Elég jó kis rockhétvégét csináltam magamnak október közepére. Csütörtökön az asszony unszolására megnéztük az elég harmatos Jamie Winchestert (vessetek meg, de mindent a családi békéért), pénteken már a sokkal inkább fogamra való Replika születésnapozása volt terítéken a Wigiben, szombatra meg befigyelt a Kiss Forever ugyancsak szülinapos koncertje, ugyanott. Éljen az aktív pihenés. Hihetetlen, hogy rohan az idő. Anno az 1995-ös Hanyatlás demóval ismertem meg Csatóékat, most meg már a közösen eltöltött dekádot ünnepeljük. Jéééézus, öregszünk!
Nagyon nem aggódta túl a Replika ezt a jubileumot. Gyakorlatilag azon kívül, hogy a koncert közepén kaptak egy tortát meg hogy két nótában a Mantra gityósa is fellépett velük, semmi nem jelezte, hogy itt most valamiféle különleges koncertről van szó. Nem voltak régi tagok, sztárvendégek, semmi, csak nyomták a zenét jó hosszan. Végül is ez a lényeg, de talán nem ártott volna valamivel kicsit feldobni a műsort. Így maradt a zene, de azért kötve hiszem, hogy bárki is bánkódott volna. Viszont érdemes lett volna rögzíteni a koncertet, mert tíz év meg egy rakat lemez után eléggé aktuális lenne egy Replika koncertalbum is… Remélem, nem a 25. évfordulóra várnak.
Kronologikus sorrendben haladt a buli, kezdetnek rögtön jött a Föld, a fenti demóról, ami szerény véleményem szerint a mai napig az egyik legállatabb Replika nóta, egyébként meg személyes kedvenc. Nem sokkal később érkezett a másik favorit, a Félj a bemutatkozó, szintén nagy kedvenc Nem leszek áldozat lemezről. Annak ellenére, hogy sajnos elég gyér számban gyűlt össze a publikum, jó volt a hangulat, köszönhetően elsősorban a jó nótáknak, a tűrhető hangzásnak meg Peti szokásosan jópofa, de ironikus konferanszainak. Szépen végigmentünk minden lemezen, jöttek az Ima dalai, majd a Testbe zárt lélek és kettő a kissé más megközelítésű, de szintén marha jó, dallamosabb Másik világ kapujában korongról. Az estet a legutolsó lemez, a kiváló Durva élet dalai zárták, amiről jó sok nóta került terítékre.
Ami elhangzott még és most éppen eszembe jut: Ima, Kezdet és a vég, Tükrön túl, Igazi kép, Nem vagy biztonságban, Valami vár itt rám, Átverés, Mindent akarok, Tépd szét, Egyedül nincs esély. Jó másfél órát játszott a trió és igencsak beindultunk rájuk, volt pogó, pörgés, minden ami kell, szóval kellemesen telt az est. Volt jó 2-3 év, amikor egyáltalán nem követtem a Replika útját, de nemrég visszataláltam hozzájuk és szép lassan nagy kedvencekké küzdötték fel magukat nálam. Mert igenis nagyon jó, eredeti, különleges zene ez, komoly mondanivalóval és értékekkel. Sajnálatos, hogy ilyen kevesen ünnepeltek velük.
