Ha azt mondom metal és komolyzene, akkor legtöbbeteknek a Therion neve ugrik be először. A hajdanán jófajta hörgős death zenekarként indult svéd csapat utolsó pár albumán találta meg igazi önmagát. A mostanában a koncertekre kórust is magával cipelő Wagner-metal zenei főmágusa, Christofer Johnsson válaszolgatott türelmesen a pesti buli előtt kérdéseimre.
Sokaknak a Theli a kedvenc Therion albumuk. Te mit szólsz ehhez?
Ezzel még nem találkoztam, talán csak itt van ez így, nem tudom, Németországban nem, az biztos. Meglepő, hogy mindenhol más a kedvenc album. Néhány helyen, ahol nagyobb a metalközönség, ott igaz, hogy a Thelit jobban szeretik, Németországban pedig, ahol a gótikus mezőnyben van nagyobb táborunk, ott inkább az új albumot vagy a Vovint kedvelik. A Vovin például sokkal jobban fogyott, mint a Theli.
Neked melyik a kedvenced?
Az új. Mindig az, amelyik kijön. Szerintem az új lemezek mindig jobbnak kell lennie az előzőnél, különben nem jelennének meg. De ez csak az én véleményem. Az embereknek meg más és más az ízlésük, ha például inkább a death metalt szereti valaki, akkor biztos a Thelit fogja hallgatni, mert azon több a durva nóta, sokkal zajosabb. Viszont az átlag heavy metal rajongó nem a death felől érkezik, hanem inkább az Iron Maiden, Accept, Saxon vonalról, ők meg nem a Thelit fogják választani, hanem az újat, mert azon több a heavy metal elem. Az új lemezből szintén többet adtunk el, mint a Vovinból. Az eladási számokkal annyira nem foglalkozunk, viszont kiválóan megmutatja, hogy most már sokkal több rajongó jön el a koncertjeinkre. Mondjuk a rajongók velünk tartanak a kezdetek óta, mikor még death metal zenekar voltunk.
Az eddigi albumokon számodra melyek a legfontosabb zenei részek?
Nem fontosabb egyik a másiknál. Ha összehasonlítod más zenekarokkal akik klasszikus zenét kevernek metallal, mások általában először veszik a metalt és hozzáadnak egy kevés klasszikus részt. Én nem így dolgozom. Vegyünk egy dalt a Flash Of The Godsot és az ellentétét, mondjuk a Via Nocturnát és a The Flight..-ot, ahol először inkább klasszikus a dal és csak utána metal. A legtöbb esetben egyszerre írom meg az egész nótát, szóval egyik része sem fontosabb a másiknál, az egész dal egyformán fontos. Az egyetlen dolog ami lényeges számomra, hogy szeressem az adott nótát. Bármi lehetséges. Csak dalokat írok, de nem úgy, hogy leülök, és akkor most egy ilyen rész után egy olyan következik. Szeretem megcsinálni, szeretem felvenni és megjelentetni.
Metalzenekarnak tartjátok magatokat vagy ez inkább már komolyzene rockosítva?
Mindenfélének. Néhány dal nyilvánvalóan metal, némelyik meg egyáltalán nem az. Számomra azonban magától értetődik, hogy metal az, amit csinálunk. Felfedezhetsz azonban benne a 70-es évek szimfonikus rockzenéjéből dolgokat vagy progresszivitást, heavy metalt, az egész egy jó kis keveréke mindennek. Szerintem ez több, mintha egy átlagos zenekar lennénk, mert az ilyeneknek állandó tagjaik vannak, nálunk viszont nincsenek szabályok csak tapasztalat, ha meghallgatod az első lemezt, akkor egy hamisítatlan death metal zenekart hallasz, amit viszont most csinálunk azt egy death bandában sosem hallanád. Az eddigi 9 lemezünkön rengeteg különböző stílust lehet felfedezni. Szerintem ez a jövő, minél változatosabb stílusban kell zenélni.
Koncerteken mi a legfontosabb számodra?
Igazán jól elölteni azt az időt. Ha koncertezünk azt hihetik, hogy az nem túl nagy szórakozás nekünk, de mi nagyon élvezzük. A színpadon sokat adunk magunkból, megpróbáljuk jól érezni magunkat a közönséggel együtt.
Hogy tetszik neked a szimfonikus Metallica?
Nagyon tökéletes és kifogástalan, de igen unalmas. Olyan az egész mint egy hollywood-i filmzene. Nincs benne semmi különös, semmi bátor húzás, olyan szokásos az egész. Persze némelyik dal remek, de nem azért mert klasszikus zenei körítés van mellette, hanem mert az eredeti Metallica szám ilyen jó.
Fontosak számodra a mítoszok, a vallásos történetek?
Igen, elég sok ilyen dalszövegünk van, a különbség a többi hasonló szövegtől az, hogy intellektuálisan próbáljuk megírni ezeket. Jómagam már nem írok szövegeket, mert akad egy csomó más dolgom, de aki írja az egyik legjobb barátom. Erről a témakörről több száz könyve van otthon. Ha elfogy az ihlete, csak leemel egy könyvet a polcról. (nevet)
Olvastam, hogy a mostani zenészek stabilak a zenekarban. Esetleg a következő album zenei részébe is lesz beleszólásuk?
Persze, miért ne? Bár azt hiszem egyikük sem írt még komolyzenét. Talán közreműködnek majd néhány kisebb résznél, nem tudom igazából, de nyitott vagyok mindenre. Ha a múltat nézzük, akkor az összes régi albumhoz, az egész Vovinhoz, tulajdonképpen a legelsőtől kezdve a többi zenekari tag is írt dolgokat. Nincs olyan szabály, hogy én írok mindent.
Nem érzed úgy, hogy egyszerűsödtek a zenei témák a riffek, a Deggialon?
De, egyszerűbbek, ez az, ami tetszik benne, vegyük például a Princess...t, ez a legegyszerűbb az egyik legismertebb nóta, és egyike a kedvenceimnek. A monotonitás ad egy különleges érzést, mint ahogy a sámánok dobolása is csak egy ütemet ismételget végtelenül, és pont ez az, amit mindenki szeret benne, ettől esik transzba az ember. Ha fognál egy Dream Theateres gitárriffet és valami klasszikus betétet mellé, az teljesen élvezhetetlen lenne, senki nem tudná meghallgatni a lemezt. Kivéve talán egy-két gitárost. Vagy vegyük például az AC/DC-t, amely egy óriási banda annak ellenére, hogy egyszerű zenét játszanak, vagy a Black Sabbath-ot, amely sosem játszott komplikált riffeket, vagy mondhatnám akár a Deep Purple-t is. A legjobb dalok mind egyszerűek és fogósak, és sokkal nehezebb 3 akkordból jó számot írni, mint tízből.
Számodra ez a lemez különálló dalok gyűjteménye vagy szorosan összekapcsolódnak a tételek?
Különállóak, bár az elején még koncept albumban gondolkodtunk. Néhány dal valamelyest kapcsolódik egymáshoz, egy kicsit közelebbiek szövegileg, mint az előző albumokon, de igazából nem szándékosan összefüggőek.
Mi a következő lépés zeneileg?
Az új lemezhez még nincs semmi ötletem, azt sem tudom, mikor jön ki. Majd ha hallok egy dalt belül, akkor felveszem magnóra valahogy vagy ha egy démon a fülembe énekel, akkor leülök, fogom a gitárt vagy a billentyűkön megpróbálom megragadni, de még ezzel a lemezzel vagyunk elfoglalva. Játszunk egy-két fesztiválon, nyáron pedig pihenünk. Eddig a nyarakat fesztiválokon töltöttük, most megpróbálunk kicsit lazítani, csak figyelni a dolgokat. Már 9 lemez van a hátam mögött. Igaz, hogy nem vagyunk még öregek, de már közel vagyunk a harminchoz, és már nem tudunk minden évben egy új albumot kiadni és keményen megturnéztatni. Fontos, hogy távol a zenei dolgoktól, normális életünk is legyen. Régen voltuk olyan hülyék, hogy a nyaralás közben is képesek voltunk a dobossal bemenni a stúdióba, de most már inkább csak olvasgatni szeretnék, elmenni valahova, ilyesmit.
Hallottad Hansi projectjének albumát a Demons & Wizardsot? Tetszett?
Csak egy számot, a menedzser mutatta meg, szóval nincs igazán véleményem, mert nem hallottam végig, de úgy hallottam tetszik az embereknek.
