Shock!

Ha szóba kerül az Akela neve, sokan hajlamosak őket elintézni egyetlen legyintéssel, meglehetősen igazságtalanul. A zenekar persze már a kezdetektől igyekezett nyilatkozataiban és megnyilvánulásaiban betuszkolni saját magát a prosztó skatulyába, a helyzet azonban az, hogy a klasszikus Akela összehozott nem egy olyan thrash metal alapvetést, melyek a mai napig megkerülhetetlenek itthon. Ráadásul, míg a hazai nagyok korai anyagaira sok esetben túl egyértelműen nyomta rá a bélyeget némelyik nyugati példakép hatása, addig az Akela már egész a kezdetektől minden ízében magyar, markáns saját hangzásvilággal rendelkezett. Pálvölgyi „Pávcsi″ László és Pavelka Gyula vezetésével kezük alatt a thrashriffek olyan depresszív atmoszférát árasztó dalokká álltak össze, melyekre Katona „Főnök″ László sok esetben keserű humorral átszőtt, remek szövegei tették fel a koronát.

Az Akela idén az S8-ban zárja az évet, ha pedig még mindig nem döntötted el, hol szilveszterezel, bátran csatlakozz hozzájuk. Mi a 2023-ban harmincévessé nemesedő második nagylemez Farkastörvények megidézésével szeretnénk kedvet csinálni hozzá, melyhez segítségül hívtuk a zenekarral készült, és a Metal Hammerben akkoriban megjelent, mára – túlzás nélkül – kultikussá vált interjúkat is.

Kezdetben vala a sötétség...

Az Akelát Pálvölgyi „Pávcsi" László alapította 1990-ben, miután a Félre az útból!!! megjelenését követően Paksi Endréék eltávolították az Ossianból. Hősünk nem sokat tökölt, hiszen hamar összehozta A dzsungel könyvének főfarkasa után Akelának elnevezett zenekart, mely kezdettől igen kiforrott koncepcióval bírt. A banda imidzsét természetesen az ordasok köré építették fel: logójuk egy vicsorgó lupust ábrázolt, lemezeik címe minden esetben F-fel kezdődött, és koncertjeikre a Farkas vezeték- és keresztnevű komák ingyen mehettek be.

1990-ben, a 15-ös Hammerben már Cselőtei Laci is méltatta a csapat alaposan átgondolt és jól kitalált koncepcióját, mikor a Demonstárció rovatban az alábbiakat írta a Rozgonyi Péterrel felvett első demóról, melyen a Rockernek születtem és a Nem hiszek kapott helyet: „Nem hallgathatom el, hogy megfogott a demó külleme is. Az információdús, kihajtató borítón a dalszerzőktől a felvételek elkészültének dátumáig minden fontos tényező megtalálható. Az ötletes embléma nem csak a borítót díszíti, hanem a kazetta papírmatricáján is szembenéz velünk. Szembenéz? Igen, hiszen egy őrjítően vad farkasról van szó, melynek fogai képezik az Akela feliratot. Ötletes és ugyancsak profi megoldás. Azt hiszem, a demóról alkotott véleményemet imígyen tudnám illusztrálni: ha lemeztársasági ember lennék, két kézzel csapnék le a bandára. És el nem engedném őket. Hiszen fiatalok, lendületesek és profik." (Később elterjedt egy olyan verzió is a demóból, amelyen harmadikként már a Garázs II. válogatáson megjelent Döntsd el is szerepelt, A Fenevad 2015-ös újrakiadásához pedig mindhárom tételt hozzácsapták.)

Még ugyanebben a lapszámban elérkezett a rocktörténeti pillanat; megjelent az első Akela-interjú, melyben a srácok elmesélték a csapat akkor még csak néhány hónapos történetét. Ezzel kezdetét vette az az évekig tartó jelenség, hogy ha egy lapszámban megszólalt az együttes, mindenki rögtön ezzel az interjúval kezdte a lap kivesézését, és az egész színtér Főnökék sztorijai miatt fetrengett a röhögéstől. Katona László: „A zenekar 1990. augusztus 24-én alakult, bár a dátum körül még vannak viták." Pálvölgyi „Pávcsi" László: „Dunaújvárosi vagyok, Pavelka Gyuszit (ő egy helyi bandában, a Flashben játszott az Akela előtt – KG) meg már régről ismertem, mert ő is ott lakott. Azután kerestem meg, hogy Paksi Endréék kirúgtak az Ossianból. Először ottani arcok szerepeltek a bandában, és mivel nem volt énekesünk, szóltunk Katona Lacinak, aki kurva jó fazon, és hallottam, hogy már korábban is énekelt, ezért tökre megörültem neki." Főnök: „Én a Dallas együttesben voltam (meg előtte a Lócsiszárokban, a Vagagában és a Quo Vadis?-ban – KG), és olyan ZZ Topos, AC/DC-s, bluesos zenével próbálkoztunk. Mikor először lementem Pávcsiékhoz Dunaújvárosba, nevetségesnek tűnt az egész, mert a dobosunk, Sobry (József – KG) egyszer csak felállt és közölte, hogy ő megy, mert mozijegye van. Aztán következett két hónap szünet, de végül megállapodtunk, hogy a zenekar felköltözik Pestre." Pávcsi: „Az egyik próbán jelentettem be, hogy én költözöm, és aki akar, az jöjjön. Gyuszi jött, a komolytalan emberek meg maradtak. Egyébként nehezen indult be a próbálás, mert a szobapróbán fél óra után mondtam, hogy kurva éhes vagyok, menjünk le a borozóba! Ott megérkeztek a zsíros kenyerek, kirendeltük a borokat, jól berúgtunk és elkezdtük szidni a szakmát. De aztán csak kialakult a dolog. Jött-ment egy-két dobos és menedzser, de végül kihullott a férgese, és most itt az ép gyümölcs."

Az tehát, hogy a próbálás finoman szólva sem tartozik a csapat erősségei közé – a klasszikus felállás ebből a szempontból is kultikusnak számított egészen a kezdetektől –, már az ősidőkben is adott volt, akárcsak a dalszerzési protokoll. Míg a szövegeket Főnök szállította, addig a zenéért a Pavelka-Pávcsi duó felelt. Pavelka Gyula: „Közösen írjuk a dalokat Pávcsival. Gyakorlás közben jön egy téma, Pávcsinál is ott a basszusgitár, és mivel közös albérletben lakunk nem okoz gondot a közös munka."

Csak az ösztönöm irányíthat!

A zenekar gyakorlatilag indulása után kapásból bejárhatta az országot, hiszen a Moby Dick előtt melegítettek. Ennek hátterében az állt, hogy a Dance nem tudott elmenni minden állomásra, így Főnökék ugrottak be az akkor már az Ugass kutya! megjelenését követően csúcson lévő Soproni Ászok elé. A csapat tagjai már erről a körútról is szokatlan nyíltsággal és kendőzetlenül nyilatkoztak, azaz az Akelát már ekkor jellemezte az a nyers, cicomázatlan fogalmazásmód, minek köszönhetően interjúik a mai napig legendásak. Pavelka: „Kívülállók talán nem fedezték fel a gondokat, mi azonban éreztük, hol voltunk ludasok. Keveset próbáltunk, de így legalább felmértük, mit kell változtatni a nótákon, mi nem süt a színpadon." Főnök: „Azért is igyekszünk sokat játszani, mert szükség van rá, hogy az emberek megismerjenek. Ez a műfaj nem viseli el, hogy az ember nagylemezzel kezdjen, először ki kell alakulnia egyfajta igények a banda iránt. Most viszont boldog-boldogtalan lemezt ad ki, de csak addig boldogok, amíg megjelenik, de boldogtalanok utána, mert nem fogy el."

A jellegzetesen akelás fogalmazásmód természetesen a csapat szövegeinek is sajátja volt. Főnök annak ellenére is sokszor zseniális sorokat vetett papírra, hogy valamilyen oknál fogva egész pályafutása során igyekezett a csapat munkásságát kifejezetten prosztónak, ahogy a Fog-a-dalom korszakban fogalmazott, paraszt-rocknak beállítani. A valóság ezzel szemben az, hogy kifejezetten találóan, rendkívül hatásosan tudta összefoglalni a rendszerváltás után kiábrándult, gyakran kilátástalan helyzetben lévő magyar fiatalság küszködését és mindennapi problémáit. Másfél évvel később az első nagylemez címadója, A Fenevad például olyan képet festett elénk, aminél nyomasztóbbat azóta sem sokan írtak itthon. Az az Emerton-díj, amit Főnök 2005-ben kapott az év szövegírójaként, messze nem volt véletlen. Pávcsi: „Magyarországon sok jó zenekar van, de a szövegeik a rockereknek nem nagyon mondanak semmit. Egy rockernek nem az az életérzése, hogy bébi, tölts el velem egy éjszakát, hanem az, hogy apám iszik, veri anyámat. Persze nem mindenki, de tíz rockerből hét, aki koncertekre jár, hátrányos helyzetű. Nem látja boldognak az életet, minden nap dolgozik, mint az állat. Nálunk Főnök arról ír, ami az igazság, arról, hogy minden reggel hatkor ébredek." Főnök: „Nem tudnék ilyen szövegeket írni, és előadni, ha nem érezném őket magaménak. Én is tudom, hogy milyen szar, ha reggel hatkor kell kelni, és a melóhelyen egy olyan ember dirigál, aki százszor butább nálam. És mindezért 3000 forintot kapok. A másik, hogy engem az anyám a mai napig azzal baszogat, hogy mikor vágom le a hajam, pedig nem vagyok már csecsszopó. A szövegeink úgy születnek, hogy beszélgetünk rockerekkel: én csak megírom, amit ők éreznek."

Az Akela az első demóval, illetve a Moby Dick és az Omen társaságában lenyomott bulikkal hamar országos ismertségre és komoly népszerűségre tett szert. Ami az Oment illeti, a két zenekar között kifejezetten jó volt a viszony, így első lemezük felvételei során Nagyfi László segítette őket tanácsokkal, míg mikor Sobry ki-be mászkált a zenekarból, Nagyfi „Kisfi" Zoli is számtalanszor beugrott hozzájuk élőben. Egész egyszerűen nem lehetett nem szeretni őket, és a régi szép időkben mindig külön esemény volt, ha valahol megjelent velük egy interjú. Például az ilyen sztorik miatt, mely Sobry első, de közel sem utolsó kilépéséről szól, még bőven az első korong, A Fenevad megjelenése előtt. Főnök: „Kint voltunk Csehszlovákiában egy fesztiválon. Eljött az ebédidő, és valahogy úgy alakult, hogy a közreműködőknek volt kajája, csak valamiért az Akelának nem. De végül elintéztem, szereztem kaját a zenekarnak. És ebből az általam szerzett kajából, a Sobry tányérjából elvettem egy paradicsomkarikát. Nem egy egész paradicsomot, csak egy karikát. Erre Sobry megsértődött, felállt és közölte, hogy nem hajlandó egy színpadra lépni velem. És valóban, mikor már kellett volna kezdenünk, közölte, hogy nem játszik."

Sobry tehát egy időre kikerült a zenekarból, helyét pedig vendégként Nagyfi Zoli töltötte be. A tékozló fiú aztán persze visszatért, viszont az Omennel közös turnét követően történt egy jelentős és maradandónak bizonyult változás: csatlakozott a zenekarhoz Györki „Kökény" István gitáros, ezzel pedig kialakult a klasszikus felállás, ami Sobry ki-be mászkálását és a dobos poszton történt további változásokat leszámítva 1996-ig együtt is maradt. Pávcsi: „Végigmentünk az Ómennel közös turnén, és arra lettünk figyelmesek, hogy kellene még egy gitáros a tömény hangzás érdekében, ez a műfaj igényli ezt. István is dunaújvárosi egyébként, és elsődlegesen az volt a fontos, hogy emberileg illjen közénk, a gitártudás csak ezután következik." Györki „Kökény" István: „1987-ben még az Agressorban játszottam, aztán mindenféle közbejött, de otthon állandóan a gitárral foglalkoztam. Érdekes, hogy a kedvenceim között a két ellentét a legnagyobb, a Stryper és a Slayer, de hallgatom a legjobb gitárosokat is: Malmsteen, Vinnie Moore, Greg Howe vagy Satriani."

Foggal és körömmel

Már kétgitáros felállásban – és természetesen újra Sobryval a fedélzeten – fordultak rá az első lemezre, amit 1992 júniusában vettek fel a P stúdióban, Küronya Miklós hangmérnök segítségével, a zenei rendező pedig Nagyfi Laci volt. Az anyag végül a Hungaroton-Gongnál jelent meg A Fenevad címmel, ezzel pedig kezdetét vette az F-betűs lemezek máig tartó sora. Ahogy az már lenni szokott, az első LP egyfajta gyűjteményes anyag volt, amin nemcsak friss dolgok, hanem régebbi dalok is helyet kaptak. Így tehát a végeredmény ugyan még kicsit eklektikus az olyan rockosabb, könnyedebb hangzásvilágú dalokkal, mint a Rockernek születtem, a Nincs helyem, a Csak a rock segíthet vagy a Kurva vagyok, de már felvillantja a csapat igazi arcát is. Pavelka Gyula: „A régi számaink még olyan rockosabbak, a később születettek pedig jóval metálosabbak. Ez a lemezen is érezhető, modernebbek a friss dalok. Nem az a kvinttologatós régi dolog, hanem újszerű témák vannak bennük."

A lemezfelvétel persze közel sem volt zökkenőmentes. Eredetileg a Kadencia nevű cég adta volna ki A Fenevadat, akik olyan művészekkel dolgoztak akkoriban, mint a Feri meg az anyósa, Sörös Jancsi vagy Kadlott Karcsi, de mivel rengeteget csúsztattak volna a megjelenési dátumon, az Akela végül a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál, akkori nevén a Hungarotonnál kötött ki, mely ezer szállal kötődött az Omegához. Főnök: „Kóbor (János, az Omega azóta elhunyt énekese – KG) mondta, hogy beszéljem meg Küronya Mikivel, a hangmérnökkel a stúdiózás időpontját. Megkérdeztem Küronyát, hogy jó-e a hétfő, ő meg mondta, hogy oké, erre elkezdtünk dolgozni. Viszont a harmadik nap reggelre már foglalt volt a stúdió, ami akkor derült ki, amikor odaértünk. De nem csak ez volt a baj. A szerződést úgy kötöttük, hogy a reklámpénzt nekünk kell előteremteni, szponzoroktól, innen-onnan. Amúgy ne tudd meg, totál beleszarás van. A szerződésünket például én fogalmaztam akkor, amikor már egy hónapja kinn volt a kazetta."

A körülmények tehát finoman szólva sem voltak ideálisak, ennek ellenére az olyan dalok, mint a mai napig kihagyhatatlan címadó, a Megkísértelek vagy a Döntsd el...! már azt az Akelát mutatták, amely megtalálta saját ösvényét a dzsungelben, amin aztán magabiztosan végig is ment az egy évvel később érkező második nagylemezzel, a Farkastörvényekkel. De addig azért volt még pár jó sztori, amiket hiba lenne nem felidézni. Ilyen például Sobry ismételt kilépésének története nem sokkal a megjelenést követően. Főnök: „Nem találtunk dobost, és visszavettük Sobryt, de aztán újra kiszállt a Cirkusz-buli után. Azt mondta, nem akar bunkó rockereknek játszani! Meg azt is, hogy most itt voltak 1500-an, legközelebb kétszer ennyien lesznek, és ő ezt utálja." Pávcsi: „Volt, amikor meztelenül rohangált a város közepén, a turné során, most meg rendőr akar lenni. Komolyan. Már szerzett is magának egy kabátot, századosi rangjelzéssel."

És hogy miként is volt ez az azóta már legendássá vált, a Fővárosi Nagycirkuszban tartott 1992-es fellépés, arról meséljenek Főnök szavai: „Igazából a PeCsában akartam megtartani a bulit, de mivel a dátum adott volt – október 31., Farkas névnap – és akkor a PeCsa már foglalt volt, más helyet kellett keresni. Aztán egyik hétvégén sétáltam a kis családommal az Állatkertben, és a Cirkuszra kiírva megláttam, hogy nyitás novemberben. Akkor jött az ötlet, hogy itt kéne tartani a koncertet. Be is mentem, megbeszéltem a részleteket, mindent. Az igazgató meg a fő technikus mondta, hogy a porond körüli háló a megvadult állatokat is elbírta. Aztán viszont kiderült, hogy a rockereket meg nem. Még el sem kezdődött a koncert, és már egy csomóan lógtak rajta. Rázták, meg minden, és az első szám alatt le is szakadt az egész, rá a körben elhelyezett világításra. Abba is kellett hagynunk a játékot, amíg eltakarították a romokat. A háló leszedése után már persze nem volt olyan látványos az egész, de mégis tökre félelmetes volt. Akkor a rajongók már egészen a porond szélén álltak, és nem lehetett túl közel menni, mert húzták az ember haját, megfogták a gitárokat, a mikrofont. Amúgy nem is a háló volt nagy kár, hanem hogy a tisztelt rajongóink összetörtek ötszáz széket. Emiatt most nagy balhé van." Pávcsi: „Én nem is mertem felnézni, csak azt láttam, hogy valahonnan csöpög a vér. Mai napig nem tudom, mi volt az. De azt sose felejtem, el, hogy mikor az intro ment, az eredeti farkasüvöltés, az teljes őrület volt. Zúgott az Akela-Akela, és míg más koncerteken legfeljebb az első sorokat látja az ember, addig itt egészen körbe lehetett látni, szinte a teljes közönséget."

A negatív reklám is reklám persze, így a zenekar népszerűségén rengeteget dobott az eset. Hirtelen mindenki az Akeláról beszélt, Főnök viszont hamar leszámolt a rocksztár-kultusszal: „A rajongók kurvára nem látnak be az úgynevezett kulisszák mögé. Mindegyikük azt hiszi, hogy milliomosok vagyunk, fetrengünk a pénzben és minden nőt megbasztunk, meg ilyenek. Volt, hogy vidéki koncert előtt a büfében hallom, hogy nézd, milyen csizmája meg bőrnadrágja van, biztos tele van lével. Elmondanám, hogy azért van egy kibaszott bőrnadrágom (a Metal Hammerben megjelent, fentebb idézett első interjúhoz csatolt promóképen Főnök egyébként pont ebben a szettben feszít – KG), mert a feleségem véletlenül bőrdíszműves, és csinált nekem egyet, amire egyébként 15 éves korom óta vágyakoztam. Aztán odajön hozzám az arc, kér egy húszast, és mikor nem adok neki, mert nekem sincs, akkor én vagyok a patkány. Azt meg nem tudják, hogy a turnén direkt szoktunk várni arra, hogy hátha meghív minket valaki kajálni valahova."

A lemez megjelenését követően a zenekar a régisulis thrasher Exit társaságában tolt le egy turnét, és ennek folyományaként került egy rövid időre először, de közel sem utoljára Ratkai „Retek" Miklós a dobok mögé, aki később legalább annyiszor ki- és belépett, mint elődje, Sobry. Persze hamar kiderült, hogy Retekkoma is az Akelához méltóan kultikus figura. Főnök: „Most Retek játszik az Akelában, akit az Akela/Exit-turnéról ismerünk. Vele volt olyan, hogy kettőtől este fél hétig vártunk rá a Pecsánál, a tatabányai koncert meg hétre volt meghirdetve. Végül aztán felmentünk a Kisfihez, hogy legalább akkor ő jöjjön el velünk. Erre kinyitja az ajtót pizsamában, mi meg mondjuk neki, hogy készüljön, mert buli lesz Tatabányán. Mire Kisfi: nebassz, mindjárt kezdődik a Telesport! Magas színvonalú koncertet adtunk akkor is..."

Mondhatjuk tehát, hogy hiába jelent meg a nagylemezük, és nőtt hatalmasat az ázsiójuk a Nagycirkuszban adott koncerttel, továbbra is a szokásos mederben haladtak a dolgok. Próbálni például még mindig nem nagyon sikerült. Főnök: „Ne tudd meg, hogy ígérgetnek mindent, mikor elönti a szar az agyam. Állandóan bizonygatják, hogy mostantól lesz próba, de persze semmi nem változik. Volt rajongói levél, hogy a szerencsétlen akelás azt szerette volna kapni a szülinapjára, hogy ott lehessen egy Akela-próbán. Nem írhattam meg neki, hogy bazmeg, én is szeretnék egyszer ott lenni. Retekkel is csak úgy tudtunk próbálni, hogy hol Gyuszi gitározott, hol Kökény. Nincs erősítőnk, Gyuszinak még gitárja sincs." Pavelka: „Nem amiatt nem tudunk próbálni, mert nincs gitárom. Mindig kölcsön tudok kérni egyet, ha kell..."

Farkasvilág van! Farkasok vagyunk...

Bármennyire is hangsúlyozták akkoriban, hogy az első nagylemezen is a demót rögzítő Rozgonyi Péterrel szerettek volna dolgozni, 1993 júniusában mégis megint a P Stúdióba tértek vissza, hogy ismét csak Köronya Miklós irányításával rögzítsék a folytatást. Na, és vajon ki tért vissza a dobok mögé? Így van, Sobry. Főnök: „Retekkel magatartási problémák voltak, így a stúdióba vonulás előtti napon ki lett rúgva. Ugyan mindenki tudja, hogy az Akela nem egy próbálós zenekar, mégis egy hetet próbával merészeltünk tölteni, és a lényeg az, hogy a hét próbából ötről elkésett, kettőről meg koncertre kellett menni vagy családi ügy miatt nem lehetett ott. És ettől besokalltunk." Pávcsi: „Kurvára szeretjük a Retket és továbbra is a barátunk. Marhára köszönünk neki mindent és nem haragban váltunk el, csak így alakult." Pavelka: „És itt jön be az, hogy sokszor jutott eszünkbe Sobry, és tökre hiányoltuk, így egyből rá gondoltunk. Több mint fél évig nem találkoztunk, ő közben kiépítette a ruhatárát, rendőrnek készült: egy jó kis csizmára fehérrel ráírta, hogy police." Főnök: „Az a lényeg, hogy aznap, mikor kiderült, hogy nem Retek lesz a dobos, elkezdtem telefonálgatni Sobrynak. Az édesapja – aki egyébként még nagyobb rocker, mint Sobry – hajnali kettőkor fel is vette a telefont, én meg mondtam neki, hogy Sobry ahogy hazaér, azonnal hívjon fel. Sobry pedig hajnali ötkor ért haza: hogy mi a faszt tudott csinálni hétköznap Százhalombattán eddig, azt nem tudom. Mindegy, mondtam neki, hogy jöjjön stúdiózni, ő meg jött. Ennyi." Pávcsi: „Egy őstehetség az ember. Két nap alatt odakrampácsolta az összes, számára tök ismeretlen nótát."

A Farkastörvényekre keresztelt második Akela-nagylemez még ugyanazon évben ki is jött, és minden ízében egy felnőtt zenekart mutatott. Ahogy Főnök fogalmazott, szintet léptek vele: „Ebben a zenekarban iszonyú nagy problémák voltak, ötször vagy hatszor fel is bomlottunk már. De most végre megtaláltuk egymást, eljutottunk oda, hogy normális hangon eszmét tudunk cserélni. Mostantól az Akela nem tekinthető amatőrnek semmilyen szempontból." Mivel igen jól álltak a dalszerzéssel, az új számok egy részét még a stúdióba vonulás előtt le tudták tesztelni élőben, a Drakula turnén, a visszajelzések pedig kifejezetten jók voltak. Pavelka: „A lemez megjelenése előtt zajlott DrAkela turnén négy új nótát – Felkészültem a halálra, Adj és fuss, Farkasok vagyunk, Semmi nem tiszta – már játszottunk és a Felkészültem nagyon nagy sikert aratott. Baromi jó érzés volt látni a koncerteken, hogy mikor másodszor jött a refrén, már mindenki énekelte a szöveget."

A csapat tehát nem csak egy régi/új dobossal és koncerteken bejátszott új nótákkal, hanem ismét csak kidolgozott koncepcióval és körítéssel vonult stúdióba. A Farkastörvények mind a tizenhárom dalához társult a Szigetvári Csaba borítójába csomagolt bookletben egy-egy törvény, sőt egy Aesopus-tanmese is, bár ezeknek csak egy része – pontosan négy darab – került végül papírra. Főnök: „Tizenhárom farkastörvény van a lemezen, mert tíz a parancsolat, tizenkettő az úttörőtörvény, és mi úgy éreztük, hogy ezen is túllépünk. Meg az a koncepció, hogy az előző lemezen tizenkét szám volt, ezen tizenhárom van, a következőn meg tizennégy lesz." (A Félelem születésén végül tizennyolc szám kapott helyet, de ezekből csak tíz volt új – KG) A zenei világ letisztult, a korábbi rockos vonal gyakorlatilag eltűnt, és egyértelműen a súlyos, komor thrashdalok uralják az albumot, mely telis-tele van igazi Akela-örökzöldekkel. Ezek egyike a nyitó Közeleg... is, melyben a zorkó riffelés csak a második refrén utáni dallamos gitárbetét erejéig kerül egy kicsit feloldásra. Főnök ezen dal kapcsán magyarázta el a borítón látható, egymással szkanderező ördög és angyal üzenetét is: „Kétféle világ van: a Jó és a Gonosz, az Erős és a Gyenge, az Ördög és az Angyal, és mi mindkettőről elmondjuk a véleményünket. Eddig sokan sátánista zenekarnak tituláltak minket, de ez hülyeség. A Közelegben például minden másfeledik sor a Bibliából idézet. Kökény meg nyugodtan nevezhető hívő embernek, mert a turnén is a templomokra kíváncsi, meg bibliai idézeteket mormol. De ugyanakkor vannak a zenekarban olyanok is, akik nem hisznek. Tehát nem állunk egyik oldalra sem."

A vonyítással induló, bólogatósan riffelő, a refrénre viszont himnikussá váló Farkasok vagyunk kvázi címadónak is tekinthető, „Farkastörvények közt élünk / Vagy meghalunk" refrénjével. Élőben igazi közösségi élményt ad az égnek lendülő farkasmancsok erdejében, egyebekben pedig a zenekar hitvallását is remekül foglalja össze. Főnök: „Az egész lemez arról szól, hogy farkastörvények uralkodnak ma, és foggal és körömmel azért kell kapaszkodnod, hogy életben maradhass. Ne szerezd meg azt az örömet ellenségeidnek, hogy elpusztulni lássanak. Nem engedhetjük meg, hogy gyengeség vagy léhaság üsse fel a fejét, hiszen manapság tényleg olyan időket élünk, hogy a saját életedért is meg kell küzdened. Azért, hogy alkoholt és ételt tudj juttatni a szádba. Nem lehetsz gyenge. Vagy felveszed a ritmust vagy hullasz, mint a csikasz."

A Mustaine-ízű gitárszólót hozó Adj és fuss is egyike volt azoknak, melyek az elsők között álltak össze, refrénjében pedig visszahozza kissé a korai Akela kissé rockos világát. A tempós Szemet szemért ismét csak klasszikussá érett Akela-himnusz, Főnök szövegírói tehetségét pedig remekül példázza, akár csak a témájában roppant súlyos, középtempón gördülő, mázsás súlyú Nekik mondd!, melynek sorait figyelembe véve különösen hatásosak a gregorián-hatású csordavokálok. Bár a lemez zeneileg viszonylag egységes, az Álljon meg a menetet leszámítva talán leggyorsabb Semmi nem tiszta után egy kakukktojás jön, a Nem csattognak. Egy punk téma ez, amiben imitált kutyaugatás és a „Mú-mú-mú, boci szomorú" sor is megfér, előrevetítve a pár évvel későbbi Földi örömök világát. Pavelka: „A témák úgy jönnek, hogy ülök otthon és gitározok, aztán egyszer csak kipottyan egy téma. Csak úgy kijön az ember kezéből. És attól függ, hogy mi jön ki, hogy miket hallgatsz, miket gyakorolsz. Ezért olyan rockosabb dalok, mint mondjuk a Nem hiszek vagy a Csak a rock segíthet, ami talán egy 1978-as téma, ma már nem születnek. De van a lemezen punknóta is, ami Pávcsi ötletére született, és tök jól esett a sok vicsorítás után valami lazább, bulizós dalt játszani." Pávcsi: „Állati jó hangulat volt a vokálozásnál, külön kiemelendő Sobry háp-háp-háp, jönnek a kacsák szólója."

Sokszor leírjuk egy-egy szöveg kapcsán, hogy még mai is aktuális, de a zeneileg talán leginkább a Nekik mondd!-dal rokon Bolhacirkusz esetében ez tényleg így van. Az állatkirály halála után felvonuló szereplők egy része még mai is boldogítja az erdő népét, a többiek pedig könnyen behelyettesíthetőek nemzeti elitünk jelenleg is regnáló, más tagjaival. Főnök: „A mai valóság van átültetve állatmesébe. Manapság, mikor hazaérek, és átkapcsolok a kettes csatornára, azt látom, hogy botrányos parlamenti közvetítések vannak. Ott kéne nyüzsögnie egy csomó embernek, erre húszan-harmincan lapozgatják a keresztrejtvényüket. Ez nem más, mint bolhacirkusz, erről szól a dal, amiben a legnépszerűbb pártok legjeit akartuk kiemelni." A sodró lendületű Álljon meg a menet kapcsán a zenekarnak kellett visszafognia Sobryt, aki még ennél is nagyobb tempón akarta felvenni a dalt, de a végeredmény még így, „lefojtva" is a leggyorsabb a lemezen. A Foggal és körömmel aztán egy olyan dallamos gitárbetétekkel operáló, arpeggiós Pavelka-középtempó, mely szintén a mai napig alapvetés az Akela-munkásságában. Pávcsi ettől függetlenül nem volt elragadtatva tőle: „Köcsög nóta! Gyuszira külön mérges vagyok, mert odaakkordozott az elejére. Ezt nem kellett volna. Azért koncerten sütni fog a tempó miatt."

A Durva beavatkozás sikkadt talán legjobban el az évek alatt a lemezről, pedig ez sem rossz dal, bár kétségtelen, hogy nincs benne akkora stenk, mint a többiben, és a srácok is utálták. Pávcsi mindössze annyival kommentálta anno, hogy ez sem lesz az év slágere, Pavelka Gyuszi szerint pedig az énekdallam szar, a szöveg meg pihent agyra vall. Márt csak azért is furcsa ez tőle, mert a beszédes című Egy fiú csigákat pirított, s mikor hallotta, hogy azok pattognak, így szólt hozzájuk: „Nyomorult állatok, ti, amikor a házatok ág, énekeltek?" kapcsán nem volt ilyen averziója. Ha pedig azt gondolnád, hogy Főnök ebben az esetben magát a tanmesét emelte be a címbe, nem jársz messze az igazságtól. Épp csak ez meglepő módon nem egy Aesopus-szerzemény, hanem egy Katona-zsenge. Merthogy ilyenek is születtek a lemez kapcsán. Főnök: „Minden dalhoz kiválasztottam egy-egy Aesopus-mesét, illetve magam is párat. Aesopus időszámításunk előtt élt, és olyan tanulságos állatmeséket írta, amikben szóról-szóra bennük van az emberi élet hitványsága. Mind a mai napig tök érvényesek. Tehát nemcsak egy törvény tartozik minden számhoz, hanem egy mese is, de ezek mindegyike nem került bele a borítóba, mert nem akartuk, hogy túlzsúfolt legyen."

A mesék végül a 49-es Hammer Saját szavaikkal rovatában jelentek, ahol többek között az alábbi tanulságos történet is olvasható Főnök tollából, mégpedig az Adj és fusshoz társítva: „A víziló, mikor még nem a vízben élt, elment az állatok királyához, hogy engedélyeztesse az odaköltözést, de elutasították azzal, hogy undorító a nagy pofája, és kizabálná az összes halat. Végül a víziló megfogadta, hogy minden esetben az oroszlán elé járul és szarik, hogy az saját szemével győződhessen meg róla, hogy nincs benne szálka." Főnök szintén magas szintre vitte a népnevelést a Felkészültem a halálra dalhoz írt meséjében is: „A halálnemekből a dalban kimaradt a legmodernebb, az AIDS. Ezt pótlandó írtam ezt a mesét: a medve álló farokkal, mintás kotonban bandukolt a dzsungelben, mikor találkozott a rókával, aki megjegyezte: látom, Neked is megjött az eszed, nem közösülsz csak úgy... Mire a medve: igen, óriási az AIDS-veszély, ezért mostanában csakis szopatok. Most épp a kígyót." A Felkészültem kapcsán egyébként némi magyarázkodásra is kényszerült a zenekar, mivel sokan azt gondolták, az öngyilkosságot propagálják vele. Főnök: „Ez a szám nem az öngyilkosságról szól, mert sokan írnak nekünk ezzel kapcsolatban. A nótában különböző halálnemek vannak felsorolva, de ez úgy is érthető, hogy valakit éppen kivégezni visznek, vagyis nem csak arról van szó, hogy valaki saját kezével vet véget az életének. Ez a nóta tehát NEM arról szól, hogy így vagy úgy legyél öngyilkos."

A lemez megjelenését követően a csapat népszerűsége tovább nőtt, és az évek alatt eljutottunk odáig, hogy az Akela szépen bekerült a színtér legkedveltebb csapatai közé. A jó sorozat gyakorlatilag 1996-ig eltartott, de az 1997-es Fájdalomcsillapítóval már kicsit irányt tévesztettek, aztán 1998-ban pár évre fel is oszlottak. A klasszikus időszakban megjelent öt nagylemezzel amellett, hogy jó pár máig is megkerülhetetlen thrash metal klasszikust letettek az asztalra, azt is tutira elérték, hogy nincs az életben olyan szituáció, melyhez ne lenne egy passzoló Akela-idézet.

Búcsúzásként álljon itt egy utolsó sztori a hőskor két Akela koncertjéről, Főnök tolmácsolásában: „Úgy indult a koncert, hogy a Farkasfarsangra készült Akela-álarcot nem a fejünkre húztuk, hanem eggyel lejjebb. Ágyéknál csüngött, mint a bugyogó, így nyomtuk le a Rockernek születtemet. Akkora sikongatás volt, mint a Beatlesnél. De volt olyan is, hogy koncert közben kimentem a büfébe, és összetalálkoztam a Sobryval. Épp szóló volt, mondom, rádiós mikrofonnal lesétálok a büfébe, aztán mikor hallom, hogy jön a nóta, legfeljebb majd onnan kezdek énekelni. Erre bazmeg, ott van a büfében a Sobry, a zenekar meg közben a színpadon."

Jó vadászatot és boldog új évet minden falkatagnak!