Josh Homme nem hagyja magát. A legutóbbi QOTSA album, a 2005-ös Lullabies To Paralyze úgy vonult be a rock történetébe, mint a valaha készült leggyengébb Homme-anyag. Bár szerintem ez túlzás, összességében azért mégis egy amolyan bepunnyadós, leülök-oszt-lesek-magam-elé cucc volt. Ugyanakkor akadtak ott is jól eltalált darabok és később csak sikerült megbarátkoznom vele, szóval nem volt az annyira rossz lemez.
Egyébként épp ekkoriban vált meg a vörös sivatagi ördög régi zenész haverjától, a basszer Nick Oliveritől, akinek némi magánéleti problémái adódtak. A Lullabies album milyenségét aztán Oliveri hiányával kezdték magyarázni, hogy nélküle Homme bátyó popgyárosba ment át. Ezt akkor annyira még nem hittem, az új lemez fényében azonban tényleg úgy tűnik, az üvöltözős, csapkodós dolgok nem a gitáros agyából pattanhattak ki.
A trükkös című Era Vulgaris leginkább az eddigi Queens albumok összefoglalásaként tekinthető. Tudom, ez piszkosul közhely, de így van. A Make It With Chu például az előző lemez hangulatában íródott, de ilyen az Into The Hollow is, ezek a dalok azonban itt mégis elsőre betalálnak. Nem érezni öregesnek, feleslegesen melankolikusnak egyiket sem. A Sick Sick Sick meg akár a Feel Good Hit Of The Summer testvére is lehetne, annyira lüktető, Homme kattant szövegdarálása is a régi időket idézi. Nagyon állat! Nekem nagy kedvencem még a lemezről a Battery Acid valamint a 3's And 7's, melyek amolyan belevaló, lazulós rock nóták, a la Josh Homme.
Ha az előző lemeznél még érződött is Oliveri hiánya, itt ennek már nyoma sincs. A QOTSA valószínűleg már sohasem lesz olyan vad és zabolátlan, mint a Rated R időkben, sőt, mintha egyre közelebb kerülnének a pop világához, ez persze korántsem azt jelenti, hogy a kőkorszakiakat egyszer majd a Danubius-on hallhatjuk viszont, Homme mester azonban igen fogós, kellemes dalokra képes, elég csak a River In The Roadot meghallgatni.
Laza rockban a QOTSA még mindig marha jól tartja magát, az Era Vulgaris pedig egy szerethető, vérbeli Homme mestermű, mely ugyan nem rengeti meg a világot, mint anno a debütalbum, de a Queens rajongóknak kötelező, főleg a Lullabies után. Lehet, hogy elhamarkodottan ítélkezem, de nekem ez most tetszik, de nagyon.
