Shock!

Különleges, szülinapi buli volt ez, melyre elvben csak a legnagyobb rajongók, a szakma képviselői, valamint az újságírók juthattak be. Hála a Shock!-nak nekem is sikerült feliratkoznom a vendéglistára, más kérdés, hogy a bejáratnál a kutyát nem érdekelte, ki vagyok, így gyakorlatilag bárki bejöhetett erre az ingyenes, unplugged koncertre.

Még soha nem voltam az Alcatrazban, de tetszett a hely, olyasmi igényes kis söröző-étterem, mint mondjuk az Old Man’s, ráadásul meg is telt a zenekar barátaival, rajongóival. A hazai “sztárok” is szép számmal képviseltették magukat, s többségük vendégfellépőként is megörvendezette az egybegyűlteket.
Körülbelül kétszer egy órából állt a program, de volt még torta, meg mindenféle szülinapi huncutság is. Az egy vendéggitárossal valamint egy perkással kiegészült Black-Out tagság egyébként láthatóan nagyon jól érezte magát, mindenki mosolygott, egyedül csak a bőgős Attis nyomta a szokásos faarccal. Nem csak ők, hanem mi is remekül szórakoztunk, nagyon hamar forró hangulat alakult ki, gyakran túlénekelte a közönség Kowát. Nemhiába, hisz aki itt volt, az mind igazi fanatikus…

Hogy valamit a programról is írjak, olyanokat nyomtak, hogy: Legyen, Maya, Spirál, Lepketánc, Gyönyörű Zombi, Szabadlábon, V.V.V., Esőnap stb. Nagyon kiemelni nem tudok, hisz az elhangzottak szinte egytől egyig nagy kedvenceim (jó, a Lepketáncot azért külön is meg kell említeni, hehe) és így, akusztikusan még inkább megfogtak hangulatukkal. Nem vagyok egyébként nagy unplugged fan, de mostanában egyre inkább bejönnek az ilyesmi dolgok, így ezen az estén is nagyon jól éreztem magam! Lehet, hogy öregszem?!

Körülbelül egy óráig tartott az első blokk, majd következett egy félórás szünet, hogy a második hatvan percre vendégek sokasága vonuljon fel. A sort Szasza kezdte, akivel a Spirált nyomták el Csányiék. Érzésem szerint sokat nem tett hozzá a Főgengszter a dologhoz, nem az ő anti-hangjának való ez a dal, de itt úgyis a barátságon volt a hangsúly, az meg láthatóan nagy. Mindenesetre önmagamat azért továbbra is megkímélném Pinavadász hallgatásától… A következő vendég Szekeres Andris volt a Junkies-ból a Fekete Kékkel, és ez is inkább érdekes volt, mint jó, tekintve, hogy kicsit egymás túlüvöltözésébe torkollott a dolog.

A harmadik special guest viszont már komoly - és hála istennek - pozitív csalódást jelentett: ő pedig nem más volt, mint a Vodafone reklámokból (na jó, azért nem csak onnan) ismerős Jamie Winchester. Barátnőm nagy bánatára Jamie nem énekelt, csak gitáron kísérte a többieket a Ma és A kép előadásakor, azonban így is ez a két nóta volt az est fénypontja! A Mát egyébként is imádom, de akusztikusan előadva csak még inkább előtérbe kerültek varázslatos dallamai… Borzongató volt, ahogy Kowa énekelte, hogy “Mért vagyok ma jól…”

Ki kell emelni egyébként, hogy Kowa, valamint a Csányi tesók is végig nagyon jól énekeltek/vokáloztak, a hangszeres előadásra meg ugye soha nem is lehetett panasz. A számomra ismeretlen extra gityós is jól és feelingesen pengetett, úgyhogy maximális volt a produkció. Később, hogy tényleg senkinek ne legyen hiányérzete, még feltűnt Temesi Berci is, majd lassan vége lett az örömzenélésnek, jöhetett a mulatozás, de azt én már nem vártam meg… Boldog szülinapot Black-Out!