Shock!

Az Arénából hazafelé azon morfondíroztam, milyen remek ötlet volt ez a koncert a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, főleg így, jelmezes szereplőkkel. Aztán némi netes kutakodás után rábukkantam az 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének YouTube csatornájára, ahol találtam néhány négy évvel ezelőtti felvételt, ahol szintén hasonló műsorban szerepeltek az említett szimfonikusokkal. A kérdés az, annak idején miért siklottam át ezen az eseményen ennyire, bár tény, hogy korábban korántsem volt annyira (újra) csúcsra járatva a Star Wars-mánia, mint napjainkban.

Persze nem csupán a Star Warsról szólt a koncert, és igazából fogalmam sem volt, hogy mire számítsak aznap – azon kívül persze, hogy John Williams néhány sikerfilmes szerzeményéből csipegethetünk egy estén keresztül. 2016-ban az átlagközönségnek lehet, az már kevés is, hogy élőben hallhat egy szimfonikus zenekart és belebambul a művekbe, ezért az egészet érdemes megtámogatni némi vizuális körítéssel. Így volt háttérvászon vetítéssel, ahol gyakorlatilag simán megismerhettünk néhány filmet gyorstalpaló verzióban (ha valaki nem lett volna tisztában valamelyik alkotással, bár többnyire elég esetlenül vágták össze a részleteket), akadtak légtornász hölgyek, különféle tánccsoportok, az ewokokat meg értelemszerűen jelmezes gyerekek jelenítették meg. A jelmezes részek kicsit vásári giccs-jellegűnek is tűnhetnek, és kívülről nézve valóban van abban valami egészen furán szürreális, amint az Aréna színpadán két világító műanyagkardos, jelmezes hobbista hadakozik, de hozzáteszem, ez a világ más országaiban is hasonlóképp zajlik ilyen eseményeken. A Star Wars-rajongók pedig legalább kortól függetlenül, gyermeki örömmel tudnak fotózkodni a koncert előtt, a folyosón grasszáló lázadó / birodalmi szereplőkkel.

Ugyan valóban a Star Wars köré épült fel a program, illetve egyfajta keretbe foglalta az eposz a nyitásként felcsendülő főtéma (meg a birodalmi csillagromboló a vásznon, és a karmester Darth Vadernek öltözve fénykarddal, meg az élethű R2-es egység a színpadon, akit azonnal haza akartam vinni) az első részben előadott műveket, ne feledkezzünk meg a többi filmet megidéző darabról sem. Az E.T. – A földönkívüli, a Reszkessetek, betörők!, a Kapj el, ha tudsz, az Egy gésa emlékiratai, a Harry Potter, a Jurassic Park és persze az Indiana Jones egyaránt felsejlett a szellemesen filmharmonikusoknak átkeresztelt zenekar által. Igaz, a Jurassic Parknál már simán azt vártam volna, hogy legalább egy stegosaurus keresztülsétáljon a nézőtéren, ha már a Harry Potterből előadott Hedwig's Theme alatti filmrészletekben szegény baglyot nem sikerült bevágni egyszer sem. (Azt meg már csak lábjegyzetként említeném meg, amint két szakértő tanácskozott az említett darabnál: - A Hedwig az a bagoly volt? – Nem az a dagadt inkább?... Ja nem, az Hagrid volt.)

Hollerung Gábor karmester a két blokk előtt és az első után is aránylag röviden ecsetelte, mit hallhatunk és miért, érdekes módon John Williams kapcsán Wagnert említette többször is (nyilván ő a szakértő, nekem, mint laikusnak Wagner sokkal nehezebb, komorabb zeneszerző, mint John Williams bármikor is volt, alma-körtézésbe meg ne menjünk most bele mélyebben), néha belebakizott, de hát nem szónok a mestersége, meg ne is várjunk el tőle „frontemberséget", hogy hazabeszéljek egy kicsit. Amúgy érdemes annyit tudni, hogy nem egy az egyben filmzenéket hallhattunk, hanem a hangversenydarabokká átírt műveket, nyilván ez így jóval élvezetesebb, értékelhetőbb élő zenekar által előadva. Érdekes, de a második etap első Star Wars tételét sikerült elég szépen elsietni, kicsit aggódtam is, hova ez a rohanás, nem lett így szép íve a darabnak. De az a nagy helyzet, hogy baromira izgalmas és sokszor felemelő volt hallgatni ezeket az örökzöldeket, és ha rajongó vagy, pontosan tudod, miről beszélek: nem CD-ről, nem mp3-ról hallhattad, hanem ugyan kihangosítva, de egy élő zenekar által, helyenként kórussal megtámogatva. A dupla naplementés tétel alatt egészen elérzékenyültem (volna, ha nem rettegek, hogy a légtornász hölgy ne zuhanjon le a magasból, fejjel lefelé), a Duel Of Fates pedig egészen eszement módon borzongató volt így zenekarral és a kórussal, bevallom, tiszta libabőr is lettem. A drámai hatás fokozása végett pedig végtelenül menő lett volna, ha A Sith-ek bosszúja film összeollózott verziója végén minden elcsöndesül, és csak A Légzés csendült volna fel egy taktus erejéig. Ez a ziccer kimaradt, de legközelebb hátha... Akkor pedig végtelenül boldog lennék, ha legközelebb a Star Wars VI - The Final Duelt is eljátsznanák valamilyen formában, az a Morriconét idéző részlet benne az egyik örök kedvencem.

A hetedik részből is kaptunk egy részt természetesen, de a legnagyobb ovációt azonban a záró Imperial March kapta (kis hatásszünettel előtte, mintha vége lenne az egésznek, aztán a terem egy emberként horkant fel, hogy „nnna", mikor bejelentették, hogy ez zárja, aztán persze röhögtünk), amely közben ismét táncosok vonultak a színpadra, és egyfajta „ír sztepptánccal" kísérték a zeneszámot, le a kalappal, ötletnek is remek volt, és ugyan néha nem egyezett az ütem, de nagy fless volt ez így együtt, komolyan. A végén mindenhonnan a színpad elé bevonuló jelmezes szereplők kaphattak volna egy kis fejfényt, némelyest a sötétbe vesztek, és Han Solót hiányoltam, bár azt azért valahol mélyen tökéletesen megértem, hogy senki nem meri bevállalni a karaktert... (Azt meg csak így zárójelben jegyzem meg a végén, hogy a nagydobot ugyan ritkán szólaltatták meg, de akkorát szólt, hogy az maga volt a rockandroll, nem más. Az pedig érdekes volt, hogy az est első felében konkrétan nem lehetett látni telefont a levegőben, amitől rögtön 1992-ben éreztem magam, ám a második rész alatt már annál többet.)

Az utóbbi időben úgyis azon morfondíroztam, hogy valami komolyzenei hangversenyt kellene megtekintenem, mellé néhány balett-előadást is, így hellyel-közzel kipipálhattam ezt is – de csak amíg valóban meg nem látogatok ilyen eseményeket. Ha erről lemaradtál és megnéznéd, a Tokaj Fesztiválkatlanon nyáron ismét meg lehet tekinteni a produkciót, de ha nagyzenekaros filmzenés koncertre vágysz, Hans Zimmer hamarosan hazánkba látogat.