Nem sokkal Tony Martin honi felbukkanása után egy újabb legendás ikon látogatott el hozzánk, a Maiden első két anyagán éneklő, sőt a lemezek megírásából is aktív részt vállaló Paul DiAnno. Legnagyobb meglepetésemre viszonylag kevesen jöttünk össze a Wigwamban, annak ellenére, hogy a Maiden nagyon népszerű idehaza. Úgy látszik, a többség Dickinsonnal azonosítja a bandát, és a jó öreg Paulra már nem sokan kíváncsiak!
Volt egy komoly eltérés a fenti Tony Martin buli és a mostani között, nevezetesen, hogy míg Tony Martin esetében a viszonylag gyengébben teljesítő hangszeresek okozta esetleges hiányérzetet feledtette Tony még mindig óriási hangja, itt pont fordított volt a helyzet. Meg kell vallanunk, hogy szegény Paulnak nem sok hangja maradt, az évek alatt elkopott majd az egész. Viszont a nevek alapján fiatal germánokból álló csapata hihetetlen húzósan, feszesen játszott, bár kiállásukat tekintve gyakran az volt az érzésem, mintha a Chili muzsikusai kísérnék Pault (már ha értitek, mire gondolok… khm). Tehát adva volt egy hibátlanul teljesítő hangszeres szekció – még a dobszóló is jó volt, bár kissé fölösleges – meg egy nagynevű, de hangterjedelemben igencsak behatárolt, legendás énekes arc.
Ha nem tudtam volna, ki áll a színpadon, azt mondtam volna, kifejezetten rosszul énekel. Mert az, hogy a magas hangokat már meg se próbálja kiénekelni Paul, még oké, de sajnos a hangja el-elcsuklott, és a néha elővezetett Chuck Billy-féle bömbölések sem álltak jól neki. Félreértés ne essék, a buli minden percét élveztem, nagyon jó volt végre Pault színpadon látni, hallani vele a régi nagy nótákat, de ha nem tudom, hogy ő az a bizonyos, hááát akkor azt mondtam volna, ez igencsak gyengécske.
Az általam korábban látott setlisttől pozitív irányban tértünk el, vagyis hosszított volt a program, ami mindenképp jó, még akkor is, ha ez extra saját nótákat jelentett, szám szerint összesen 5 hangzott el. Ezek közül kettő maradt meg, az ex-feleségnek ajánlott Beast Arises meg a Faith Healer.
A hangsúly persze a Maiden dalokon volt, amikből ha jól számoltam, összesen 10 hangzott el. Rögtön kezdésnek az Ides of March, majd a Wrathchild a Killersről. Kaptunk egy sajátot, majd jött a Murders in the Rue Morgue és a Prowler. Innentől egy ideig átvették a DiAnno szerzemények a terepet, majd visszatértünk a Maiden klasszikusokhoz. Olyanok sorjáztak, hogy Remember Tomorrow, Killers, Phantom of the Opera, Running Free. Paul többször is hangoztatta, hogy ő punk, így a halott Ramones fiúknak ajánlva jött egy Ramones feldolgozás is. Az estet a Transylvania és a Sanctuary zárták.
Nagy Maiden fanatikus haverom mondta egyszer, hogy ha kijönne a Maiden, és kizárólag csak a Troopert játszanák el, egy Maiden koncert akkor is 10 pontos lenne. Kicsit így vagyok ezzel a bulival én is. Ha objektíven nézzük a dolgot, akkor a jó öreg DiAnno már közel sem egy jó énekes, ráadásul meg is fáradt az évek során. Maiden rajongóként viszont – ráadásul úgy, hogy nálam a Somewhere in Time mellett a Killers “A” Maiden album – nagyon jó volt őt látni a színpadon, és mindent elnéztem neki. Az meg, hogy közös fényképet is tudtunk vele készíteni csak hab volt a tortán. Örülök, hogy erre jártál Paul!
Hozzászólások
2009 őszén meg volt hirdetve egy buli Kaposvárra, el is akartam rá menni, de aztán az uccsó pillanatban közbejött valami. mint utólag kiderült, nem is volt baj, hogy nem tudtam elmenni, mert elmaradt a koncert...