Shock!

Szizsó betöltötte a negyvenötöt. Ezúton is gratulálok és még vagy ugyanennyit kívánok neki. Azért pedig külön is megemelem a kalapomat, hogy eme jeles évfordulót nem csak szűk családi körben ünnepelte meg, hanem ahogy az egy ilyen régi motoroshoz illik, egy fasza kis rockbulival. Persze a családi kör is meglehetősen relatív, hiszen a koncertre lelátogató mintegy száz ember döntő többsége innen-onnan azért ismerte egymást, így volt egy határozott osztálytalálkozó jellege az eseménynek. Az előzetesen terjedő pletykákkal ellentétben azonban ez egy Partyzan buli volt, amelyen csak mint speciális vendég lépett fel egy nyúlfarknyi szett erejéig a '90-es évek végén két méregerős lemezzel elég szép startot vevő Carmen.

Két előzenekart is meghirdettek aznapra, a csajbanda iScream azonban végül elmaradt, így az Asphalt Horsemenre maradt a közönség bemelegítésének feladata. Lőrincz Kariék hozták a szokásos kiváló formát, amiért meg is kapták a jól megérdemelt tapsot. Megmondom őszintén, a saját számaik vannak olyan jók, hogy nekem már egyáltalán nem hiányoznak a feldolgozások. Az Audioslave ezúttal nem is sütött igazán, úgyhogy hajrá gyerekek, jöjjön már végre az az első lemez!

Annak idején az első Partyzan lemez egyáltalán nem jött be nálam. Régi Carmen rajongóként valami ahhoz hasonlót szerettem volna hallani Szizsó új csapatától, a végeredmény azonban komoly csalódást okozott. Szerencsére aztán a kettes lemezzel alaposan kiköszörülték a csorbát, a szimplán kettes címmel ellátott korong ugyanis egy olyan ízig vérig laza rock'n'roll dalokat tartalmazó anyag, amilyet az ember Szizsótól a mai napig vár és elvár. Így, bár az elsődleges vonzerőt számomra is a Carmen-blokk jelentette, egyáltalán nem bántam, hogy a koncert a kettes Partyzan anyag dalainak felvonultatásával indult. Így volt ezzel az a maréknyi, ám annál lelkesebb keménymag is, akik Szizsóval együtt énekelték az olyan fogós dalokat, mint például a Láss, ne csak nézz. Bár láthatóan akadt valami technikai gikszer a cuccal, kifelé teljesen jól szólt minden, Szizsót azonban eléggé zavarta, hogy időnként gyengélkedik a cájg. A csapat teljesítményén természetesen mindezt nem lehetett érezni: feszesen, húzósan tolták a rock and rollt.

Nagyjából háromnegyed óra mehetett le a buliból, amikor következett az est fénypontja, azaz egy rövid időre összeállt a Carmen legendás eredeti felállásának magja. Szizsó mellé érkezett Pinyő, valamint a sokáig vele együtt a Pokolgépet erősítő Szilágyi Ede, a Fáklya tesók közül azonban csak Csaba lépett fel, Endi helyén a partyzanos Pintér Anti gitározott. Endi már egyáltalán nem zenél, így vélhetően a Szizsó által a koncerten beígért teljes Carmen fellépésen sem jut majd szerephez. A klasszikus felállás négyötödét azért így is marha jó érzés volt látni, így tényleg remélem, hogy nem kell hosszú évekre beérnünk azzal a négyszámos blokkal, ami ezen a speciális vendégszereplésen elhangzott. Merthogy az előzetes pletykák által emlegetett hét-nyolc dal helyett csak négy tétel került terítékre, méghozzá mind egy szálig az első lemezről. Nálam a kettes 2000-be érve is nagy favorit, sőt, a kicsit mostohának tartott Vitamin C-t is szeretem, ezúttal azonban nem jutott nekik hely.

Szizsóék nem bíztak semmit a véletlenre, rögtön az anno a Ki Mit Tud?-ban is felcsendült, Tép a széllel nyitottak, melyet igen komoly ováció fogadott. Nem hiába, az egyik legjobb számuk mind közül. A lelkesedés természetesen a rövidke blokk végéig sem csökkent: nayg ováció közepette érkezett az Ez nem az a hely debütlemez címadója, a Küldj egy levelet és természetesen A három kismalac sem maradhatott ki. Nyilván igen erős nosztalgia-faktor volt ebben az estében, de azt sem bántam volna, ha elejétől végéig eljátsszák az első két albumot. Ráadásul látszott a srácokon is, hogy élvezik a dolgot: a Gépben is tejbetökként vigyorgó Pinyő mosolya most is fültől fülig szaladt, a rőzséjétől megszabadult Csabi kicsit tán megilletődve pengetett, Ede feszesen és jól játszott, Szizsó meg úgy énekelt, mint a kisangyal. A Tép a szél előtt Lőrincz Kari fel is köszöntötte az ünnepeltet, és átnyújtott neki egy régi Carmen felvételeket tartalmazó, szigorúan titkos DVD-t, majd pedig ha már a színpadon volt, végig is vokálozta az első nótát.

A vártnál tehát jóval kevesebb Carmen dal csendült fel, de már ezért a négyért is óriási köszönet jár, hiszen vagy tíz éve vártam, hogy újra élőben hallhassam őket. Reméljük, a srácok betartják az ígéretüket, és nemsokára lesz egy igazi, minden igényt kielégítő Carmen koncert is. Igény biztos lenne rá, hiszen A három kismalac után rendesen meg is csappant a nézőszám, ami egyértelműen azt jelzi: bármennyire jó csapattá fejlődött is a Partyzan, Szizsót még mindig inkább a Carmen élén akarják látni az emberek. Ettől függetlenül megérte a továbbiakban is ott maradni a bulin, hiszen a Partyzan még jó sokáig tolta a talpalávalót, mindent egybevetve majd kétórásra hizlalva végül a bulit.

Boldog szülinapot, Szizsó! Folytassa Carmen, illetve Partyzan!

Fotók: Török Hajni