A finn heavy/doom rock-metal csapat idén jelentette meg Crimson c. új lemezét. A kezdetben meglehetősen fáradtnak tűnő, de aztán fokozatosan megvidámodó Ville Laihiala énekest az album keletkezésének körülményeiről, az idei tervekről és sok más egyébről kérdezgettem.
1998-ban jelent meg az előző lemezetek, a Frozen. Így utólag mi a véleményed az albumról?
Semmi gondom vele, jó lett. Egy-két apróbb zenei változást talán eszközölnénk rajta így utólag, de alapvetően nincs vele semmi baj. Egyébként én az összes Sentenced lemezt szeretem, szerintem egyiken sincs mit szégyellni, a nélkülem készült régieket is beleértve.
A Frozen megjelenése után európai turnéra mentetek az Iced Earth előzenekaraként. Milyen élményeitek vannak a túráról?
Jó volt nagyon. Emberileg is nagyon jól kijöttünk egymással, és a zenéjüket is szeretjük. Mondjuk ők alapvetően vidámabb fickók, mint mi, de jól elvoltunk együtt. Néhány kellemetlenség persze azért adódott, de ez nem velük volt összefüggésben. Csak a szokásos turné-kellemetlenségekre gondolok, szóval semmi komoly. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jól éreztük magunkat együtt.
A budapesti koncertre emlékszel?
Hááát... hogy őszinte legyek, nem nagyon. Ciki, mi?
Mikor álltatok neki az új daloknak?
Még az Iced Earth turné közben, a turnébuszban, meg aztán közvetlenül a turné után. Közben volt egy kis malőr, mert a dobosunk eltörte a lábát, így aztán egy darabig nem tudtunk próbálni. Aztán jöttek a nyári fesztiválok, és csak utána tudtunk visszamenni a próbaterembe. Nagyjából azt lehet mondani, hogy a turnét követő egy év alatt állt össze a teljes anyag.
Minden nótát felraktatok a lemezre?
Nem. 12 dalunk lett kész, ebből 11 jelenik meg a CD-n. De már van azóta két új nótánk is, szóval nem lazsálunk.
A Woodhouse stúdió helyett ezúttal a finnországi Finnvox-ban és Tico Tico-ban dolgoztatok. Miért döntöttetek a váltás mellett?
Ezúttal mást akartunk, mint amit a Woodhouse tudott volna nyújtani. Ez nem ellenük szól, mert nagyon jó munkát végeztek, de most egy súlyosabb, sötétebb hangzás kialakítása volt a cél, amit így jobban meg tudtunk valósítani. Először úgy volt, hogy mi magunk leszünk az album producerei, aztán amikor kiderült, hogy ez nem működik, akkor került a képbe Hiili, aki a HIM lemezét csinálta, és aki ott mestermunkát végzett szerintem. Nálunk is bevált a srác. Bátran hozzá mert nyúlni a hangzáshoz, alaposan besúlyosította a soundot, még a gitárok túlvezérlésétől sem ijedt meg. A Tico Tico mellett pedig az szólt, hogy egyrészt régről már ismertük a hangmérnök srácot, másrészt meg közel van a lakóhelyünkhöz, és nyugalom van, mindenféle külső nyomás nélkül kényelmesen lehet ott dolgozni.
Lehet, hogy nem értesz velem egyet, de mintha az album kisugárzása most pozitívabb lenne, mint általában a lemezeiteké. Mi erről a véleményed?
Hát ezzel én nem tudok egyetérteni. Illetve csak részben. A zene szerintem egyértelműen súlyosabb és keményebb lett, mint a Frozenen, nem is olyan dallamos. Talán a szövegek tekintetében van némi igazságod. Egyrészt most kevesebb a szuicid téma a szövegekben, másrészt meg személyesebb, bensőségesebb az egész, de a sötétebbik oldalról megközelítve a dolgokat. Sok helyen bukkan fel a szerelem témaköre is, de ugyanakkor rengeteg fekete humor és öngúny is van a sorok között. Persze ezt leginkább az érzi, aki személyesen is jól ismer minket. Szóval azt mondhatom, hogy most látszik egy kis fény az alagút végén, csak éppen ez az alagút kibaszott hosszú! (nevet)
Általában mi inspirálja ezeket a szövegeket?
Jó és rossz érzések, hangulatok, megérzések, ilyesmik. Nehéz erről beszélni, mert a nóták zöme kb. 1 éve íródott, és már nekünk is távoli az akkori lelkiállapot.
Más téma. Turné lesz?
Persze. Először Finnországban lesz majd pár bulink, főzenekarként fogunk játszani. A lemez egyből a finn eladási listák élére ugrott, mi is alaposan meglepődtünk. De legalább lesznek a koncertjeinken, legalábbis a nagy érdeklődés erre utal. Márciusban egy New York-i fesztiválfellépésünk lesz, nyáron meg jön a Dynamo és a Wacken. Nyár végétől amerikai turnéra megyünk az Iced Earth-ékkel, és valamikor év vége felé lesz a rendes európai körút, ahol főzenekarként fogunk játszani.
Koncertezni vagy stúdiózni szerettek jobban?
Koncertezni, egyértelműen. A stúdió maga a Pokol. (nevet)
Gondolom, akkor a fesztiválokat is szeretitek, nem?
Naná, az nagyon király! Este hét-nyolc körül a legjobb játszani, amikor már mindenki be van nyomva, de még nincs elfáradva. A részeg közönség a legjobb! (nevet) Őszintén sajnálom ilyenkor a headliner csapatokat, mert mire sorra kerülnek, már mindenki elájul, ők meg csak a buli után állhatnak neki a súlyosabb fokú alkoholizálásnak. Meg persze azért is jók a fesztiválok, mert egy csomó zenészhaverral lehet összefutni, akikkel amúgy nem nagyon tudna találkozni az ember.
Finnországban ismert bandának számítotok?
Szerintem igen, főleg, hogy az új lemez egyből az itteni listák éléről startolt. Egyébként Finnországban úgy általában egyre jobb a helyzet. Az emberek újra elkezdtek metal lemezeket venni, és a koncerteken is egyre többen vannak. Ez is egy újabb ok arra, hogy igyunk. (nevet)
Hol a legnépszerűbb a zenekar?
Finnországban és Németországban. De úgy általában el lehet mondani, hogy szerte a világon egyre több lemezünk fogy, minden album veri valamennyivel az előzőt.
Más finn zenekarokkal milyen a viszonyotok?
A Stratovarius-ékat jól ismerjük, ők jó haverjaink. Nem ők a legjobb barátaink persze, de jó srácok, haverság van. Jókat szoktunk dumálni, ha összefutunk. A Nightwish énekesnőjével is találkoztam már kétszer is, de nem nagyon volt időnk beszélgetni. Főleg finnországi fesztiválokon szoktunk finn zenekarokkal találkozni. Aztán akkor előkerülnek a sörök, és jöhet az ivászat...
Mit gondolsz, meddig lesz még Sentenced?
Gőzöm sincs. 4-5 évig még biztosan, de lehet, hogy tovább is. Amíg van belső motiváció. Ez az egész nálunk nem a pénzről szól, tehát anyagi okok miatt nem fogjuk abbahagyni. Addig csináljuk, amíg élvezzük. De attól rosszul lennék, ha évente kellene keserű pofával szarabbnál szarabb lemezeket kipréselni magunkból. Abból kösz, nem kérek. Inkább a halál. (nevet)
