Shock!

november 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Joe Satriani - Budapest, 2023. április 10.

Néha még mindig valamiféle időhurokban érzem magam, hiszen ez a Joe Satriani-koncert is három éve tologatódott ide-oda, de legalább nem tűnt el a végtelenben. A helyszín a Barba Negra nagyobbik sátra lett, ahol voltam már nem egy teltházas eseményen, de ennyire durván egymás hegyén-hátán nem láttam még autókat parkolni. Persze más a közönségréteg, ide már nem a felvarrósmellényes-mindegymitiszomcsaküssönki-arcszeszemiscsakpitralon réteg jött, hanem egy sokkal decensebb, helyenként már-már kimondottan nyugdíjasklubra emlékeztető emberadag. Ennek megfelelően az este nem a vaskos riffekről és a tomboló energiákról szólt.

joe_satriani_k2023_01

Sokkal inkább ülős hangversenyes hangulat lepte el a Barba sátrát, legalábbis különösnek tűnt a kontraszt egy korábbi metálbulin részt vevő közönség, meg a mostani, kicsit üveges tekintettel maga elé meredő, totálisan moccanatlan tömeg között. Furamód még az utolsó, immáron öt évvel ezelőtti Satriani-koncerten is (amit valahogy két-három évvel közelebbi időpontnak érzek) jóval bulisabb volt a hangulat (bár talán a nyáriasabb hangulatú szabadtér miatt is), szóval elképzelésem sincs, miért volt ennyire végtelenül nyugis aznap este mindenki – néhány tök aranyosan táncikáló idősebb hölgy kivételével.

időpont:
2023. április 10.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Red Stage
Neked hogy tetszett?
( 16 Szavazat )

Olyannyira sokadszorra halasztott koncertkörút volt ez, hogy eredetileg még az előző Shapeshiftinget promotáló körútnak szánták, aztán becsúszott tavaly az elefántos lemez, ami hozzám sokkal közelebb került, így boldogan láttam, hogy erről is bekerült a programba néhány dal. Tán a két új album miatt vagy csak simán így volt kedve a mesternek megszerkeszteni a turnéját, de az este két külön felvonásból állt, szóval tényleg jó sokféle hangulatot és szó szerint dupla koncertbemutatót kaptunk a kopasz virtuóztól. Láttam már párszor élőben, minden egyes alkalommal elvarázsolt és minden egyes koncertjére kimondottan élesen emlékszem, ami bizony a jó daloknak köszönhető, mert Satriani úr azért tényleg limitáltan szórakoztató látvány élőben. Persze kár is ezen lamentálni, hiszen pont ilyennek szeretjük, a soha nem öregedő formájában, kopaszon, az elmaradhatatlan napszemüvegében és fekete pólójában, kis grimaszaival, nem önfényező, de megalázóan káprázatos gitárjátékával.

joe_satriani_k2023_02

Joe Satriani szeret mesélni a dalaival és ezt ezerszínűen teszi. Az a fajta gitáros, akinek azonnal felismerhető a stílusa, és inkább a megjegyezhető, karakteres, ízes témákról szól többnyire a hangszeres játéka, semmint a fénysebességgel való tekerésről. És azt, hogy mennyire nem csak róla szól az este, mi sem példáz jobban, hogy teret adott a többieknek is: volt egy-egy korrekt dob- és billentyűs szólórész is. Persze, ilyen hosszú szettben mondhatni megérdemelten, főleg, ha már olyan nagyágyú került a dobok mögé, mint Kenny Aronoff, akinek illett megmutatni magát egyedül is. Az „új” billentyűs kolléga, az ausztrál Rai Thistlethwayte játékáról meg ordít, hogy inkább dzsesszben érzi magát otthon és bizony jót is tesz az ő fűszere Satriani világának, én csak üdvözölni tudom ezt a kellemes kollaborációt. (Hello E 104th St NYC 1973, jó volt ezt is hallani élőben, egy Night Scene jöhetne legközelebb!)

joe_satriani_k2023_03

Néhány dalnak különösen örültem, ezek egyike a Thunder High On The Mountain (oké, ez volt az előzőn is), egy régebbi nagy kedvencem, a Crystal Planet, vagy a még régebbi Luminous Flesh Giants. Azt meg mondanom sem kell, hogy az új számok tömkelegét boldogan hallgattam, bőven van miből válogatni, nem is szellőztetett meg Satriani mindent, amire kíváncsi lettem volna – az új darabok engem mostanában jobban érdekelnek egy koncerten, mint a sokszor megjáratott tételek. Például a Sahara koncerten is borzongatóan izgalmas és gyönyörű, a Faceless talán még megkapóbb, de a Teardrops is szépíti a lelket, és bizony klassz volt az Ali Farka, Dick Dale, An Alien And Me is. A műsor végén nyilvánvalóan mindig akad pár kihagyhatatlan tétel: az Always With Me, Always With You, a Satch Boogie meg a Surfing With An Alien hármasa nélkül talán nincs is nagyon Satriani-este.

joe_satriani_k2023_04

Szokás morfondírozni a Barba hangzásán – nálunk is bőven megy az adok-kapok a kommentszekcióban –, én sem tudom megkerülni: voltam már kimondottan jól szóló eseményen a helyszínen, meg pár kevésbé acélos rendezvényen is. Ez az este az utóbbi tábort szaporítja, a dobsound sajnos eléggé kiugrott az összképből, főleg a pergő, a gitár kásásnak tűnt, de tény, hogy balra elöl álltam végig, nem tudom, hátrébb, középtájt javult-e az összhatás. A háttérvetítés is rendben volt, a fényeket jól használták (végre nem sziluetteket lehetett csak látni), sok konferálás helyett pedig csak egymás után sorjáztak a dalok, amelyek egyesével külön utazásra hívták az elmét. Nálam abszolút flow-élményként működik Satriani zenéje, akár otthon hallgatva, akár élőben, totálisan kikapcsol, megnyugtat, elvarázsol, így történt ez aznap este is. Pont ezért képtelen vagyok megunni Joe világát, és talán így volt ezzel a velem ott lévő nagyjából teltházat képviselő embertömeg is.

joe_satriani_k2023_05

joe_satriani_k2023_06

 

Hozzászólások 

 
#6 Kybass 2023-04-21 20:50
Idézet - dzsud:
Idézet - thor god of thunder:
A hangzás mindig a zenekaron múlik, milyen füle van a hangosítónak. Sok mindenért lehet egy helyet kárhoztatni, de ha nem ők tologatják a potmétereket, hanem saját ember, akkor az nem hely hibája.


Azért így ötszázadjára ez a hárítás már nem annyira ül. Az Akváriumot például hosszú évekig kásás gagyi hangzás jellemezte (mostanság sem tűnt el teljesen, de pl. a szombati EELS eléggé rendben volt), az A38-at meg soha, vagy legfeljebb csak nagyon-nagyon ritkán. Az Akváriumba rendre olyan zenekarokat sikerült volna hívni, ahol kontár volt a hangosító? Most meg a Barbába? Értem persze, hogy ez egy tök jól hangzó kifogás a szervezők részéről, én viszont már picit unom, hogy folyamatosan hülyének vagyok nézve...


Az Akváriumban kétszer voltam (mindkétszer Thy Catafalque), és kritikán aluli a hangosítás. A régi Dürernél is szarabb volt, pedig azt azért nehéz alulmúlni ( fájdalomküszöbi g tekert Krupps, kására kevert Killing Joke). Az A 38-ban sohasem csalódtam.
Idézet
 
 
#5 dzsud 2023-04-17 13:43
Idézet - thor god of thunder:
A hangzás mindig a zenekaron múlik, milyen füle van a hangosítónak. Sok mindenért lehet egy helyet kárhoztatni, de ha nem ők tologatják a potmétereket, hanem saját ember, akkor az nem hely hibája.


Azért így ötszázadjára ez a hárítás már nem annyira ül. Az Akváriumot például hosszú évekig kásás gagyi hangzás jellemezte (mostanság sem tűnt el teljesen, de pl. a szombati EELS eléggé rendben volt), az A38-at meg soha, vagy legfeljebb csak nagyon-nagyon ritkán. Az Akváriumba rendre olyan zenekarokat sikerült volna hívni, ahol kontár volt a hangosító? Most meg a Barbába? Értem persze, hogy ez egy tök jól hangzó kifogás a szervezők részéről, én viszont már picit unom, hogy folyamatosan hülyének vagyok nézve...
Idézet
 
 
#4 latexbaba 2023-04-17 03:34
A Sons os Apollo koncert viszont eltűnt a végtelenben, a pénzemmel együtt, hiába tologatták ide-oda... :(
Idézet
 
 
#3 thor god of thunder 2023-04-16 12:25
A hangzás mindig a zenekaron múlik, milyen füle van a hangosítónak. Sok mindenért lehet egy helyet kárhoztatni, de ha nem ők tologatják a potmétereket, hanem saját ember, akkor az nem hely hibája. Mondom ezt úgy, hogy nem védem a Barbát, mert ezzel a Csepellel velem nagyon kitoltak, de hát ez van, annak is örülni kell, hogy ez rendelkezésre áll. Az meg senkit nem érdekel, hogy én emiatt csak a kiemelt nagy nevekre megyek és így a magyar zenekarokat nem tudom támogatni.
Idézet
 
 
#2 Jaczkó Imre 2023-04-16 10:54
A hangosítás – sajnos megint - barba negrásan gyenge volt. Legalábbis ahol én álltam, sajnos ez volt a helyzet. Két pozícióban hallgattam a koncertet: a koncert első felét bal szélen, Satrianitól 6-8 m-re, a másik felét pedig jobb oldalt, távolabbról, nagyjából a keverő magasságából. Sajnos mindkét helyen csak gyenge közepes hangminőséget tapasztaltam. A kettő közül a színpadhoz közelebbit éreztem „jobbnak”, de a minőségben nem volt óriási különbség, inkább csak más volt. Nyilván más-más pozícióban, máshogy szól a zene, ez egyértelmű. Az is lehetséges, hogy volt, ahol kiválóan szólt, mindenesetre nekem nem sikerült megtalálni azt a helyet…
Konkrétan Satriani gitárját még nem éreztem annyira problémásnak. Nyilván erre fordították a legtöbb gondot a beállásnál, így a hangszerek közül ő szólt a legjobban. Tökéletesen persze nem, mert helyenként túlvezérelt volt, de összességben azért az ő hangzása számomra még elment. Ha a többi hangszer is ezen a színvonalon szólt volna, nem is írogatnék most ide… Sajnos a többiek inkább csak gyenge, próbatermi minőségben szóltak. A dobhangzás volt szerintem a legproblémásabb , amit kár is nagyon ragozni: a dob egyszerűen zavaró volt. Aztán a basszus egyrészt halk volt, másrészt meg rémesen dobozhangú, mintha egy felmosóvödörből jött volna. A billentyűről sem tudok sok jót mondani, azon kívül, hogy szólni szólt. Ez vitathatatlan. A többit meg hagyjuk. Hanem az a billentyűszóló… Hát, azt kár volt elkövetni. Persze nevezhetjük „dzsesszesnek”, de mivel hallgatok jazzt is, így nálam ez nem a jazzhez volt közel, hanem a klimpírozáshoz. De elismerem, hogy ez már erősen ízlésbeli kérdés.
Annyit tennék még hozzá, hogy a koncertszervező nek és a helyszínnek el kellene mélyen gondolkodnia, hogy a sorozatban, színvonaltalanu l hangosított koncerteknek, milyen negatív hatása lesz a közönség jövőbeni jegyvásárlási hajlandóságára. Mert számomra például ez az este nem érte meg, kidobott pénz volt. Ahogy az volt például az Apocalyptica/Epica koncert is, ami még borzalmasabban szólt. Életkoromnál fogva azon már rég túl vagyok, hogy csak azért menjek el egy koncertre, hogy lássam(!) az előadót. Én elsősorban hallgatni(!) szeretném.
Hangminőség tekintetében egyébként erős kontraszt volt rá két napra, Steve Vai fellépése az Akváriumban. Na, azzal érdemes relációba állítani ezt a Satriani-estet…
Idézet
 
 
#1 Nodemand 2023-04-16 09:51
Egyre jobban fosok attól hogy fog szólni a Pantera...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.