Shock!

Új kiadásban jelenik meg év végén az Omega 1972-es koncertlemeze, az Élő Omega – amely azonban, mint kiderült, nem úgy koncertlemez, mint sokan hiszik. Az első magyar hard rock albumként is aposztrofálható kiadvány speciális csomagolásban, újrakevert formában, rengeteg érdekességgel lát napvilágot.

Minden fél évszázados albumnak megvan a maga története és a maga legendáriuma. Úgy alakult, hogy az Élő Omega esetében ez még az ilyen esetekben megszokottnál is szövevényesebb. „Már amikor elkezdtük csinálni a sorozatot, akkor is egyértelmű volt, hogy az album története tele van fehér foltokkal – mondja Bene Attila, a GrundRecords vezetője. – Természetesen mi is csak annyit tudtunk, amennyit a szakirodalomból meg az egyéb nagyvárosi legendákból ki lehetett silabizálni. Menet közben szembesültünk az érdekes részletekkel. Igazából ott kezdődött az egész, hogy már a hanglemez korszakban is belenyúltak a hangfelvételbe: az album '80-as évekbeli kiadása már máshogy szólt, mint az eredeti, majd megjelent CD-n ez az erősen megzengetett sound, utána pedig, a '90-es évek legvégén kihoztak egy nagyon furcsa kiadványt, ami nem élő Omega volt, hanem ezeknek a daloknak egy alternatív kiadása, más dalsorrendben, közönségzaj nélkül, két számmal gazdagabb dallistával, Kétszáz évvel az utolsó háború után címmel. Utóbbin már sokan felmordultak, és a furcsa hangzás miatt kétségbe vonták a felvételek eredetiségét. Körülbelül ennyit tudtunk, amikor nekivágtunk az újrakiadás előkészítésének."

A munka nem várt érdekességeket tartogatott. „Megkaptuk az eredeti, '80-as évekbeli megzengetett mastert, viszont két szám nem szerepelt az eredeti lemezen, ezeket a '98-as újrakiadásról szerettük volna pótolni. Itt kezdődtek az érdekességek, ugyanis a sorozat remaszterelését végző Rozgonyi Péter felhívott, és közölte, hogy ez nem 1972-es, hanem egy utólagosan megmanipulált hangfelvétel, amihez egészen biztosan a '90-es években vettek hozzá hangsávokat. 1972-ben Magyarországon ugyanis még nem tartott ott a hang- és hangosítástechnika, hogy ilyen hangfelvétel szülessen. Ezután elkezdtünk ásni, és a Hungaroton régi felvételeinek jogtulajdonosa, a Fotexnet szerencsére partnernek bizonyult. Végül arra jutottunk: elkérjük az eredeti szalagokat. Ilyet korábban még senki sem csinált külsősként, de Molnár Gréta kiadóvezető volt olyan kedves és lelkes, hogy tényleg minden segítséget megadott nekünk. Megkaptuk az archívumból az eredeti hangfelvételeket, konkrétan öt, kétféle méretű szalagot. Két darab negyed colos szalag egy nyers keverést tartalmazott 1972-ből, ami lényegesen eltér az album keverésétől, rajta volt a két kiadatlan dal is, és még rengeteg minden érdekesség, amit levágtak az anyagról. Viszont egy dolgot nem tartalmazott: koncertzajt. Ekkor bizonyosodott be végérvényesen, hogy ez a hangfelvétel nem koncertfelvétel."

Amiről egyébként korábban is éltek mítoszok, de sosem derült fény az igazságra. „Molnár Gyuri, a zenekar gitárosa is nagy segítségünkre volt a helyzet tisztázásában. A szalagok léte és megléte egyébként őt is meglepetésként érte. Utólag összehoztuk: valóban koncertezni indult a zenekar 1972 legelején, és rögzítették a fellépéseket egy leendő élő albumhoz. Ezek a felvételek viszont nem sikerültek, ezért bevonultak az Egyetemi színpadra, felállították a hangcuccot, közönség nélkül felvették a sztereó alapokat, majd bevonultak a Rottenbiller utcába, és hozzátették a plusz gitárokat, plusz orgonát, egyéb hangszereket, a vokálokat és természetesen a szólóéneket. Erre került rá utólag a turnén készített közönségzaj. Utóbbi az általunk megkapott szalagokon még nem szerepelt, viszont bőven akadtak egyéb érdekességek: beszámolások, ujjgyakorlatok, bemelegítések, egyéb hülyéskedések, amiknek nagyon örültünk."

A három colos szalag négysávos felbontásban tartalmazta a teljes album tizenegy – kilenc plusz kettő – dalát. „Ezeket vette kezelésbe Rozgonyi Péter, miközben Molnár Györgyöt is bevontuk a projektbe, hiszen egy újrakeverés nem teljesen ugyanaz a munkafolyamat, mint a remaszterizáció, ahol az arányok nem változnak, csak lepucolja a hangmérnök az eredeti koszt, és dinamikusabbá, szebbé, tisztábbá, csillogóbbá varázsolja a végeredményt. Az újrakevés viszont nagyon bonyolult, és akár még azt is megkockáztatom: morális vonzata is van belenyúlni egy fél évszázados hangfelvételbe. De erre is volt egyébként nem kevés példa külföldön, például a Deep Purple esetében. A teljes újrakiadási folyamat során az Omega-menedzser Trunkos András feltétlen bizalmát élveztük, de ennél a pontnál szükségünk volt Elefánt véleményére is. Végül azonban mindenki teljes megelégedésére szolgált Rozgonyi Péter munkája, egyenesen megdöbbentő, mit tudott kihozni ezekből az ötvenéves felvételekből. Úgyhogy ez a szalagok története."

Az Élő Omega szinte minden magyar háztartásban megtalálható volt a maga idejében. Egy hasonló újrakiadás esetében az is kérdés, hogy a vájtfülű rajongókon túl az átlagos hallgatónak is tud-e újat mondani a friss kiadás. „Egyrészt megcsinálunk egy normál verziót, csak és kizárólag az eredeti album remaszterizált anyagával, valamint a lemezhez tartozó két kislemez négy dalával. Ez illik a sorozatba, aki nem nyitott ezekre az érdekességekre, annak tökéletesen megfelel majd. A díszdobozos deluxe változat viszont tele lesz csemegékkel. Hozzáteszem: döbbenetes különbség van az újrakevert és az eredeti anyag között, de maga a nyers keverés is óriási érdekesség, hiszen olyan a hangzása, mintha egy nyilvános főpróbára mentünk volna be a zenekarhoz. Ez tehát egy emberközeli, közvetlen anyag, míg a 2022-es keverés egy igazi hard rock lemez, ami úgy szól, ahogy egy igazi hard rock lemeznek szólni kell. Mert azért 1972-ben még nem tartott ott a magyar hangmérnöki szakma, hogy egy hard rock lemezt le tudjanak keverni annak megfelelő hangszínekkel és egyéb dinamikákkal. Tök jó az eredeti is, de Rozgonyi Péter munkája őrületes dögöt és nagyságrendi különbséget tett bele."

A negyedik CD szintén kuriózum: egy valódi koncertfelvétel 1972-ből, gyakorlatilag az első, amatőr közönség soraiból készült magyarországi bootleg. „Kazettás magnóval vették fel, ami 1972-ben még nagyon ritkának számított, és pontosan ennek megfelelően is szól, de épp ettől autentikus. Kicsit tartottam tőle, hogy Elefánt kiakad majd tőle, de azt mondta: gyerekek, ez így jó, szarul szól, mert szarul is kell szólnia, viszont ott van benne minden, ami az akkori Omegát naggyá és sikeressé is tette. Ráadásul még pluszt is ad, hiszen egy dobszóló is szerepel rajta, ami egy, kicsit a Led Zeppelin Moby Dickjére hajazva instrumentális számból bontakozik ki, aminek egyébként soha korábban és később nincs nyoma. Ugyanígy a Hűtlen barátok orgonaintrója is különlegesség, és szerepel a Szexapó című szám is, de nem a '98-as CD-ről ismert szöveggel. Mint kiderült, ezt a számot eredetileg a lemezgyárban már Szeszapóként lajstromozták, de végül nem jelent meg. Utóbbi kérdés is a legendák ködébe vész: egyes pletykák szerint Erdős Péter magára vette, és nem engedte megjelenni, de valószínűleg inkább csak nagyon kilógott tematikailag a sorból. Másrészt az illendőnél kicsit erősebb a hasonlóság a Uriah Heep Love Machine dalával."

Az ötven évvel ezelőtt megjelent album a maga idejében az első magyar hard rock albumnak számított, emellett pedig az Omega újjászületését is jelentette, hiszen az akkori új felállás teljesen más hangzásvilágot képviselt az előzményekhez képest. „Debreczeni Ferenc itt mutatkozott be, és iszonyatosan odatette magát, olyan lendületet adott a zenekarnak, amit senki nem gondolt volna korábban, teljesen más irányba vitte az Omegát. Még a korabeli közönséget is meglepte, mennyire dinamikus lett vele a csapat. Mihály Tamással hihetetlen ritmusszekciót alkottak. Az album másik főszereplője pedig Molnár György, aki korábban egyfajta elnyomott szerepet volt kénytelen magára ölteni, itt azonban felszabadultan letépte a láncait, és úgy gitározik, mint egy igazi hard rock gitáros, lenyűgözve mindenkit az összes korábbi és későbbi negatív kritikának ellentmondó játékkal. Mindez pedig pont az új keverésből domborodik ki nagyon. De Kóbor János hangjára is olyan effektek kerültek, amiktől nagyon előtérbe került, és hihetetlenül jól szólt. Ő egyébként szintén itt debütált kizárólagos szólóénekesként."

A 2022-es mix megszólalásán túl a dalsorrendben is eltér az eredetitől. „Figyeltünk rá, hogy íve legyen az anyagnak, Rozgonyi Péter pedig nem titkoltan kétszer 45-ös hanglemezre optimalizálta a soundot, hogy még jobban kihozzuk a hangfelvétel dinamikáját. Ehhez természetesen ragaszkodni kellett bizonyos időhatárokhoz, illetve azokat nem léphette túl egyik oldal sem. Szerintem nagyon jó lett, hogy az anyag első fele – a majdani első hanglemez – kicsit felszabadultabb irányba húzza a hangulatot, míg a második inkább a komolyabb hard rock felé. Míg az elsőben azért előfordulnak Rolling Stones-os jegyek, a második inkább a Uriah Heep-, Deep Purple-féle vonal. A hallgathatóság volt a fő szempont."

Az új kiadás a kiadó reményei szerint nem elvesz, hanem hozzátesz az eredeti album kultuszához. „Az Élő Omega attól akkora legenda, hogy újjávarázsolta a zenekart. A címe nem is feltétlenül arra utalt, hogy koncertfelvétel, hanem arra, hogy egy óriási törés után álltak fel vele, hiszen a zenekart elhagyta a fő dalszerző, a szövegíró, valamint Laux József dobos, aki egyben menedzser is volt a zenekarban. Tehát gyakorlatilag egy fej nélküli zenekar kezdett vele új életet, és sikeresen vette ezt az akadályt."