Shock!

Tavaly óta már csak a kiadásra várt Kátai Tamás legújabb, Thy Catafalque név alatt a napokban végre megjelenő munkája, Sgùrr címmel. A várakozásokat számos téren tökéletesen beteljesítő, bizonyos pontokon pedig látványosan semmibe vevő album minden bizonnyal tovább növeli Tamás már ma sem szerény ázsióját az undergroundban. Az Edinburgh-be átköltözött makói zenész szerencsére megmaradt annak a zene irányába roppant alázatos, jó humorú embernek, akinek megismertük, az új lemezzel indító beszélgetésünkbe így a Commodore 64, a mindenféle tárgyú kalandozások és a futballhuligánok mellé az Ossian is lazán belefért.

A Sgùrr elődje, a Rengeteg megjelenése óta négy év telt el. Mennyiben érezted fordulópontnak az új albumot a TC történetében?

A Tűnő idő tárlattal volt egy nagy minőségbeli fordulópont és ott váltottunk magyarra is. A Róka hasa rádió a tiszta ének és a teljesen új felvételi technika miatt volt fontos, és ugye akkor kerültünk ki a nemzetközi színtérre a cseh kiadó miatt, és az volt az első album, amit már nem Magyarországon raktam össze. A Rengeteg pedig a Season Of Mist miatt volt hatalmas lépés. Ezekhez mérten az új albumot nem érzem fordulópontnak, legalábbis egyelőre nem tűnik annak.

A kiadással kapcsolatos késlekedés miatt szinte már távlatból láthatod a most megjelenő lemezt. Visszahallgatva milyen érzéseket ébreszt benned?

Nem hallgattam vissza még. Dalokat igen, amikor kihoztak egyet-egyet a megjelenés előtt: az Alföldi kozmoszt és a Jurát. Mindig van bennem szorongás az elkészült munkáim után, nem szívesen hallgatom újra őket, és az megkönnyebbülés volt, hogy ez a két dal nagyjából rendben van.

Valóban egy komplett, felvett anyagot kukáztál a jelenlegi előtt?

Bizonyos értelemben. Nem töröltem le, nem veszett el, nincs dráma, csak úgy gondoltam, hogy nem elég erős és félretettem; újrakezdtem a munkát. Ezt az újat sem éreztem annyira nagyszerűnek, de ez volt bennem, ezzel szembe kellett néznem. Rajtam múlt, hogy megmutatom, vagy eldugom-e ezt is. Aztán arra gondoltam, hogy nem élet-halál kérdése ez. Játék csak.

Két meghatározó torok távozott a „produkciós csapatból" a Rengeteg óta. Hogyan gondolkodtál az ének szerepéről ezek után?

Attila elment, Ágival kapcsolatban azonban annyi történt, hogy most olyan dalok készültek, amik nem feltétlenül igényelték az ő törékeny hangját, ezt a finom kismadár-hangot. Attila nagyon erősen meghatározta az utolsó két album karakterét és azzal, hogy ez a fontos tényező kiesett az egyenletből, újra kellett gondolnom, hogy merre tovább. Viszont eleve nem is akartam a Rengeteg könnyebben megfogható vonalát tovább vinni most, kicsit több kalandot szerettem volna megint és ehhez illik a ritka vokál-koncepció. Egyébként sem volt a TC sosem egy refrén-központú zene, klasszikus értelemben vett refrén talán egy dalban van összesen az egész éleműben.

Mennyiben értesz velem egyet abban, hogy a Sgùrr sokkal inkább a Róka hasa... utáni logikus lépés lett volna?

Erre nem gondoltam, de utólag talán ilyet is lehet mondani. Vagyishogy inkább azt gondolom, hogy a Rengetegen elvittem ezt a Rókán elindult, úgynevezett folk metalos dolgot addig, amíg még tolerálható volt. Én alapvetően nem szeretem ezt a stílust. A régi, '96 előtti, korai albumokat nagyon, az akkori Ulvert, a Falkenbach-ot, a Stormot, ezek hihetetlenül izgalmas dolgok voltak, aztán tréfa lett az egészből. Az még nem is folk volt, hanem beletették a zenébe a folklórt, a saját kultúrájukat, a local colourt és ez különbség. Hogy ott van például a VHK, és az első hangnál érzed, hogy az magyar. Még nincs semmi, csak dobütések, semmi ereszkedő dallamvonal, semmi pentaton, de benne van a hangokban. Nem a tetején, hanem a legmélyükben. Érezni lehet. Ha csak erőlködsz, azt is lehet érezni.

Mennyire volt tudatos most a dalstruktúrák és -hosszok megvariálása a Rengeteghez képest?

Ez is a kalandos hozzáállás eredménye. Miért ne lehetne egy dal 20 másodperc vagy 20 perc? Lehet akármit. Nem volt megtervezve konkrétan hogy milyen hosszúak legyenek a dalok vagy a lemez, így jött ki a lépés, nincsenek rögzített direktívák. A Rengetegen sem voltak, de ott a hagyományosabb szerkezetek domináltak. Ugyanakkor volt ott is két dal tíz perc felett, szóval azért annyira hagyományos az sem volt.

A mostani lemezfelvételre meghívott vendégek mennyire kaptak szabad kezet, jelenlétük mennyiben formálta a zenét?

Az Alföldi kozmoszban a hegedűtémákat Dimitrisre bíztam, aztán miután feljátszotta, szétszedtem és megint összeraktam a sávjait. A dal végén például az egyik hegedűmotívum van visszafelé lejátszva, kánonban, túlvisszhangosítva. Meg eleve nem is így lett volna, nem mindenhol azokra az alapokra játszott, mint ami a lemezen lett végül. A második részénél a felvétel után inkább írtam egy új gitártémát alá és úgy sokkal jobb is lett. A Keringőben szintén meg lett variálva az eredeti felvétel. Máshol nem igazán volt hely improvizációnak: az énekdallam adott volt a lemez végén, Zolcsi szövege is, a narráció az narráció, a nagybőgő sem tudott sokat eltérni a témától a Keringőben. Mindezekkel együtt a vendégek nagyon sokat hozzátettek a zenéhez, jóval szárazabb lett volna nélkülük a végeredmény. Szükségem van más zenészekre: a képességeim limitáltak, hajlamos vagyok az önismétlésre, kell a friss hang, a friss hangzás, az új impulzus.

A folytatást tekintve gondolkodsz-e a hangszeres spektrum kiszélesítésén, netán több külsős bevonásán?

Ez a módszer egyelőre működőképesnek bizonyul. Azóta már dolgoztam másokkal is, újabb ötleteken, más hangszerekkel, szaxofonnal, oboával, csellóval. Jó lenne például Dimitris-szel szorosabban együttműködni, de például majdnem két évig tartott újra elcsalni, hogy vegyünk fel még hegedűt. Az sajnos nem úgy van, hogy csettintek egyet és megjelenik az ajtóban egy kamarazenekar.

A nemrégiben bejelentett TC-újrakiadások kapcsán mennyire könnyen hajtottad igába a fejed? Milyen előzetes kikötésekkel éltél, mennyiben vettél részt a kiadványok megtervezésében?

Ódzkodtam az ötlettől, de a Blood Music makacs volt. Itt most a demóról és az első két albumról beszélünk. Tetszik nekik a régi TC, nem hagytak békén vele, úgyhogy végül belementem. Most sem vagyok biztos benne, hogy feltétlenül szükséges volt-e ez az egész, de a kiadót igazolja, hogy a vinyl box-set mind elment az előrendelés kezdete után egy nappal. Amúgy csak november 30-án jelenik meg. Az volt a megállapodásunk, hogy a vinyl a legfapadosabb lesz, amit csak meg lehet csinálni és hát tényleg elég lepukkant lett, szó se róla. Például a Microcosmos-t sikerült rápasszírozniuk egyetlen lemezre, ami nem kis teljesítmény, tekintve hogy majdnem 80 perces. Bele se merek gondolni, hogy az hogy fog szólni, de a gyár szerint csak egy kicsit halkabb lesz. A borító is sima fekete tasak, amire otthon nyomtatott matricák kerülnek a dalcímekkel és a legfontosabb adatokkal. Ez így szerintem a maximum, ennél többet semmiképpen nem érdemelt volna ebben a formátumban ez a három anyag. A tripla-CD ellenben szép lesz. Vinylnél vagány ez a DIY-módszer, CD-nél csak béna. A designban szabad kezet kaptam teljesen megint, én tervezhettem mindent.

A Blood Music jóvoltából újra mutatkozik némi mozgás a Gire körül. Létezik-e bármilyen aktuális terv a korábbi zenekaroddal kapcsolatban?

Kijön a 2007-es albumunk szintén november végén, együtt a TC-vel és más terv nincs. Nem tudunk zenélni együtt fizikai okok miatt, mint Gire. Balázs és Zolcsi is szerepel a Sgùrr-ön, a Rókán is szerepeltek, ezek megoldhatók. Zenekari szinten viszont sajnos nem működik, hogy ki itt van, ki ott, pedig szeretnénk.

A Season Of Mistnél a Rengeteggel debütáltál, és az új anyagot is ők gondozzák. Mennyire működőképes a közöttetek kialakult munkakapcsolat?

Hatalmas szerencsém van, hogy tetszik nekik, amit csinálok, és annak ellenére foglalkoznak vele, hogy nyilvánvalóan üzletileg nem különösebben éri meg nekik. Viszont a kiadó presztízse szempontjából az is fontos, hogy legyen náluk néhány hasonlóan különc, underground zenekar a nagy nevek mellett. Ezt személyesen is elmondták: tényleg szeretik és megengedhetik maguknak, ezért gondolom, hogy szerencsés helyzetben vagyok. És azért az, hogy ilyen cseppet sem olcsó formátumokban jelentetik meg a lemezt nagyon megtisztelő. Ilyen típusú digibook CD-t még senki nem kapott a Season Of Mistnél, ha jól tudom, és a vinylre is minta van vésve, a front pedig dombornyomásos. Ez is elég különleges, szóval nem mondhatom, hogy fukarkodtak volna. Amikor holtidő van, két lemez között, szinte nulla a kommunikáció. Most is az volt, hogy hónapokig nem tudtam, hogy mikor jelenik meg az album, még hozzávetőlegesen sem, ami elég bosszantó, viszont ha beindul a munka, akkor az profizmus, és a másik fél részéről is elvárják a precíz hozzáállást. Azt kell leadni, amit kérnek, úgy, ahogy kérik, akkor, amikor kell. Én ezt nagyon élvezem egyébként, én is így szeretek dolgozni, és szerencsére meg tudom oldani magam azt artworköt is, nem kell még nekem is másokat nyaggatnom, hogy haladjanak, ráadásul pontosan az lesz, amit eltervezek. Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon jól esett, hogy meghívtak az irodájuk átadójára Marseille-be, tök rendes volt mindenki, még a szállást is fizették, aztán két napot utána még ott csavaroghattam a városban úgy, hogy Gunnarnál, a promós embernél aludtam.

Mondhatjuk, hogy a sztereotípiák szintén alapvetően nem vagy metal arc, alkotás közben meghatározó módon mégis az jön belőled. Ezt mivel magyarázod?

Az első zenei élményeim számítógépes játékok zenéi voltak: ZX Spectrum, aztán Commodore 64. Az első kazettámon a Kraftwerk Die Mensch-Maschine lemeze volt, a másikon az első két Jean-Michel Jarre és ezeket, különösen a Kraftwerket nagyon szeretem még mindig, abszolút alap a számomra. Aztán a kis barátaimmal láttuk, hogy Szegeden lehet kapni a Stormwitch Magyarországon című kazettát 30 forintért, és poénból az egész társaság vett magának. Az váratlanul beütött mindenkinek, és onnantól kezdve elkezdett érdekelni a rockzene. Az első koncertem egy barátom heavy metal-zenekarának, a Primatornak a bulija volt, ami egy nagyon korrekt banda volt egyébként, minden részrehajlás nélkül. Tőle kaptam Metallica- és Iron Maiden-kazettákat. A második koncertem már egy hódmezővásárhelyi Ossian volt. Ez 1993 májusában történt, tehát még a klasszikus felállás idején. Ilyen nagy bandával mentünk Makóról, mint rockerek. Én még ott zöldfülűként eléggé feszengtem, de megvolt a buli, utána mentünk vissza a vonatállomásra. Útközben elszakadtunk négyen a többiektől és az egyik utcában valamelyikünk kiszúrta, hogy egy étterem előtt az Ossian mikrobusza áll. Mivel nekem akkor még rövid hajam volt, meg még kezdő szakadt rocker voltam, engem küldtek be megnézni, hogy valóban a zenekar fogyaszt-e bent. Ők voltak, úgyhogy az lett, hogy bementünk mind a négyen. Ott ültek szemben, vacsoráztak. Szegény Maróthy Zoltán kezében megállt a kanál, mikor meglátta a rajongókat. Aztán még oda is ólálkodtunk és nem zavartak el, de akkor éreztem, hogy ez már igen kínos. Tobola Csaba kérdezte, hogy éhesek vagyunk-e, és felajánlotta a maradékot, amit Nünüke nevű cimborám gondolkodás nélkül megevett. Aláírattuk velük a jegyünket, aztán nem tudom már, mi volt, de hihetetlen, mennyire tapintatlanul viselkedtünk, és hogy mennyire jól kezelték. De akkor még nem volt vége, mert a vasútállomáson már ott voltak a többiek, és mire odaértünk, ordibáltak, dobálták az üvegeket, felborogatták a kukákat, egyet fel is akartak gyújtani, ami nem csoda, mivel a csoportból többen lelkes futballszurkolók is voltak. Pár perc múlva megjelent a polgárőrség farkaskutyákkal, amitől nagy csend lett hirtelen, és elkezdtek igazoltatni. Persze engem legelőször, ott álltam vigyázzban, a polgárőr meg mustrálta a diákigazolványom, meg hogy hol lakom, meg anyám neve. Aztán a vonaton is ment a cirkusz, és akkor már azt gondoltam, hogy ez nekem nem hiányzik. Egy hónap múlva volt a Metallica az MTK-stadionban, onnan már egyedül jöttem haza. Rengeteg koncerten voltam azóta, de sosem éreztem igazából magaménak ezt a közösséget, nem tudtam kapcsolódni hozzá. Zeneileg igen, de szociálisan nem.

Hol és hogyan hallgatsz zenét, milyen formátumokat kedvelsz manapság?

Csak otthon szoktam zenét hallgatni. Régebben volt discmanem, aztán mp3-játszóm, de utazás közben már inkább szeretek kifelé figyelni, ráadásul zavar, hogy beleszól a zenébe a háttérzaj, vagy ha nem, akkor más is hallja, amit hallgatok. Autóm sincs, az is kiesik. Jobb otthon, nyugodtan. Teljes albumokat szoktam hallgatni, mp3, flac vagy CD, de most lehet, hogy rászokom a BBC Radio 3-re is. A BBC nagyon erős minőséget szolgáltat minden csatornáján.

A magyar Alföldről a skót Felföldre érkezve, néhány éve már az utóbbit tekintheted igazi otthonodnak. Hogyan olvadt össze benned ez a két világ?

Nem, hát azért az igazi otthonom mindig Makón lesz, akárhol élek. Megkaptam ugyan a brit állampolgárságot a magyar mellé, de attól még magyar vagyok. De szeretem mind a kettőt, az Alföldet, a Felföldet. A Földet.

Egyértelműen hallható, hogy zeneírásra elsősorban a természet inspirál, de még milyen egyéb hatásoknak engedsz e téren befolyást?

Most például egy olyan lemezen dolgozom, ami a város lüktetését hordozza.

Vinnél-e magaddal zenét, ha végleg egy hegyre költöznél?

Jaj, nem vagyok én valami hegyi remete, nehogy úgy jöjjön ez ki. De ha mégis ott kötnék ki hosszabb időre, nem hiszem, hogy vinnék magammal zenét. Mikor végigmentem a West Highland Way-en, akkor sem volt nálam semmilyen zenelejátszó eszköz, eszembe se jutott vinni, pedig egyedül voltam. Érezni akarom a föld dobbanását a lábam alatt, hallani a szél hangját, a fák hangját, a hegy hangját. A zene ezt próbálja megidézni. Minek az, ha ott van a valódi?

A Sgùrr anyaga tehát már hosszú ideje készen áll, mi zajlik jelenleg a műhelyben?

Van egy csomó minden, de inkább nem mondok semmit, mert tavaly is bemondtam, hogy kész van a lemez és aztán ma jelent meg. Az a biztos, ami biztos.

Másik komoly helyekről is elismertséget hozó „hobbid", a fotózás mennyire van most előtérben?

Itt van a gép most is mellettem, használtam is ma, de a zenére fókuszálok az utóbbi időben. Pontosabban nem is konkrétan a zenére, mert a promóció megy, ezzel telik el a szabadidőm, amíg elapad a hullám és visszatérhetek a hangszerek közé.

Zenei felhozatal szempontjából hogyan értékelnéd az idei évet?

Slayer. Meg napok óta csak a '78-as Beatricét hallgatom.

Egy hosszabb túrára, nagyobb utazásra mit viszel magaddal az alapvetően szükséges kellékeken kívül?

Semmit. Minél kevesebb felesleges kacat kell, lelassít.

A TC-ből aligha lesz koncertező formáció, de ha teljesen szabadon választhatnál, kikkel állnál legszívesebben egy színpadon?

A Gire-ral.