változtattok-e valamit a programon például a tavalyihoz képest?

Igen, kisebb változások lesznek, de azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy a közönség a legnagyobb slágereket szeretné hallani a bulikon. Szóval lesz pár dal a Return To Foreverről is – a Going Out With A Bang például a koncerteken is nyitószám –, de a műsor azért alapvetően most is greatest hits lesz. Azt pedig szintén ki merem jelenteni, hogy soha korábban nem koncerteztünk még akkora színpadi produkcióval, mint most, pedig a Scorpions mindig is híres volt a látványos bulikról. Szóval most sem távozik majd senki elégedetlenül. Szerencsére azon kevés zenekar közé tartozunk, akik gyakorlatilag akárhol koncertezhetnek a világon, mindenütt kíváncsi ránk a közönség, ráadásul az utóbbi tíz évben átment a táborunk egy elég komoly fiatalításon is, az első tíz-húsz sorban már általában olyanokat látunk, akik nemhogy a zenekar korai éveiben nem éltek, de még a '80-as években, a legnépszerűbb korszakunkban sem! (nevet) Három generáció jár a koncertjeinkre, ami szerintem egyáltalán nem rossz egy ötvenéves csapattól...

Európában, Ázsiában, Dél-Amerikában gyakorlatilag mindig népszerűnek számítottatok, Észak-Amerika azonban sok hozzátok hasonló veterán zenekar számára kockázatos terepnek számít. Manapság hogy álltok odaát?

Szeptemberben és októberben koncerteztünk az Egyesült Államokban és Kanadában, és olyan jól mentek a bulik, hogy az igazat megvallva még én is meglepődtem. Megtöltöttük az arénákat gyakorlatilag mindenütt: New York, Toronto, Boston... Megyünk is vissza tavasszal megint, ezúttal inkább a déli államokba, lesz bulink Atlantában, St. Louisban, Las Vegasban pedig egy ötestés speciális sorozatot adunk majd. Tényleg akadtak nehezebb éveink Észak-Amerikában, és még az utóbbi években is az volt a helyzet, hogy inkább idősebb arcok jártak le a bulikra. Ez a mostani turné volt az első, ahol már éreztük: az Államokban is megtörtént az említett generációváltás. Nagyon rég nem láttunk annyi fiatalt az amerikai koncertjeinken, mint most.

Említetted a nagy produkciót. Különleges vendégeitek lesznek esetleg itt-ott, például Vegasban? Uli Roth, Michael Schenker...

Gondolkodtunk rajta, de aztán elvetettük az ötletet. Michael szintén sokat turnézik egy javarészt Scorpions-számokból álló műsorral, Uli meg tavaly adott ki egy ugyancsak Scorpions-dalokból álló különleges lemezt, amivel szintén koncertezik, szóval egyszerűen nem keresztezik egymást az útjaink. Mindenki baromi elfoglalt, és mindenkinek megvannak a maga saját tervei, így aztán elég nehéz lenne egybeterelni az embereket... De igazából nincs is ezzel semmi gond. Mindketten rendszeresen felbukkantak velünk itt-ott az évek során, a wackeni felvételen pedig meg is örökítettük a vendégszereplésüket, szóval úgy gondoltuk, most inkább hagyjuk ezt az egészet.

Michaelnek volt pár hete valami olyan nyilatkozata, hogy szívesen benne lenne egy turnéban, ahol a Lovedrive-ot készítő felállás játszana, tehát ő is ott lenne, meg te is. Van ennek szerinted bármi realitása, vagy simán csak mondott valamit?

Eleve nem hinném, hogy komolyan gondolta a dolgot, de még ha így lenne, akkor sem látnám sok értelmét egy efféle turnénak. És hogy őszinte legyek, szerintem az embereket sem igazán érdekli már ez az egész... Michael is csinálja a saját dolgát, meg mi is a miénket. Másrészt ugyan nem lőttünk fel utolsó dátumot, és nem is tervezünk ilyesmit, de az azért biztos, hogy nem fogunk örökké turnézni. Vagyis ez is szempont.

Mondtad, hogy még nem írtátok alá a kiadótok szerződéstervezetét két újabb lemezről, viszont érdekelne, vannak-e esetleg új dalötleteitek, illetve maradt-e még valami fiókban a '80-as évekből a Return To Forever után...

Nekem személy szerint vannak friss témáim, igen. Ami viszont a régebbi dolgokat illeti, ott bizony kiürült a páncélszekrény! (nevet) A legjobb ötleteket eleve felhasználtuk a tavalyi albumon, ami pedig azokon felül megmaradt, és ki lehetett adni, az kijött bónuszként az őszi újrakiadásokon. Nagyon örültünk, hogy végre ismét kiadhattuk ezt a nyolc lemezt ezekkel a felvételekkel, hiszen itt a jogok korábban a régi producerünknél, Dieter Dierksnél voltak, és mivel vele akadtak bizonyos vitáink, nem lehetett őket megjelentetni. Most viszont a speciális kiadásokon kijött minden régi demó meg befejezetlen anyag. Szóval semmi sincs már, üres a kosár. Ha lenne új lemez, azon már kizárólag új dalok szerepelhetnének.

Szerintem mindenesetre nagyon jól sült el ez a vegyes megoldás legutóbb. Így egy év távlatából azt kell mondanom, nagyon régóta nem szólt nálam annyit Scorpions-lemez, mint a tavalyi...

Igen, én is a mai napig elégedett vagyok az albummal, pedig ugye itt is teljesen más volt az eredeti terv, mint ami aztán kisült a dologból. Arról volt szó, hogy felveszünk megint pár régi nótát, amit annak idején nem fejeztünk be teljesen, aztán elkezdtek áradni az új témák is... Tök jó, hogy egy ilyen életteli, vidám, jó hangulatú lemez lett a vége. Ez sem rossz ilyen öreg fickóktól! (nevet)

Dieterrel egyébként rendeződtek a régi nézeteltérések?

Tudod, hogy van ez: minden nagyon rég történt már... Én személy szerint több mint húsz éve nem beszéltem Dieterrel, de azért nagyjából képben vagyok. Pár éve komoly szívproblémái voltak, így aztán visszavonult, a lemezekhez fűződő jogait meg eladta a BMG-nek. Ez az üzlet tette lehetővé az említett újrakiadásokat is. Függetlenül attól, hogy nem váltunk el egymástól jó szájízzel, Dieter szerepe elvitathatatlan a sikereinkben, fantasztikus munkát végzett azokon a régi albumokon. Viszont tíz lemez ugyanazzal az emberrel, ugyanabban a stúdióban bármilyen csapat esetében sok lenne, néha muszáj váltani. Márpedig mi jól váltottunk, hiszen a Crazy World, az első lemez, amit a Dieterrel való szakítás után készítettünk, a Scorpions valaha kiadott legsikeresebb albuma lett.

Ha már ezekről az újrakiadásokról beszélünk, muszáj rákérdeznem valamire: igazak-e azok a több évtizedes, az érintettek által is többször hangoztatott híresztelések, amelyek szerint a Love At First Stingen itt-ott tényleg Bobby Rondinellit és Jimmy Baint hallhatjuk?

Nem. Olyannyira nem, hogy most, az újrakiadásokhoz célirányosan kerestük is az ő sávjaikat, mert érdekes lett volna megmutatni őket a rajongóknak, viszont semmit sem találtunk. Tehát ezeket a sávokat már annak idején sem tartottuk meg.

Miért volt egyébként pontosan szükség akkor az ő szolgálataikra?

Herman Rarebell nagyon beteg volt, és nem tudott megfelelően játszani, amikor megkezdtük a stúdiózást Stockholmban, Francis Buchholzot pedig egy elég komoly ínhüvelygyulladás támadta meg, és emiatt ő sem igazán tudott akkor basszusgitározni. Mivel korábban turnéztunk a Rainbow-val, tudtuk, hogy Bobby baromi jó dobos, Jimmy pedig már nem is emlékszem, pontosan hogy került be a képbe. De mindössze hat hétről volt szó, és nem is igazán működött a dolog, így aztán nem is használtuk fel a stockholmi felvételeket. Mire elkezdtük a végleges stúdiómunkát, már Herman és Francis is készen állt a dologra.

Velük milyen ma a viszony? Főleg Francist kérdezem, hiszen Herman játszott veletek itt-ott az évek során...

Francisszel sajnos nem jó a kapcsolatunk, de ez elsősorban rajta múlt. Mindenki tudja, hogy üzleti és könyvelési nézeteltéréseink támadtak vele, de végső soron ő döntött úgy, hogy nem köt kompromisszumokat, és lelép, ráadásul mindezt pont a Crazy World után tette. Hogyan mehetsz szembe a zenekarral, miként dönthetsz a zenekar ellenében egy olyan sikersorozat után? Meg is romlott a viszonyunk vele rendesen akkor. Herman pedig szintén rossz döntést hozott 1995-ben, mert Monte Carlóban élve elhitte, hogy egymagában sikeresebb lehet, mint a teljes zenekar... De vele nincs harag, ráadásul rendszeresen találkozunk is, hiszen manapság Münchenben él, nekem meg ott működik egy gitárszaküzletem. Mostanában amúgy mindketten Michael zenekarában játsszák a Scorpions-dalokat...

A Scorpions február 29-én Budapesten, a Papp László Sportarénában koncertezik a Live Nation szervezésében. További részletek itt.