Június végén harmadízben koncertezett Budapesten a ’80-as évek egyik legkultikusabb metalbandája, a kanadai Voivod, ám most először jártak nálunk a 2005-ben tragikusan elhunyt gitáros, Denis „Piggy” D’Amour nélkül, illetve az eredeti frontemberrel, Denis „Snake” Bélanger-val.
Az énekessel a Downnal közös fellépés előtti napon, egy belvárosi szálloda halljában beszélgettünk.
Mennyiben készült másként az Infini album, mint a Katorz?
Azt hiszem, érzelmileg könnyebben állt össze ez a lemez, mert az elmúlt pár évben volt időnk meggyászolni és elereszteni Piggyt. Amikor a Katorz albumot készítettük, még képtelenek voltunk objektíven szemlélni a zenét, a világot, bármit. Egyszerűen túlságosan közel volt a tragédia. Most sokkal felszabadultabban dolgoztunk. Ami pedig a konkrét munkamódszert illeti, ezúttal egyáltalán nem nyúltunk a gitársávokhoz, ellentétben a Katorzzal, ahol az erősítésbe néha azért bele-belekavartunk utólag. Összességében azonban nincs lényeges különbség, hiszen ezek a nóták ugyanabból az eresztésből származnak, amelyikből a Katorz dalai: Piggy írta őket Jason Newsteddel közösen, Jason házában, ott demózták fel az alapokat, amikből kiindultunk. Tisztában vagyok vele, hogy nem ez a lemezkészítés legáltalánosabb módja, hiszen nem volt olyan, hogy „na, ezt itt változtasd meg, oda meg játssz fel még valamit.” Abból kellett gazdálkodnunk, amink volt. Elégedettek vagyunk az Infinivel, szerintem ezen a lemezen méltó formát ölthettek Piggy utolsó dalai.
Úgy tudom, eredetileg nem Jason basszusgitározott volna a lemezen, hanem Blacky és Eric Forrest felváltva, de aztán végül mégis ő játszotta fel a témákat. Mi volt a variálás oka?
Jasonnek komoly váll- és hátproblémái vannak, és nemrég megint meg kellett műteni. Évekkel ezelőtt támadtak először súlyos gondjai, ezt mindenki tudja, nemrég azonban ismét megsérült, méghozzá ugyanazon a ponton. A Rock Star Supernova műsor munkái közben történt vele valami, amikor leesett egy erősítő a színpadról, ő meg utána ugrott. Megpróbálta elkapni, és már ott is volt a baj… Eleinte tényleg úgy nézett ki a dolog, hogy egyáltalán nem fog tudni játszani a lemezen, ő maga ajánlotta, hogy inkább kérjük meg Blackyt vagy Ericet. De az utolsó pillanatban végül mégis azt mondta, hogy bevállalja, mert egyszerűen meg KELL csinálnia, be kell fejeznie azt a munkafolyamatot, amit még 2004-ben kezdett el Piggyvel közösen. Na, hát ilyen Jason… Nagyon-nagyon eltökélt és odaadó, néha már-már túlságosan is az. Rengeteg energiát fektetett a munkába.
A turnén eszerint a sérülése miatt nincs itt?
Pontosan. Most egy hosszabb gyógyulási periódusra van szüksége, és ha teljesen rendbejött, akkor majd meglátjuk, hogyan tovább. De nem tudom, képes lesz-e még valaha úgy turnézni, mint régen. Elképzelhető, hogy csak a nagy speciális bulikon játszik majd, ki tudja… Egy klasszikus sokállomásos turné hihetetlenül igénybe veszi az embert, és ahogy mondtam, Jason soha nem is kímélte magát, mindig minden erőt beleadott a produkcióba. Amikor az Ozzfesten játszottunk, minden nap két koncertet csinált végig, egyet a Voivoddal, majd egyet Ozzy Osbourne-nal. Fogalmam sincs, hogy bírta…
Amikor kiderült, hogy Jason nem tudja vállalni a turnét, rögtön egyértelmű volt, hogy Blackyt viszitek magatokkal?
Tulajdonképpen igen. Blackyvel hosszú évek óta Piggy temetésén találkoztunk először. Teljesen kikészült a dologtól, ugyanúgy, mint mi… A szertartáson mindannyiunknak átadott egy-egy levelet, amikben bocsánatot kért tőlünk a régi dolgokért. Szóval ez volt a fordulópont. Utána kapcsolatban maradtunk, rendeztük a viszonyunkat, most pedig ismét itt van velünk. A gitárosunk, Dan Mongrain már Blackyn keresztül érkezett, régi jó haverok. Óriási gitáros, hatalmas Voivod rajongó, nagy tisztelője Piggy munkásságának, konkrétan az ő zenéjén, témáin nőtt fel.
Dan igazi tagnak számít nálatok, vagy csak amolyan beugró embernek?
Nos, leginkább talán helyettesítőnek nevezhetnénk, de Piggy ugye nem fog visszajönni, szóval a státusza valahol mindenképpen speciális. Végigcsináljuk az Infini turnéit, utána leülünk zenélgetni, nótákat írni, aztán meglátjuk, mi fejlődik ki ebből az egészből. Ha Dan beválik, akkor teljes jogú Voivod tag lehet belőle.
Eszerint az Infini mégsem az utolsó Voivod album?
Piggy számára az utolsó, a többi majd kiderül. Nem akarok nagyon messzire előretekinteni a jövőbe, mert a tervek sosem mennek úgy, ahogyan azt előzetesen elképzeli az ember. Valami mindig keresztülhúzza a számításokat…
Léteznek még felhasználatlan Piggy riffek vagy dalok, amiket később kiadhattok Voivodként, vagy az Infini lemezzel bezárult a kör?
Vannak komplett szólófelvételei, amiken mindent ő játszott fel: a gitárokat, a basszust, a dobot, még énekelt is. Ezek egy nap biztos kiadásra kerülnek, de azt ne kérdezd, hogy Voivodként vagy más név alatt, mert fogalmam sincs. Annyi bizonyos, hogy ezek a muzsikák eléggé eltérnek a banda zenei világától, leginkább amolyan kísérletezős glam rockként tudnám jellemezni őket… (vigyorog) Tök jók egyébként, de a családon is múlik, mi lesz a sorsuk, és milyen formában hozzuk majd ki őket.
Lehetett hallani valami akusztikus anyagról is, amit már a betegsége legvégső stádiumában vett fel…
A Katorzon átvezetőként már szerepelt pár részlet, amiket ezekből az anyagokból válogattunk ki. Amikor Piggy a rákkal harcolt és javarészt feküdt, a barátnője vett neki egy akusztikus gitárt, hogy tudjon zenélgetni. Ez volt Piggy életének első akusztikus gitárja… Sokat játszogatott rajta, de elég különleges dolgok jöttek ki a keze alól, hiszen akkor már folyamatosan tele volt gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal. Egyszer hallgattam meg az összes felvételt, de az az igazság, hogy egy idő után egyszerűen nem bírtam, túl sok volt. Úgy érzem, még egyszer nem lennék képes végighallgatni. (nagyot nyel) Nem tudom, mi lesz a sorsa a megmaradt részeknek.
Beszéljünk egy kicsit a régi dolgokról! Mit gondolsz mai fejjel, elkerülhetetlen volt, hogy a The Outer Limits lemez után elhagyd a fedélzetet?
Igen. Annak idején rengeteg személyes problémám volt, nem voltam megfelelő mentális állapotban, és ezeket nem lett volna szerencsés ráterhelni a zenekar többi tagjára. Nem várhattam el tőlük, hogy ölbe tett kézzel malmozzanak, amíg én rendbe szedem magam. Emellett pedig nem tagadom, kicsit bele is fáradtam akkoriban az egész zenekarosdiba. Alig múltam 20 éves, amikor bekerültem a Voivodba, 11 évet húztam le a csapatban, eközben végig turnéztam, lemezeket készítettem, és 32-33 évesen rájöttem, hogy az ezen kívüli világot gyakorlatilag egyáltalán nem ismerem. Abban az időben ütött be a grunge is, ami eltüntette a metalt, a bandákat és a rajongókat egyaránt. Csalódott voltam, amiért így alakultak a dolgok: csalódtam a zeneiparban, a rajongókban, tényleg az egész kibaszott világban. Így aztán leléptem és másba fogtam. Egy étteremben melóztam, ilyesmi… A zene persze közben is végig velem volt, különböző projektekben énekeltem, formában tartottam magam, de nem ez volt a fő dolog, amivel lekötöttem magam.
A mostani évtized elején eléggé a semmiből jött a visszatérésed, jól meg is leptetek vele mindenkit…
Az egész a Dave Grohl-féle Probot projekttel kezdődött, az volt a fordulópont. Dave felhívott, megcsináltuk együtt a Dictatorsaurus nótát az albumára, Away-ék pedig nem hittek a fülüknek, amikor meghallották. „Bassza meg, de jó ez! Ennek a csávónak még van hangja!” (nevet) Felvettük a kapcsolatot, tisztáztuk a régi sérelmeket, és végül visszajöttem.
Most is van valami „rendes” munkád a Voivod mellett?
Igen, alkalmi jelleggel. Egy jó cimborám import-export cégénél dolgozom amolyan mindenesként, ládákat cipelek, adminisztrálok, ilyesmik… Laza meló, amikor éppen nem turnézunk és otthon vagyok, akkor ezt csinálom. Nagyban megkönnyíti a helyzetemet, hogy a srác óriási metal rajongó, akik teljesen odáig van a gondolattól, hogy neki dolgozom! (nevet) Szóval nem is igazán komoly munka ez.
Mi a véleményed a nélküled készített Voivod lemezekről?
Imádom őket! Az már csak Eric hangja miatt is egy másmilyen Voivod volt, metalosabb, súlyosabb, mint az utolsó velem készült lemezek, de a maga nemében nagyon jó zenét csináltak akkor is. Különösen a Phobost szeretem.
És melyik régi albumotokat tekinted a definitív Voivod lemeznek?
Azt hiszem, talán a Dimension Hatröss az az album, ami különleges jelentőséggel bír számomra. Az viszont nem kérdés, hogy a Killing Technology jelentette az első igazi nagy mérföldkövet a csapat számára, hiszen ott mutattuk meg, hogy nem csak egy thrash banda vagyunk a sok közül. De a Dimension Hatrössön teljesedtek ki ezek a törekvések, ott tényleg minden együtt volt. A Nothingface már egy kicsit kommerszebbre sikeredett, ott voltunk az MTV-n az Astronomy Domine feldolgozással, de szintén nagyon büszke vagyok rá. Az Angel Raten és a The Outer Limitsen pedig beleborultunk a kísérleteinkbe, elég, ha csak a Jack Luminous nótát említem a maga 17 perces hosszúságával… Ezek is óriási albumok voltak, de teljesen más megközelítéssel születtek, mint a korábbiak.
Említetted, hogy turnézni nem éppen egy leányálom. Mai fejjel hogy viseled a gyűrődést?
Ó, remekül, imádok turnézni! Bár a fesztiválfellépéseket annyira nem kedvelem: játszol 40 percet a tűző napon, és kész… Donington azért még így is óriási volt, de jobban szeretek kisebb helyeken fellépni. Európában egyébként hagyományosan minden turnénk nagyon őrültre sikeredett, például a kilépésem előtti utolsó háromhetes körünk is 1993-ban… Végig részegek voltunk! (nevet) Az már sok is volt egy kicsit… De ma is szeretünk itt játszani, mert olcsó a bor. Kanadában képesek 15 dollárt is elkérni egy üvegért, errefelé pedig akár hármat is kapunk ennyi pénzért. Ráadásul az európai borok sokkal finomabbak is.
A Downékkal jóban vagytok?
Ó, hogyne! Phil Anselmo régi jó barátom, ráadásul hatalmas Voivod ősrajongó is egyben. Ha együtt játszunk, mindig furcsán is érzem magam emiatt. Jön oda, hogy „Áááá, Snake, ti vagytok a legnagyobbak az egész kibaszott világon, a Voivod az isten!” Én meg: „Ember, nektek nyitunk!” (nevet) A jó hangulat tehát most is garantált lesz. Amúgy is azokkal a bandákkal szeretünk koncertezni, ahol az embereknek nincs nagy arcuk, és el tudunk velük szórakozni, a Down pedig abszolút ilyen. A laza hozzáállás egyébként is nagyon fontos egy turnén, hiszen minden koncertkörút színtiszta Spinal Tap… (vigyorog) Ennek persze megvan a vicces oldala, de néha fárasztó is tud lenni. A Possessed-ékkel például imádtunk együtt koncertezni annak idején, mindig remekül elmulattunk velük.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A Back In Black az AC/DC-től, az Another Perfect Day a Motörheadtől és a Paranoid a Black Sabbath-tól.
Mi az élet értelme?
Minden nap próbálom a legjobbat nyújtani. Az élet rengeteg buktatót, keserűséget és fájdalmat tartogat, de ezekkel meg kell tudnod birkózni, túl kell tudnod lépni rajtuk. Nem szabad megállni, keseregni, mindig előre kell tekinteni. Ha pedig éppen esik az eső és minden sötét, gondolj arra, hogy holnapra kisüt a nap.
További fotók:
Voivod
