Tavalyi split cd, amit 2003 februárjában került kiadásra, a 7th Nemesis és az osztrák Punishment dalaival. A 7th Nemesisről már volt szerencsénk írni egy demókritikát tavaly. A stílusuk nem változott, maradtak a hihetetlenül technikás, fogós részekkel tarkított brutális death metalnál. Már ha egyáltalán kell ennek még skatulyát találni.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Skull Fucked Productions |
pontszám:
7th Nemesis: 9 / 10
Punishment: 4 /10 Szerinted hány pont?
|
Csak ismételni tudnám a demókritikában leírtakat. Annyi energia feszül ebben a négy új dalban, amennyivel el lehetne repülni akár a Holdig. Állat jó témákat írnak, magával ragadó az egész, úgy ahogy van. Ez a négy nóta annyi témát tartalmaz, hogy csak kapkodom a fejem, mégis kerek egész marad, nem mennek át érthetetlen technikás metalba. Most már igazán kaphatnának valami lemezszerződést, mert nagyon nincs igazság a Földön, ha idén nem lesz 7th Nemesis lemez! Sajnos a vokalistájuk tavaly nyáron faképnél hagyta őket, remélem találnak méltó utódot, mert Sargon nem kímélte a torkát. Ha végre a világra szabadulhatna élőben is a csapat, nem csak virtuálisan, simán legyalulnák a népek fejét jól. Nem tértem magamhoz, pedig a negyedik dal első felében, mintha egy szelíd-szolid zenekart hallanék, fojtott energiák feszülnek a torzítatlan hangszerekben. Aztán persze beindulnak a szokásos intenzitásukkal.
A Punishment az előzőekhez képest egy nyugdíjas brigád, teljesen szokványos death metallal. A hörgős frontember enyhén szólva érthetetlenül mormog. Borzalmas hallgatni. A cd-n hallható hat dalban semmi különleges nincs, a szokásos klisékből építkezik, helyenként fogós ugyan, de semmi kiemelkedőt nem találtam benne. A vokalista jellegtelensége miatt hosszú távon idegesítő is kicsit, így maga a zene is egyre szürkébbé válik. A dobos is nagyon sutának tűnik, főleg a 7th Nemesis után.
Maradok a cd első négy dalánál.