Shock!

Május elejétől turnézik Európa-szerte European Takeover 2013 elnevezéssel a kaliforniai death/grind csapat. A magyar fellépés már poszt-Obscene Extreme fesztiválos, délnek vették az irányt az extrém metalisták, és a román bulik előtt, hála az égnek, a hazai érdeklődők is belefülelhetnek az élő produkcióba. Nem mellesleg ez a háromhónapos kontinenskör hivatott promotálni a Matt Harvey gitáros/énekes által ötévi kihagyás után újraélesztett banda második lemezét (összességében hatodik), az augusztus elején érkező, Relapse gondozta Necrocracyt. A brazil deathrash alakulat pedig talán éppen a magyar koncerttel kezdi európai nyaralását, s egészen kitartóan itt lesznek az év végéig, októberben a Deströyer 666-szel társulva, nem lehetetlen, hogy idén még megfordulnak nálunk egy klubbuli erejéig. A magyar gyermekgyógyászok új, második nagylemeze, pedig már itt van a kanyarban, a Surgial Exconiation tizenhat véres-gennyes-beles agyhalálos tételt tartalmaz majd az előrejelzés szerint, a nem olyan régi alapítású, brutal death metal zenékre szakosodott orosz Anopsys Records jóvoltából. S hol máshol is lehetne egy Nyári hullazabálás fantázianevű koncertsort megrendezni, mint egy vágóhídon?

„A vágóhíd tizennégy hektáros területen helyezkedik el. Monumentális, úgynevezett birodalmi stílusban épült, félkörben záródó nagy falnyílásokkal és szimmetrikus épületegyüttes tengelyében elhelyezett, magasan kiemelkedő víztoronnyal, amely vártoronyszerű, vaskos tömegével és a tetőzete alatt körbefutó törpegalériájával nemcsak a leghangsúlyosabb, de építészetileg a leghatásosabb eleme a vágóhíd eklektikus épületeinek."

A Nemzeti Színházzal átellenben lévő Showbarlangban most voltam először, de szerintem nem utoljára. A vágóhíd víztornyának tövében lévő épületben a százfősre kialakított teremben igen jó az akusztika, amit akár tervezhettek is a sziklaimitációs belső kialakítással – ilyet a Fővárosi Növény- és Állatkertben láthat az ember a Varázshegyben, vagy régen a pécsi Hard Rák Caféban volt hasonló kialakítás. Mindenesetre a hangzás nem hagyott maga után kívánnivalókat az este folyamán, köszönet érte a keverőpultnál tevékenykedőnek.

„Egy vágóépületben harminc vágókamra, két bélmosoda, hűtőhelyiségek és a hússzállító kocsik megrakodására alkalmas fedett udvar volt."

Fél kilenckor hágott a kellően magas színpadra a Paediatrician legénysége, s kemény félórás gyógytevékenységet folytattak a hallójárataink örömére. Varjú Dávid basszer a szokásos véres ingben-maszkban, Lédeczi Zsolt egyik kezében a pitch shifteres mikivel, a másikban a bömbölős mikrofonnal, váltogatva, stílusosan, cavemanszerű testmozgással osztotta ránk a Deformed Premature nagylemez dalait, valamint a még nyárra ígért új albumról is eljátszottak két számot. Választott stílusukban kiváló teljesítményt nyújtottak. Az Üsd a kurvát, baszd a hullát slágerükkel zártak.

„Az épületet 1872. július 27-én avatták fel nagy díszünnepség keretében. Egy huszonöt mázsás magyar bikát vágtak le, és legfinomabb részeit barátságos villareggelin fogyasztották el."

A kétlemezes fiatal brazil kvartett, a Krow hatalmas lendülettel pótolta és tette izgalmassá átlagos deathrash zenéjét. A küllemben Szekeres Tamásra emlékeztető gitáros-énekes mellett a basszer és a másik hathúros srác is vokálozott. Ők látványilag is rákapcsoltak, a hangfalakat a logós molinójukon kívül a brazil zászlóval takarták le. Mindössze húsz percet töltöttek a deszkákon, de nagyon intenzív programot nyomtak, és jól. Az utolsó tétel tankhadosztály támadását felelevenítő ritmizálása engem is kétrét görnyedő pozitúrába kényszerített nyakizomerősítéssel kiegészítve. Nincs rájuk egy rossz szavam se.

„A mai Közvágóhíd csak részben emlékeztet a régi, nagy hírű, látványos vágóhídra."

Ahogy az 1990 óta létező Exhumed is csak emlékeztet korábbi önmagára, értve itt a felállást, de akár magát a zenét is. S mindezt a javára írom. Negyed tizenegy magasságában kezdődött az ötvenpercessé váló törzsprogram, amit aztán vastag tízperces ráadás vastagított, de még hogy! A lemezek alapján egy lassabban, őrlősebben, a súlyra is nagyobb hangsúlyt fektető muzsikát vár az ember fia, de élőben olyan volt ez a formáció, mint akik az alapvetően ős-death metal keretei közé beengedik a heavy, a thrash, a speed, sőt még a black metal elemeit is, s bár ez így elrettentően is hangozhat, nagyon életképes a hangalakulat: mintha maga a metal underground szólna belőlük! Úgy az első lemezről (Gore Metal, 1998), mint a tavaly előtti All Guts, No Gloryról is játszottak dalokat, s kiállásilag is erőteljesek voltak: Matt töltényöves ősmetalos, a vokálokban, mély hörgésben segédhangot nyújtó lapátszakállas, hajpörgetős basszer, Rob Babcock, a basszusról szólógitárra váltó, irokéz frizurás Bud Burke és a kíméletlenül kemény és gyors ütemeket odatévő kopasz Mike Hamilton, aki a Deeds Of Fleshből és a Vile-ból is ismerős lehet az avatottaknak.

Történt közben: éppen magamban méltatlankodtam a Cryptopsy koncertről írt beszámolómban is említett túlbuzgó fószer (hawaii-mintás ingében a Krisiunon is feltűnt, csakúgy, mint a keddi Suicidal Tendencies koncerten) ismételt felbukkanásán, aki most is fölpofátlankodott a színpadra és beleivott (!) Matt sörébe, majd beugrott a jelentékeny, ötven fős közönség sorai közé... Micsoda teher lehet ez neki, lamentáltam, amikor a hátam mögül kipattant egy álarcos, őrült tekintetű kötényes alak, kezében motoros fűrésszel. Majd' szó szerint keresztülvágta magát a pogózó tömegen, a színpadra hágott és csak lóbálta, lóbálta gyilkos szerszámát... Aztán persze újra közénk vágott a jóvágású horrorfigura, nekünk pedig jó képet kellett vágni hozzá, miközben azért paráztam rendesen, és azt figyeltem, működik-e az a fűrész... Páran persze gyorsan hozzáugrottak fényképezkedni, kámforos-kénes, orrfacsaró szagát pedig elvonulása után is otthagyta a teremben – majd még kétszer tért vissza. A negyvenedik perc körül a szólógityós virgázás közben rosszul lett, elterült, de jött a kattant doki, defibrillátorral segítve a problémán, kevés sikerrel. Ekkor sörrel próbálkozott, magasról a delikvens szájába csorgatva a nedűt, amitől az ismét fitt lett. Végül a ráadásblokkban üdvözölhettük ismét, amikor is megünnepeltük az ismert rigmussal a szülinapját, amiért cserébe előkapott a fazekából egy levágott fejet, és piros lét fröcskölt belőle a közönségre. Csuda egy pofa!

Az hagyján, hogy remek koncertet adott az Exhumed, de a ráadásban kimutatták a foguk fehérjét is. A Seek & Destroy – Black Magic – Creeping Death egyveleg közös himnuszként szólt a még egy saját szám előtt. Hatásaik, hatásaink, hatásosan. Az már igazán hab a tortán, félek, el is csapom a hasam, hogy annak, aki részt vett ezen a koncerten ingyenes a belépés a hétfői szeánszra, ahol a thrashsé lesz a főszerep a brazil Uganga, a lengyel Terrordome és a hazai Conan's First Date szereplésével.

„Környezete elhanyagolt, sok helyen csak csúnya átépítések láthatók. [...] A lerobbant, szomorú épületet kitartóan őrzi a szarvasmarhát lefékező fiúk szoborcsoportja. Begas Reinhold berlini szobrász eredetileg kőből készítette őket, azonban megrongálódtak, ezért Sződy Szilárd javításai után 1937-ben bronzba öntötték a két szobrot."

[Az idézetek forrása: BudapestCity.org]