Shock!

A Therion esetében nem lehet közömbösségről beszélni - vagy tetszik a zenéjük, vagy nem. A klasszikus zenét a metallal keverő zenekar új, Secret Of The Runes c. anyagával ismét egy kicsit más irányba fordult. Persze nem kell gyökeres változásokról beszélni, inkább koncepcióját tekintve újítottak.

Amikor Pesten a Voivod előtt beszéltünk, azt mondtad még semmi ötleted nincs a következő lemezhez. Mikor kezdtek jönni az ötletek?

Ez egy kicsit furcsán alakult, mert akkor olyan 4-5 dalt megírtam már a következő Therion lemezhez, viszont az az ötlet, hogy valamiféle nordikus dolog legyen az egészből, úgy egy éve pattant ki a fejemből. Egy nap felkeltem és jött az ötlet, hogy ilyen nordikus dolgot szeretnék csinálni. Azokat a számokat, amiket annak idején megírtam, félretettem, közben szépen elkészültek a mostani album dalai. Még magam számára is váratlan volt egy kicsit az egész.

Hogyan készültek most a dalok, először megírtad a komolyzenei részét, utána a metal témákat?

Általában egyszerre készül mindkettő. Hallom a fejemben a zenét, meg mindent. Korábban néha előfordult, hogy először a klasszikus részeket írtam meg, utána a metal témákat, de rendszerint egyszerre készül el mindkettő.

Van bónusz dal a lemezen?

Igen, a digipak változaton lesz két bónusz felvétel.

Milyen dalok?

Két régebbi feldolgozás, semmi új dolog. Két különböző tribute lemezhez felvettünk egy ABBA és egy Scorpions feldolgozást, mindkettő elég jól sikerült. A lemezkiadónknak, és persze nekünk is tetszik. Az a baj, hogy nem mindenki vesz meg mindenféle tribute lemezt, így nem ismerik ezeket a dalokat a srácok, és szerettük volna, ha hallják. Így kitaláltuk, hogy a hangzást egy kicsit átkeverjük, mert nem szólnak olyan jól, mint az új lemez, aztán bónuszként felrakjuk a cd-re.

Ezek szerint szeretted az ABBA-t gyerekkorodban?

Igen, Svédországban mindenki szerette őket! (nevet)

Nálunk is...

Hát igen, nagyon jó kis popzenekar voltak. De ha a mi verziónkat meghallják az emberek, biztos meglepődnek, teljesen úgy szól, mintha egy Therion dal lenne. Csak a szöveg miatt más mint egy saját nóta, zeneileg akár Therion is lehetne.

Amúgy szerinted fontos, hogy minden lemezen legyen valami bónusz?

Nem. Csak szerettük volna, hogy ezeket a nótákat megismerjék az emberek. "Normális" dalként nem tudtuk volna feltenni a cd-re, nyilván, mivel feldolgozások. Csupán azért kerültek fel a cd-re, hogy legyen egy kis többletértéke.

Szerinted a zenétek csak a fiatalokhoz szól? Mert pl. ma amikor hallgattam a cd-t, pont akkor jött az édesanyám és rögtön azt kérdezte, hogy "mi ez a jó zene"?

(nevet) Igen, mindenki ezt mondja nekünk: "a mamám szeret titeket"! (nevet) Ez egy érdekes dolog, emlékszem, mikor először hallottam, hogy a srácok szülei kedvelik a zenénket, egy kicsit zavarba jöttem, mert hát ugye mégis csak egy metal zenekar vagyunk! De aztán büszke lettem, hogy az idősebb generációnak is bejön a zenénk. Másrészt meg a mi zenénk a fiatal metalos srácokat egy kicsit megtanítja, hogy értékeljék a klasszikus zenét és az operát. Az idősebb generációnak pedig megmutatja, hogy milyen a fiatalok világa, a modern zene. Ez nagyszerű dolog!

Viszont az idősebb generáció egyelőre még nem megy el egy ilyen koncertre...

Hát ez igaz, nem éppen annak a csoportnak az életstílusa az ilyesmi. Néha ugyan előfordul, hogy egy-egy idősebb ember felbukkan a koncertjeinken, de nagyon ritkán. Amúgy szerintem tipikusan a fiatalok életéhez tartoznak a koncertek, az öregebbek inkább otthon maradnak. Sokan nem is vesznek lemezt, inkább kölcsönkérik, tudod, hogy van ez.

Milyen zenék voltak rád hatással az utóbbi egy évben?

Richard Wagner volt rám a legnagyobb hatással, erre az albumra meg különösen. Próbáltam egyensúlyban tartani ezt a zenei világot és a folkzenét, mert sok svéd folkzene is fellelhető a lemezen. Metal hatásokról nem igazán tudok beszámolni, a metal egy másik oldala az egésznek. Talán egy dalnál érezhető egy kis Iron Maiden hatás, de a legnagyobb hatás a klasszikus zenéből jött.

Ki játszott a hegedűn?

Ez alkalommal svéd zenészeket használtunk. Általában Németországban szoktunk dolgozni, de elég nehéz lett volna átültetni ezt az egész nordikus hangulatot egy német ipari városba, ahol csak gyárakat látsz az ablakokból. Ezért döntöttünk úgy, hogy Svédországban vesszük fel a lemezt, ráadásul most néhány szöveg is svédül íródott, és persze a klasszikus zenészek, a hegedűsök, stb. is svédek. A szólóhegedűs a gitárosunk, Kristian ex-barátnője volt.

Szövegileg milyen az új lemez? Annyit tudok, hogy valamiféle északi mitológián alapszik...

Igen, ráadásul konceptlemez, és ez az első konceptlemezünk egyben. Az északi mitológia központi témáján alapszik, az Yggrasil nevű világfáról szól. Ha megnézed a frontborítót, azon kilenc különböző világ látható, mi mindegyikhez választottunk egy-egy rúnát. A koncepció az volt, hogy minden világnak külön dalt írtunk, a kettestől a tízes dalig minden tétel egy-egy világé. Ezen kívül van a lemezen egy előszó és egy utószó. Az előszó, a Ginnungagap a teremtés előtti ürességről szól, a puszta űrről, amikor a tűz és a jég egyesült, felrobbant és megteremtődött a világmindenség. Ez valami olyasmi, mint egy hatalmas összeütközés. A szövege arról szól, hogy az első óriást, Ymert lemészárolták és az első istenek megalkották a véréből a tengereket, a testéből pedig a földrészeket. Az utószó - amelynek a címe a Secret Of The Runes - pedig valamiféle kivonata az egésznek. Arról szól, mikor Odin az Yggrasilon, a világfán csüngött. Keresztülutazott az egész világon, hogy megkapja a tudást ami rúnáké. Erről szól a szöveg. Tulajdonképpen az a cím, hogy Secret Of The Runes elég érdekes dolog, mert maga a rúna szó azt jelenti, hogy titok. Így a címet akár úgy is lehet értelmezni, hogy a titkok titka. A rúnákban nem az a legnagyszerűbb dolog, hogy egy nagyon ősi írásfajta - mert az emberekben az él ezzel kapcsolatban, hogy északon az ősidőkben annak idején fába vésték a rúnákat -, hanem mielőtt még írásjelek lettek volna, kizárólag mágikus szimbólumként használták őket. És csak sokkal-sokkal később kezdték írásra használni. Amikor ez széles körben elterjedt, egyre inkább elfelejtették az emberek az ősi mágikus tartalmát. Mikor a kereszténység ellepett minket évszázadokkal ezelőtt, a régi keresztények eltöröltek mindent, amit csak tudtak az ősi pogány hagyományainkból. Az a hatalmas tudás, a bölcsesség, ami a múltban a rúnákhoz tartozott feledésbe merült, és szép lassan minden bölcsesség a rúnák titkává vált. Csak néhány rúna-mágus és sámán őrizte meg ezeket a dolgokat máig. Ma már persze jó néhány könyvet lehet találni erről a témáról. Évszázadokkal ezelőtt - vagyis úgy száz és ezer éves időtartamban - ez az egész tudás elég underground szinten mozgott.

Ez nagyon érdekes...

Igen, az. Az az érdekes, hogy cirka 2-3 évvel ezelőttig nem igazán érdekelt az egész északi mitológia, akkoriban kezdtem csak érdekelődni ez után, majd meglátogattam néhány kultikus helyet, meg ilyesmi. Nagyon magával ragadó ez a hagyomány. Az iskolában tanultunk néhány alapvető dolgot erről, mivel hozzátartozik az ország történelméhez, de túl mélyen nem mentünk bele a témába.

Mit gondolsz a Bibliában olvasható teremtésről?

Ha úgy nézzük, akkor az északi hagyományok közelebb állnak ahhoz amit a tudósok mondanak, mint ami a Bibliában olvasható. Pl. a Biblia szerint a világ kb. 5000 évvel ezelőtt keletkezett, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Az északi hagyomány szerint ahogy a két elem, a tűz és a jég egy nagy csattanással összeolvadt, sokkal közelebb áll ahhoz, ami a mai tudósok a világ keletkezéséről leírtak. Ahogy maga a Föld létrejött az óriás részeiből, az természetesen nem túl tudományos, de az embereknek tetszik. Egyébként nem igazán érdekel a Biblia. Az egész egy későn kialakult vallás, túl új, és nem is igazán érdekes. Ráadásul egy rakás buta keresztény ember gonosz dolgokat képes művelni. Erre nagyon jó ellenpélda az északi mitológia, mert mielőtt a kereszténység elterjedt volna nálunk, a régi pogány időkben a nőknek egyenlő jogaik voltak a férfiakéval. Ha ezt megnézzük a kereszténységben, ott az van, hogy a nők többé-kevésbé a férfiak rabszolgái. Aztán évszázadokba telt, hogy a nők ugyanazokat a jogokat visszakapják itt Svédországban, mint amelyek a múltban megillették őket.

Térjünk vissza a zenére. Mik az elvárásaid az új lemezzel kapcsolatban?

Tudom, hogy a rajongóink nagyon nyitottak mindenre, mert egy csomó minden megváltozott nálunk albumról-albumra. Attól nem igazán tartok, hogy nem fogják szeretni a lemezt. Másrészt meg szerintem nagyon jól sikerült ez az anyag, elég nehéz versenyezni vele. Az eddigi visszajelzések is rendkívül pozitívak voltak, ami meg is lepett, de persze nagyon örülök neki. A kritikák is mind nagyon-nagyon kedvezőek. Szóval elég nagy elvárásaim vannak most. Az új lemez sokkal keményebb, mint az utolsó néhány, a dalokat pedig óriási érzés élőben játszani, szóval nagyon várom már a turnét, hogy élőben be tudjuk mutatni a számokat. Persze vannak olyan emberek, akik... hogy is mondjam, inkább a régebbi stílusunkat kedvelik, annak ellenére, hogy a mai zenénk elég távol áll már az akkori dolgainktól. Ennek ellenére mégis valahogy egy kicsit felsejlik benne a régi világ, jobban, mint az előző két lemezben. Igazából annak idején azt vártam, hogy azoknak, akik a régi dolgainkat szerették a Vovin és a Theli nem fog tetszeni, mert lágyabbak, de végül azokat is érdekesnek találták.

Mikor indul a turné?

Október végén, Dél-Amerikában. Brazíliában lesz az első állomás október 24-én.

Nálunk is játszotok majd...

Igen. Dél-Amerika után Mexikó jön, majd Európába megyünk. Természetesen Magyarországra is, Budapest az egyik legjobb város, ahol játszani szoktunk. A turné egyik legjobb koncertje ott zajlik. Minden turnénkon játszani fogunk Budapesten, fantasztikus nálatok a közönség!

Hoztok valamiféle különleges showt is?

Most tartunk a megbeszélések közepén, hogy milyen látvány lesz a turnén, szóval még nem igazán tudom mit viszünk magunkkal. Jelen pillanatban az interjúkkal vagyok elfoglalva, már túl vagyok vagy 100-on, de a hét végefelé már biztos lesz róla szó, hogy milyen dalokat fogunk játszani, és milyen lesz az egész koncert. Az biztos, hogy az előzőekhez képest másmilyen lesz. Van néhány új tag a kórusban, de az alapvető dolgok ugyanazok lesznek, hattagú a kórus, és a hangzás keményebb lesz élőben, mint ami a lemezen hallható - mint mindig. De valami még lesz a színpadon az biztos.

A stúdiómunkáról mesélnél még valamit azon kívül, hogy Svédországban dolgoztatok?

Mindenki svéd volt, az asszisztensek is, és egy saját stúdiót építettünk fel, fél év alatt. A költségvetés arra ment el, hogy felépítettük ezt a stúdiót hat hónap alatt, utána két hónap alatt fel is vettük a lemezt. Ez így együtt nyolchónapnyi munkát takart. Saját magunk végeztük a produceri munkát, és saját magunk rögzítettünk mindent. Nem volt klasszikus zenei karmesterünk, ezért azt is én csináltam. Szóval ez egy igazi hand-made album.

Nem volt ez túl sok munka így együtt?

De, rengeteg munkával járt, viszont nagyon elégedett vagyok vele. Ettől ráadásul egy rendkívül személyes is a lemez, mert nem volt producerünk, mi döntöttünk minden dologról, hogy milyen legyen a hangzás, meg minden. Szerintem ez a "leg-Therionosabb" lemez eddig, mert mi csináltunk mindent. Egy producer mindig belerakja a saját gondolatait az adott anyagba. Minden külső produceres anyagnál észre lehet venni a producer ízlését, valahogy mindig rajta hagyja az ujjlenyomatát a dalokon. Ez az első lemez, ahol csak a Therion zenészei határoztak mindenről. Régebben volt egy csomó tagcsere a zenekarban, és ez volt a második alkalom, hogy ugyanaz a felállás készítsen egy lemezt, és a tagok is sokkal biztosabbnak érezték a helyüket a csapatban. Csináltunk már így együtt egy jó lemezt, és tudtam, hogy sikeres lesz a mostani munka is. Bíztam mindenkiben. Ráadásul mindenki szabad kezet kapott, például a dobos azt játszott, amit csak szeretett volna.

Mai fejjel mit gondolsz a Deggialról?

A második legjobb lemez, amit valaha készítettünk! (nevet) Nagyon szeretem a Deggialt is, bár egy kicsit nehezebben emészthető lemez a többinél. Rendszerint vannak slágereink, mint a To Mega Therion, Cults Of The Shadow, Birth Of Venus Illegitima, Wine Of Alugah, The Rise Of Sodom And Gomorrah, egy csomó sláger, amelyekkel könnyű azonosulni, mert fogósak. A Deggialnál másképp dolgoztunk, inkább a hangulatos, érdekes, furcsa felépítésű dalokra koncentráltunk, amelyek szomorúak és depresszívek időnként. Szóval az egy nehéz album. Én személy szerint nagyon szeretem. Tudom hogy sokaknak idő kellett ahhoz, hogy igazán megkedveljék. Néhányan mesélték, hogy pár hónap múlva, mikor újra elővették, akkor ért be náluk igazán.

Sok zenésztársad részt vesz rengeted különböző projektben. Neked nincsenek ilyen irányú vágyaid?

Jelen pillanatban nincsenek. Sokan akiknek zenekarjuk van, egy meghatározott stílusban zenélnek, pl. az Iron Maiden egy elég jellemző stílusban mozog. Meg van egy rakás kisebb zenekar, akiknek szintén sajátos a stílusuk, és ők nem tehetik meg, hogy mást játsszanak, mint heavy metalt, death metalt, black metalt vagy akármit. Viszont a Therion keverhet mindenfélét, heavy metalt, klasszikus zenét, operát, klasszikus metalt - sokan mondták, hogy ez klasszikus metal, mondjuk nem tudom pontosan mit értenek ezalatt - a hetvenes évek progresszív rockzenéjét, szóval rengeteg különböző dolgot, ezért nem lesz unalmas a zene. Ha részt vennék valami projektben, az csak akkor fordulhatna elő, ha a Theriont már nagyon megelégelném. Általában olyan zenét írok, amit szeretek hallgatni, és olyan lemezeket készítek, amilyeneket meg is vásárolnék. A zene stílusa nem igazán érdekel, csak a jó dalok. Az előfordulhat, hogy a jövőben csinálok valami szokatlan dolgot, lehet, hogy pont egy Therion lemezre, de lehet, hogy valami projektben. Jelen pillanatban nincsenek ilyen irányú terveim. A Therionnal amúgy is rengeteg munkám van.

Ki a kedvenc gitárosod?

Uli John Roth. A hetvenes években játszott a Scorpionsban.

Igen, tudom.

Ó, nagyszerű. A szólóalbumait is nagyon szeretem, meg a hetvenes évekbeli Scorpionst. Aztán mikor otthagyta őket, a zenekar egy nagy rakás szar lett. Néhány dal még rendben van, de sajnos hetvenes évek egyik legjobb hard rock zenekarából az egyik legrosszabb csapat lett. Amit a kilencvenes években csináltak az borzasztó, még rágondolni is rossz. Roth szólólemezei viszont csodálatosak. A Beyond The Astral Skies lemeze nagy hatással volt ránk, mikor a második lemezünkkel egy kicsit progresszívebb irányba akartunk fordulni.

Ha most egy feldolgozáslemezt kellene készítened, milyen dalokat választanál?

Ez nagyon nehéz kérdés... A Uriah Heeptől biztos lenne valami, ők is egy hatalmas csapat voltak a hetvenes években. Aztán talán néhány ismeretlen zenekartól, mert egy rakás olyan zenekar van, amelyek nem olyan ismertek, de remekek. Sok hetvenes évekbeli zenekar van, van például egy nagyon jó progresszív rockzenekar, akiket ma senki sem ismer. A nyolcvanas-kilencvenes évekből is vannak zenekarok, jó dalokkal, akiknek azonban a teljes lemezanyaguk már nem sikerült annyira. Vagy még csak lemezük sincs, mert nem volt rá lehetőségük, pl. van egy svéd zenekar, még nincs lemezük, de ha valaki kiadná őket, több ezer darabot el tudna adni belőle. Ha tőlük felvennénk egy feldolgozást, mindenki azt hinné, hogy az egy Therion dal, mert nem ismernék az eredetit.