Shock!

Utolsó pillanatban estem be a Dürerbe az Angelus Apatrida hatodik nagylemezének apropóján szervezett túra magyar állomására. Bár az is kétséges volt, hogy egyáltalán a spanyol thrasherek kezdetére leérek a bulira, végül úgy alakult, hogy még a Skeletal Remains műsorának háromnegyedét is elcsíptem. Kár is lett volna kihagyni őket, hiszen a fiatal Los Angeles-i brigád tökéletesen hozza az Obituary-iskolát, azaz a kéngáztól bugyborékoló, mocskos, lápi death metalt. Ráadásul szinte végig hibátlanul szóltak, ami igencsak sokat dobott az amúgy is tök feszes és intenzív programon.

Mivel elméletileg sem ők, sem pedig a spanyol companerók nem igazán népszerű banda errefelé, igencsak meglepődtem, hogy jó kétharmadig telt a terem, ráadásul a 90 százalékban nyilván ronda, szőrös férfiakból álló publikum olyan hangulatot generált, amire szerintem a zenekar sem számított. A Skeletal Remains teljes műsora alatt ment ugyanis a szörfözés, a circle pit, az pedig külön megmosolyogtató volt, ahogy néhány kissé talán túllelkesült arc két nóta között megállás nélkül hörgött a színpad irányába, egyfajta sajátságos, vélhetően barátságot mutató kommunikációs kísérletként, amit a zenészek is sok esetben harsányan röhögve fogadtak. A hangulat tehát kiváló volt, ahogy az előadás is, mindössze a dalok közötti töketlenkedést kellene elhagyni végre, egy-egy szünet ugyanis néhol kifejezetten hosszúra nyúlt, főleg úgy, hogy a zenekar mindegyik tagja a hangszerén való szöszmötöléssel töltötte, azaz senki sem foglalkozott a színpad előtt állókkal. Ezt leszámítva azonban bő háromnegyed órájuk meglepően meggyőző volt.

Mindössze pár hete jött ki az Angelus Apatrida hatodik nagylemeze, a Cabaret De La Guillotine, én pedig még nem futottam össze vele, így számomra még mindig a 2015-ös, egyébként kiválóan sikerült Hidden Evolution volt a legfrissebb cucc és viszonyítási alap is egyben. Ugyan a spanyolok kezdeti anyagai is rendben voltak, számomra az ötödik LP-vel léptek igazán komoly szintre, és kerültek egy ligába a tengerentúli fiatal csapatok elit mezőnyével. Nos, a koncerten elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy a fejlődés szerencsére nem állt meg. Ha ugyanis egy thrash-zenekar esetében, első alkalommal, élőben hallva is azonnal dallamtapadást okoz valamely téma, akkor az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy valamit piszkosul sikerült eltalálniuk. A Cabaret címadójára és a Downfall Of The Nationre pedig simán felkaptam a fejem, mivel már elsőre is legalább olyan bivalynak tűntek, mint a Hidden Evolution számomra legjobb témája, a koncert elején kapásból bedobott Immortal.

Az új lemez tehát minden bizonnyal remek (be is gyűjtöm hamarosan), de ami talán még fontosabb, hogy a Hazátlan Angyalok élőben is pusztítottak. Koncertjük körülbelül annyira feszesnek és energikusnak bizonyult, mint a Skeletal Remains-é, esetükben azonban több már a színpadi rutin, így a Give 'em War / You're Next kettőssel záródó, hatvanperces programjukat nem tarkították túlzottan elnyújtott szünetek, balfaszkodások sem, a sound pedig esetükben is tökéletes volt. Bár bulijuk kezdetén mintha kevesebben lettek volna, mint az előzenekar alatt, később aztán szépen feldúsult a közönség, és elindult a mosholás is. Azért pedig külön respekt, hogy a dobos Victor Valera valamiféle vesebaj miatti kórházi ápolásából frissiben szabadulva is itt volt, annak ellenére, hogy az orvosok sokkal inkább javasolták neki a pihenést, semmint a duplázó fékevesztett taposását. Azt persze mindenki döntse el maga, mennyire volt okos vagy felelős döntés mindez, az azonban tuti, hogy ennél metalabb hozzáállás nincs.

Bár csak az aznap fellépő csomag második felét sikerült végül megnéznem (állítólag a Trallery is remek volt), az Angelus Apatrida vagy a Skeletal Remains önmagában is elég lett volna egy kiváló estéhez. Így pedig, hogy egymás után lehetett látni őket, tényleg csak annyit írhatok zárszóként: még sok ilyen remek turnécsomagot!